Oklevél

Epilógus

Drága olvasóm! Elérkeztünk ehhez a pillanathoz is. Hamarabb vége lett a blognak mint ahogyan számítottam rá. Nagyon köszönöm azoknak akik rendszerességgel olvasták és néha kommentáltak is. Nagyon sokat jelent kriszty96-nak is a segítsége, mert nélküle valószínűleg el sem kezdtem volna írni. Igazság szerint nagyon fog hiányozni ez a blog. Ezt nyitottam meg legelőször és őszintén szólva nagyon a szívemhez nőtt ez a történet. Arra kérek minden kedves olvasómat, hogy legalább az utolsó részhez írja le a véleményét, mert nagyon kíváncsi lennék rá. Szerintem nem kérek olyan sokat. Remélem tetszeni fog az utolsó rész. Jó olvasást kívánok! Puszi!

 

*10 évvel később*
- Anya, anya. Kimegyünk a tengerhez? Olyan szép - futott oda hozzám a legkisebbik kisfiam aki most 3 éves. Miután bejelentettük mindenkinek, hogy gyermeket várok, nagy bulit csaptunk, Harry pedig kijelentette, hogy nem szeretne egy gyereknél megállni, mert annyira szeret engem, hogy legalább tizet szeretne. Akkor jót mulattam a kijelentésén, és szerencsére sikerült meggyőznöm, hogy ne legyen tíz, mert az egy kicsit fárasztó lenne. Azóta már született 3 gyönyörű gyermekünk. Két lány és egy fia. A legidősebb Darcy, aki most 9 éves. Utána született meg Alex aki most 5 éves és végül kicsi Robi aki nemrég töltötte a harmadik életévét. Éppen nyári szünet van az iskolában és az óvodában, ezért Harry kitalálta, hogy megmutatjuk nekik hol töltöttük a mézes heteinket, mert eddig mindig csak kettesben jöttünk el. Nem kell arra gondolni, hogy elhanyagoltuk a szülői kötelességünket, erről szó sincs. Egyszerűen csak pihenni szerettünk volna és néha leruccantunk ide miközben a gyerekekre vigyáztak az anyósomék. Szerencsére nagyon szerettek ott lenni, mert kivétel nélkül mindent megkaptak, míg mi nem mindent vettünk meg nekik, mert szerettük volna őket felkészíteni az életre és, hogy tanulják meg nem kaphatnak meg mindent. Legutoljára Robi születése előtt voltunk itt és már nagyon hiányzott ez a hely. Mivel a gyerekek kíváncsiak voltak, hol voltunk nászúton, úgy döntöttünk, hogy megmutatjuk nekik és borzasztóan örülök, hogy ennyire tetszik nekik.
- Persze, mindjárt megyünk, csak megvárjuk, hogy a lányok és apád átöltözzenek - válaszoltam végül a kicsinek, aki már türelmetlenül toporgott az ajtóban. Három éves létére már folyékonyan beszélt, a másik két testvéréhez képes sokkal gyorsabban fejlődött.
- Mikor lesznek már kész? - mielőtt válaszolhattam volna, Harry vidám hangját hallottam meg magam mögül.
- Nem kell türelmetlenkedni Robi, már itt is vagyunk. Menjünk - ahogyan ezt kimondta mind a három gyerek kirohant a tengerhez. Mi csak nevetve sétáltunk utánuk.
- Csak óvatosan - kiáltott oda Harry mikor a gyerekek belerohantak a vízbe. Mikor teherbe estem, már akkor tudtam, hogy Harryből remek apa válik. Már velem is olyan aggódó és gondoskodó volt. Minden apró rezdüléstő meg akart védeni, mindig agyon tömött kajával, akár éhes voltam, akár nem és ez így ment minden terhességemnél.
- Harry, mondanom kell valamit - fordultam most imádott férjem felé. Amint ezt a pár szót kimondtam aggódva fordult felém.
- Nem. - ráztam meg a fejem mosolyogva. Harry kíváncsi pillantással várta, hogy fojtassam. - Terhes vagyok - amint kimondtam, Harry a karjai közé kapott.
- Olyan boldog vagyok - csókolt meg gyengéden.
- Fúj - hallottunk magunk mögött egy kis vékonyka hangot. Mind a ketten felé fordultunk. Mind a hárman minket néztek és nem a vízben játszottak.
- Minek örülsz annyira apa? - kérdezte meg végül Darcy.
- Lesz még egy kis testvéretek - guggolt le eléjük, hogy velük is megossza az örömhírt - Nemsokára már négyen lesztek és nem hárman. Jó lesz? - Robi szeme azonnal felcsillant.
- Nem én leszek a legkisebb. Hurrá - kezdett el ugrálni örömében, amin mindannyian elkezdtünk nevetni. Sosem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk, de semmit nem bántam meg. Nincs nálam boldogabb ember a világon. Mikor Harryvel összeházasodtunk, még mindig tartottam tőle, hogy nem lesz hosszú életű, de az évek múlásával minden aggodalmam elszállt, már csak a boldogság maradt.
- Jut eszembe. Hoztam neked valamit - nyúlt bele Harry a nadrág zsebébe. - Tessék - nyújtott át egy dobozkát. Izgatottan elvettem és kinyitottam. Egy gyönyörű arany nyaklánc volt benne medállal, amire az volt belevésve, hogy "mindörökké szeretni foglak". Meghatódva emeltem Harryre a tekintetemet.
- Köszönöm - ugrottam a nyakába miközben eleredtek a könnyeim, mert már nem tudtam vissza tartani. Gyengéden megcsókoltam és boldogan mosolyogtam fel rá. Azt el is felejtettem mondani, hogy a fiúk még mindig a leghíresebb fiúbanda és még egy jó ideig tartani is akarják ezt a címet, annyi különbséggel, hogy nem járnak annyit turnézni mint előtte és már egyikük sem agglegény. Bizony, mindenki megnősült és megtalálta a boldogságot a párja mellett.

72. fejezet: Új jövevény érkezik?

72. fejezet: Új jövevény érkezik?

Két hét múva nagy bánatomra, vége lett a núszútunknk. Szívesen maradtam volna még, de Harrynek nagyon sűrű hete lesz, mert mostanság eléggé elhanyagolta a kötelességét és rengeteg minden felhalmozódott. Fura lesz megin visszatérni a hétköznapokhoz, miután ilyen csodálatos két hetet töltöttünk együtt, de ideje visszatérni a valóságba. Nekem is munkát kell keresnem, újra mert miután olyan sok szabadságot vettem ki kirúgtak. Azt mondták, hogy nagyon kedvelnek, de egy megbízhatatlan munkatársra nem érpíthetnek. Kicsit szomorú voltam, hogy elvesztettem azt a munkát, mert nagyon megszerettem azt a munkát. Remélem találok legalább egy hasonlót. Harry felajánlotta, hogy beszél a csajjal, de rögtön elutasítottam, mert nem szeretném, hogy azt hidjék csak azért dolgozhatok ott, mert a híres pasim elintézte nekem. Nem akarok kellemetlen személy lenni, viszont ha Harry közbe avatkozott volna, nem hiszem, hogy a szívök csücskébe zártak volna. Mondjuk erről is volt egy kis vitánák Harryvel. Nem akarja, hogy elmenjek dolgozni. Mindig azzal érvelt, hogy van elég pénze ahhoz, hogy eltartson. Szerencsére végül, szerencsére beleegyezett, hogy elmenjek dolgozni, de ez elég hosszú vita eredménye lett.
- Mindjárt otthon vagyunk - fogta most meg a kezemet Harry. Még mindig nem tértem magamhoz, a Karibi-szigetbeli két hét után. Még nem készültem fel arra, hogy leszálljunk.
- Hiányozni fog a nászútunk - bújtam Harry mellkasához. Egyenletesen dobogott a szíve. Olyan megnyugtató volt hallgatni. Minden este a mellkasán alszok el, mert így érzem, hogy mikor felkelek nem fog eltűnni mellőlem. Még mindig úgy érzem, hogy szükségem van erre a kis biztosítékra.
- Akkor viszlek el megint, amikor csak akarod. Rendben? - nem szóltam semmit, csak bólintottam - Mondjuk az első házassági évfordulónkon.
- Már most betervezed, hogy mi lesz jövőre? - emeltem rá tekintetemet, hogy gyönyörű szép zöld íriszébe nézzek, amiben jelen pillanatban, csak boldogságot láttam.
- Már most betervezed, hogy mi lesz jövőre? - nevettem el magam. Az előttünk lévő ülésből elkezdett pisszegni a nőt. Csak most vettem észre, hogy egy kis gyerek van nála, aki éppen alszik. - Nézd milyen édes - súgom Harrynek és mutatom neki az alvó kisgyereket.
- Tényleg nagyon cuki - szorította meg a kezemet. Fél óra múlva a gép végre leszállt és leszállhattunk a gépről. Már nagyon vártam, hogy végre találkozhassam a fiúkkal. Harry fogott egy taxit, de teljesen más címet mondott mint ahol eddig laktunk.
- Hova megyünk? - tudakoltam értetlenül. Nem emlékszem, hogy mondta volna, megyünk-e valahova amint leszálltunk.
- A saját házunkba - kellett egy kis idő míg felfogtam szavait, de amint eljutottak tudatomig, visítva ugrottam a nyakába, amit a taxis nem nézett jó szemmel, de engem ez most egyáltalán nem érdekelt. Már alig vártam, hogy megérkezzünk. - Egyébként készülj fel, a fiúk át akarnak jönni az este és itt is akarnak aludni. Szóval mostantól vége van a nyugalmunknak.
- Örülök, hogy látom őket. Rég találkoztunk - Harry rosszalló tekintettel csóválta, mosolyogva a fejté, amin nevetnem kellet. A taxis megint csúnyán mustrálta a hátsó ülést,de most sem nagyon foglalkoztam vele.

Reggel fáradtan ébredtem fel. Úgy éreztem mintha egy percet sem aludtam volna. Harry még mindig édesen szuszogott mellettem. Az este tökéletes volt. Átjöttek a fiúk, filmet néztünk és társasoztunk, ami velük nem volt éppen egyszerű mutatvány. Nagyon jó volt végre a saját házunkban lakni. Sosem gondoltam volna, hogy Harry egy házzal fog meglepni. Gyönyörű volt. Mindenre gondolt és ezt szerettem benne a legjobban. Olyan figyelmes és kedves volt. Minden apró részletre odafigyelt. Nagy nehezen feltornáztam magam ülő helyzetbe, majd ledobtam magamról a takarót és felálltam az ágyról, de amint a saját súlyommal tartottam meg magamat, megszédültem és vissza estem az ágyba. Harry szemei azonnal kipattantak és aggódva hajolt fölém.
- Minden rendben van kicsim? Jól vagy? - zúdította rám az összes kérdését miközben aggódva nézte sápadt arcomat. Épp mondani akartam, hogy nincsen semmi bajom és ne aggódjon, mikor éreztem, hogy gyorsan ki kell mennem a fürdőbe, különben Harry viszontláthatná a tegnapi vacsorámat. Amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam és gyomrom minden tartalmát a vécébe ürítettem. Harry aggódva jött utánam.
- Hívom az orvost - épp tiltakozni szerettem volna, mikor Zayn kiáltott be a szobába.
- Kész a reggeli, gyertek enni - mielőtt még elmehetett volna, Harry utána kiáltott.
- Zayn - üvöltött teli torokból, mert félt, hogy nem hallja mivel még mindig a fürdőben voltunk.
- Igen? - állt meg az ajtó túloldalán. Gondolom azt hitte, meztelenül vagyunk, ezért inkább nem jött be.
- Ada rosszul van, hívj orvost - erre a mondatra viszont már kicsapódott az ajtó és még egy aggódó fejjel találtam szemben magam. Miután felmérte a helyzetet, máris rohant a telefonért, hogy segítséget hívjon. Próbáltam elmondani, hogy erre semmi szükség, de Harry nem hallgatott rám. Nekem pedig nem volt annyi energiám, hogy vitatkozzam vele. Az orvos hamar megérkezett. Kiküldte mind az öt fiút, akik közben mind a szobánkban gyűltek össze és aggódva kémleltek. Harry nem nagyon akart elmenni, de miután megkértem már nem ellenkezett. csendben kiment, az orvos pedig elkezdett megvizsgálni.
- Meg kell kérdeznem, hogy mikor volt utoljára a menstruációja? - éreztem, hogy az arcom egyre vörösebb árnyalatot vesz föl. Miután megmondtam neki elégedetten bólogatott.
- Tudja, hogy mi bajom van Doktor úr? - vettem a bátorságot, hogy megkérdezzem.
- Nagyon valószínű, hogy ön gyermeket vár, de veszek le vért és beviszem a laborba. Rendben? - kábultan bólintottam mert nem akartam elhinni azt ami hallok. Komolyan terhes vagyok?
- Megkérhetem valamire? - kérdeztem miközben az orvos elkezdte a pakolás. Beleegyezően bólintott. - Ne mondja el a fiúknak, mert én szeretném nekik elmondani. - az orvos beleegyezően bólintott, majd elköszönt és kilépett az ajtón. Harry és a fiúk ideges arckifejezéssel rontottak be a szobába.
- MI bajod van kicsim?
- Ada, minden rendben van?
- Ugye nincsen semmi komoly bajod?
- Rendbe fogsz jönni?
- Jól vagy? - egymás után záporoztak a kérdések, azt sem tudtam melyikre válaszoljak előbbi. A fiúk folytatták a kérdezősködést, míg végül el nem nevettem magam. Minden fej felém fordul és furcsa pillantást lövelltek felém.
- MI olyan vicces? - kérdezte meg végül Harry miközben odajött mellém z ágyra és magához ölelt. Éreztem, hogy az egész teste remeg az idegességtől, ezért úgy döntöttem ideje elmondani neki az örömhírt, mielőtt még valami baja lesz.
- Terhes vagyok - mondtam olyan halkan, hogy csak Harry hallhassa, mert úgy gondoltam neki kell előbb megtudnia. Harry először ledermedt, majd boldogan a karjaiba zárt. A fiúk értetlenül néztek ránk.
- Gyerekem lesz -kezdett el üvölteni Harry a boldogságtól rekedt hangon. Bejelentését hatalmas éljenzés fogadta.

Oklevél

71. fejezet: Nászút

71. fejezet: Nászút

  Reggel az ébresztőm hangjára ébredtem. Fáradtan nyúltam a telefonom után, hogy végre elhallgattassam ezt a sípoló hangot, az idegeimre megy. Nagy nehezen felülök az ágyban, majd rögtön Harry felé fordulok, aki még mindig édesdeden alszik. Mikor alszik olyan mint egy ártatlan kis gyerek. Olyan cuki, ezen a gondolaton mosolyognom kellett. Nem hiszem, hogy örülne, ha megtudná, hogy éppen egy kisgyerekhez hasonlítom. Megnéztem az időt és még a víz is levert. Elaludtunk. Le fogjuk késni a gépet, ha nem kelünk fel gyorsan.
- Harry, kelljél fel - rázogattam finoman a vállát, de mivel nem reagált durvább mócert kellett kitalálnom. Az éjjeliszekrényen volt egy pohár víz amit még az éjszaka készítettem oda, ha hajnalban netalántán szomjas lennék. Most felkaptam és az egész tartalmát Harry fejére öntöttem. Ijedten kinyitotta a szemét és felült az ágyon.
- Ada, ezt most miért kellett? - rázogatta tincseit, hogy eltüntesse belőle a vizet - Még jó, hogy ne üdítő volt, különben most moshatnék hajat. Azért jobban örültem volna egy jobb ébresztésnek - vágta be a durcást amin csak nevetni tudtam. Mondom, Harry olyan mint egy gyerek.
- Ne haragudj - játszottam a megbánót, ami mosolyt csalt az arcára. Odahajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. - Harry - szakítottam meg a csókunkat, de Harry ismét felém hajolt - Le fogjuk késni a gépünket - próbálkoztam még egyszer jobb belátásra bírni, de most sem jártam több sikerrel. Harry keze felfedező útra indult meztelen testemen és már nem éreztem magamban annyi erőt, hogy ellen tudjak állni neki.

- Harry, igyekezz már. Tíz perc múlva indulnunk kell - szóltam be a fürdőszoba ajtón, ahol Harry még mindig fürdött, de legalább már vagy fél órája. Komolyan mondom, vele elindulni valahova egy kész rémálom. Annyit készülődik, mint egy menyasszony. Én már rég készen vagyok, ő még mindig tollászkodik. Kezd elfogyni a türelmem. Már épp arra készültem, hogy ismét szólok neki, mikor végre valahára elzárta a csapot. Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Kész vagyok, mindjárt indulhatunk - jött lő Harry a fürdőből. Nem volt rajta más, csak a derekára volt tekerve egy törülköző. Lassan odasétált a szekrényhez és kivette belőle azt a ruhát amiben szándékozott jönni. Negyed órán belül el is tudtunk indulni. Csoda egyáltalán, hogy nem késtük le a gépet, mert percekkel az indulása előtt jöttünk csak át az ellenőrzéseken.
- Egyébként hova megyünk? - próbáltam ismét kiszedni Harryből a titkot, mert eddig semmit sem volt hajlandó elmondani. Harry nevetve nézte, hogy milyen könyörgő tekintettel néztem rá, de megszánt mert elmondta.
- Karibi - szigetekre megyünk - adott az arcomra egy puszit.
- Komolyan? - már most alig vártam, hogy leszálljunk, mert még nem nagyon utaztam és szívesen megyek bárhova, főleg, ha Harry is jelen van. Jelen pillanatban úgy érzem, én vagyok a világon a szerencsésebb ember. Van egy tökéletes férjem, aki a jelek szerint, elhatározta, hogy a tenyerén fog hordozni. Mondjuk, én annak is örülök, hogy csak vele lehetek. Egy ócska kunyhóban is olyan boldog lennék vele, mit egy palotában és ezt meg is mondtam Harrynek az esküvőn előtt, mire ő közölte, hogy engem csak palotában fog elhelyezni. Kicsit vicces volt, de a szívesem melegség járta át a szavaira. Pár órán belül végre megérkeztünk a Karibi-szigetekre. Ahogy kinéztem az ablakon egy gyönyörű sziget tárult elénk. Amint leszálltunk Harry bérelt egy kocsit és rögtön elindultunk a szállásunk felé. Nagy meglepetésemre nem egy szállodába mentünk, hanem egy kis házhoz ami körül nem volt semmi.
- Kibéreltem kettőnknek - válaszolt kérdő tekintetemre - Így legalább nem fog senki sem zavarni bennünket - örömömben a nyakába ugrottam, aminek hatására félre rántotta a kormányt és majdnem neki mentünk egy fának - Azért óvatosan, kicsim.
- Bocsi - engedtem el gyorsan mielőtt, még balesetet szenvedünk a saját nászutunkon. A ház belülről még csodálatosabb volt mint belülről. Úgy alakították ki, hogy mindenre rálátás nyíljon. Egyszerűen gyönyörű. Az ágyunk fából lett kifaragva a nevünk amin nagyon meglepődtem.
- Nem azt mondtad, hogy kibérelted? - érintettem meg Harry nevét.
- Igazság szerint megvettem - hitetlenkedve nézek rá. Ezt most komolyan gondolja? Megvette gy házat a világ másik túloldalán?
 - Miért vetted meg?
- Mert szerettem volna, még egy pár év múlva visszatérni ide és a nászutunk részleteire emlékezni. Ide bármikor visszatérhetünk, mivel most már a miénk - húzott magához és gyengéden megcsókolt. Perceken belül mind a kettőnkről lekerültek a ruhák.
Kicsivel később kifáradva feküdtünk az ágyban egymás mellett. Nem szóltunk semmit, csak csöndben élveztük egymás társaságát.
- Mit szeretnél most csinálni? - törte meg végül Harry a csendet. Ezen egy kicsit elgondolkoztam. Annyi mindent szeretné csinálni és nem tudom, hol kezdjem.
- Menjünk szétnézni a szigeten és vegyünk a többieknek pár ajándékot - könyököltem fel végül, hogy Harry zöld szemébe tudjak nézni. Harry elmosolyodott a válaszomon.
- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani. Akkor öltözzünk fel és induljunk - gyorsan kikeltem az ágyból és megindultam a bőröndünk felé. Harry hangosan kezdett fütyülni, mivel még mindig meztelenül indultam meg a fürdő felé. Mosolyogva visszafordultam és rákacsintottam, majd eltűntem az ajtó mögött. Még hallottam, hogy Harry egy nagy nyögéssel felkel az ágyból és ő is odalép a bőröndhöz. Már alig vártam, hogy elinduljunk felfedezni a szigetet. Biztos vagyok benne, hogy csodálatos két hét áll előttünk.

70. fejezet: Meg tudsz bocsátani?

70. fejezet: Meg tudsz bocsátani?

  Dotti egy ideig nem szólt semmit, csak ellenségesen méregette Harryt amin nagyon meglepődtem mivel eddig azon volt, hogy elcsábítsa. Mire fel az a nagy változás? Nem ismerek rá. Eddig mindig engem szúrt ki és nézett rám úgy mint egy undorító csúszómászóra, de most úgy látszik, hogy az új áldozata Harry lesz, de én ezt nem fogom hagyni, ezért megismételtem Harry iménti kérdését.
- Mit keresel itt? - a hangom nyugodt és hideg is egybe, de ezzel legalább magamra vontam Dottie figyelmét. Már nem Harryt tüntette ki a figyelmével, hanem teljesen rám figyelt és amin meglepődtem, hogy nem gúnyosan, hanem megszeppenve. Mi lelte ezt a nőt? Nem értek az egészből, de végre szólásra nyitotta a száját.
- Beszélni szeretnék veled - ezt olyan halkan mondta, hogy alig hallottam a bent lévő zenétől, de ettől függetlenül hallottam és a jelek szerint Harry is mert egyre erősebben szorítja a derekamat. Megnyugtatóan megszorítom a kezét, amitől egy kicsit enyhül benne a feszültség.
- Mégis, miről akarsz, te velem beszélni? - néztem most ismét Dottiera. Zavartan elkapta a tekintetét és inkább a cipőjét kezdte el vizsgálni, ami egyáltalán nem jellemző rá. Most már nagyon kíváncsi voltam, hogy mégis mit akarhat.
- Kérlek, hadd beszéljek veled
- Nem - fakadt ki végül Harry hangosabban mint kellett volna. Néhány vendég felfigyelt a hangoskodásra és felénk fordult. próbáltam úgy tenni mintha minden rendben volna, de Harry még csak meg sem erőltette magát, éppen ezért nem sok eredménye volt a próbálkozásomnak - Nem akarom, hogy beszéljél vele. Eléggé megkeserítetted már így is az életét. Nem? Mit akarsz még tőle? - egyet kellett ebben értenem Harryvel és a jelek szerint Dottie is egyet értett vele mert megint a cipőjét kezdte el vizsgálni, ahelyett, hogy a szemembe nézett volna.
- Kérlek - nézett most fel megint. Harry már nyitotta volna a száját, hogy megint tiltakozzon, de gyorsan megelőztem mert már igazán fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit akarhat tőlem ez a nő.
- Rendben - éreztem, hogy Harry megfeszül és azt is tudtam, hogy most nagyon dühös, mert úgy érzi kirekesztem, éppen ezért folytattam - De csak akkor beszélek veled, ha Harry is jelen lehet - nekem is rosszul esne, ha csak úgy lelépne valakivel és közölné velem, hogy most ne gyere be, mert beszélni akar velem, éppen ezért nem akarom, hogy Harry bármi ilyet érezzen. Nem akarom veszekedéssel kezdeni a házasságunkat. Szerencsére Harry feszültsége egy kicsit enyhült mikor közöltem, hogy azt szeretném, hogy ő is jelen legyen.
- Oké - közölte most már flegmábban Dottie, amire egy kicsit felvontam a szemöldökömet jelezve, hogy nem értem mi a problémája. Nem is szólalt meg többet egészen addig, míg Harry és én be nem vezettük egy csendesebb szobába, ahova már nem hallatszott annyira a zene és lehetett érteni egymás szavát. Egy darabig csak álltunk egymással szemben, mire végre kinyitotta a száját és beszélni kezdett.
- Bocsánatot szeretnék kérni - annyira ledöbbentem, hogy meg sem bírtam szólalni. Jól hallottam. Bocsánatot akar kérni? Ennyi év után?
- Te..Tessék? - találtam meg végre a hangomat, hogy válaszolni tudjak mielőtt még azt hiszi, hogy megnémultam. Nem akarok előtte gyengének látszani, de azt nekem is el kell ismernem, hogy a hangom nem éppen sikerült úgy ahogyan szerettem volna.
- Szeretnék bocsánatot kérni - ismételte meg az előbb elhangzottakat, de ezúttal hangosabban. Még mindig nem hittem a fülemnek mivel nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az a nap mikor Dottie bocsánatot fog kérni tőlem. Ez az egyet sosem gondoltam volna. Elvégre miért kér tőlem bocsánatot? Mióta csak ismerjük egymást gyűlölt. Az eleinte meglepettségem, a haragba kezdett átváltani. Mégis mit képzel ez magáról? Évekig megalázott, gúnyolt és kinevetett. Minden adandó alkalmat megragadott rá, hogy tönkre tegye az életemet. Most meg egyszerűen idejön bocsánatot kérni? Kezdem úgy érezni magamat mint egy szappanoperában.
- Tudom, hogy sok gonoszságot elkövettem, de úgy érzem megérdemlek még egy esélyt és.. - elég. Itt telt be a pohár. Nem tudom tovább hallgatni. Most volt elég.
- Hogy merészeled? - vágtam bele a mondókájába. - Évekig lenéztél, megaláztál. Minden adandó alkalommal megsértettél. El akartad venni tőlem Harryt, csak hogy fájdalmat okozz nekem, pedig tudtad, hogy érek iránta valamit, még ha akkor nem is voltunk éppen együtt. És amit soha nem fogok neked megbocsátani azaz, hogy kihoztátok az apámat a börtönből. Te egy utolsó kis kígyó vagy aki nem érdemel második esélyt senkitől és teljes szívemből kívánom, hogy átéld azt amit én éltem át életem során. Azt kívánom, hogy százszorosan kapd vissza.
- Hogy me... - mielőtt még gondolkozhattam volna a tenyerem a arcán csattant. Ezután kirohantam a szobából mert ezek után nem tudtam Harry szemébe nézni. Ez most komolyan én voltam? Nem ismerek magara. Még soha senkit nem ütöttem meg ezelőtt. Berohantam a Harryvel közös szobánkba és leroskadtam az ágyra. Nem sokkal később halkan nyílt az ajtó és Harry lépett be rajta. Lehajtottam a fejemet, mert nem mertem a szemébe nézni. Harry nagyot sóhajtott, majd leült mellém az ágyra.
- Sajnálom - szólaltam meg egy kis idő múlva. Nem tudom miért, de késztetést éreztem rá, hogy bocsánatot kérjek tőle. Nem akartam, hogy haragudjon rám. Azt nem bírnám ki.
- Nem kell bocsánatot kérned. Teljesen megértelek - erre muszáj volt felemelnem a fejemet, mert bizonyosságot akartam, hogy tényleg igazat mond, de nem kellett kételkednem, mert Harry szemében sok mindent láttam, de haragot semmiképp. Inkább mulattatta ez az egész helyzet. - Igazság szerint nagyon élveztem, hogy bemostál neki. Én is megtettem volna, de az nem lenne szép mert én jóval erősebb vagyok nála. Nem de? - kissé elpirultam szavaitól, de azért bólintottam.
- Akkor biztosan nem haragszol?
- Persze, hogy nem, te kis butus - húzott magához és jó szorosan megölelt - Gondolod, hogy nem állnék ki a feleségem mellett, mert az vagy és én mindentől és mindenkitől megvédelek ezentúl, de jó volt látni, hogy azért te is meg tudod vívni a saját harcaidat. Megérdemelte azt a pofont - kacsintott rám, amitől végre megkönnyebbültem. Szerencsére nem következett be az amitől féltem. Harry nem haragszik, inkább büszke rá, amitől nagyon boldog vagyok.
- Nem megyünk vissza táncolni? -álltam fel az ágyról és nyújtottam Harry felé a kezemet. Harry kicsit meglepődött a hirtelen hangulatváltozásomtól, de azért nevetve megfogta a kezemet és ő is felállt.
- Persze kicsim. Neked bármit - ezzel kihúzott a szobából, vissza a tömegbe.

69. fejezet: Esküvő, s nagy meglepetés

Már csak 3 rész+ epilógus lesz! Jó olvasást! :) Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a fejezet!

69. fejezet: Esküvő, s nagy meglepetés

Miután bejelentettük a fiúknak, hogy Harry és én eljegyeztük egymást belekezdtek a szervezésbe. Jóformán ki sem kérték semmiben a véleményünket. Egyszerűen csak eldöntötték, hogy az úgy lesz és kész. Nekünk semmi beleszólásunk nem volt, egészen addig míg Harry ki nem akadt. Megmondta a fiúknak, ha nem állnak le akkor még az esküvőre sem engedi, hogy eljöjjenek. Én tudtam, hogy csak blöfföl mert előre figyelmeztetett, hogy ezt fogja mondani, de úgy látszik a fiúknál hatásos volt, mert ezután már a mi véleményünket is kikérték és nem csináltak úgy mintha az ő esküvőjüket készítették volna elő. Még szerencse, hogy Harry beszélt velük mert kezdtem úgy érezni, hogy nem is az én esküvőm lesz hanem a fiúké. Miután Harry beszélt a fiúk fejével, minden boltot végig jártunk. Belevetettük magunkat a szervezésbe. Ami azt illeti, nagyon izgultam már a nagy nap miatt. Nem győztem kivárni, de nem csak én. Harry legalább olyan izgatott volt mint én, egyfolytában azt hajtogatja mennyire szeretne már elvenni feleségül. Ezeken mindig jót derülök, de egyben nagyon jó hallani, hogy ennyire várja már, hogy egy életre összekössük az életünket. Sok mindenen mentünk már keresztül és sok akadály volt előttünk, legfőképpen a múltam árnyai, de most már mindennek vége. Új életet kezdtünk és már nem akarok gondolni arra, hogy mi lett volna akkor ha nem ismerkedem meg Harryvel. Igazság szerint pár hónappal ezelőtt nem is gondoltam volna, hogy valaha férjhez fogok menni. Mondjuk azt el kell ismernem, hogy mind a kettőnket túl fiatalnak gondolom, de szeretem Harryt és nem szeretném elveszíteni. megismerkedtem Harry szüleivel akik rögtön a szívembe lopóztak. Annyi kedvességgel és szeretettel fogadtak, hogy majdnem elsírtam magamat. Jó érzés volt, hogy nem hitték azt, hogy elveszem tőlük Harryt. Sok olyat hallottam már, hogy éppen ezért nem szeretik meg az anyák a fiúk barátnőjét, mert azt hiszik, hogy majd elveszik tőlük, de szerencsére Annie nagyon rendes volt velem és nem éreztette azt, hogy nem tartozom a családhoz, éppen ellenkezőleg.

Végre valahára elérkezett a nagy nap. Izgatottan keltem fel az ágyból. Szokásomhoz hívem Harryhez fordultam volna, de ekkor eszembe jutott, hogy Zayn kijelentette, hogy az ifjú jegyespár nem aludhat együtt az esküvő előtti napon mert az szerencsétlenséget hoz. Éppen ezért nem láttam Harryt tegnap délután óta. Ő egy közeli hotelban szállt meg, hogy hamar odaérjen majd a templomba. Elindultam a fürdőszoba felé, hogy lezuhanyozzam és ezzel is megnyugtassam az idegeimet. Ahogyan közeledett az esküvőm időpontja egyre idegesebb lettem. Beálltam a zuhany alá és megengedtem a jó forró vizet. Fél órán belül lezuhanyoztam, megmostam a hajamat és felöltöztem. Ahogy végeztem kopogtattak a fürdőszoba ajtaján.
. Itt van a manikűrös. Siess - kiáltott be az ajtó túloldaláról. Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe, majd miután elégedett voltam az eredménnyel kiléptem a szobából ahol egy barna lány pakolta ki éppen a cuccait a táskából.
- Szia - nyújtottam felé a kezemet. Annyira megijedt a hirtelen hangtól, hogy ijedtében ugrott egyet. Ezen csak mosolyogni tudtam, de nem nevettem fel hangosan mert nem igazán akartam zavarba hozni. Miután bemutatkoztunk neki is állt a munkának. Miközben csinálta a körmömet tök jól elbeszélgettünk. Mire végzett egészen megkedveltem ezt a lányt. Amint elment jött a fodrász és ez így ment egész nap. Tucatjával jöttek az emberek, hogy felkészítsenek az esküvőre. Pár óra elteltével az esküvői ruhámban, új frizurával néztem bele a tükörbe. Nem ismertem magamra.
- Gyönyörű vagy - jött be a szobába Zayn. Azt hiszem nem túlzok mikor azt mondom, hogy az álla a padlót verdeste. Örültem, hogy ilyen hatást váltok ki belőle, mert ha neki tetszem akkor egészen biztosan Harrynek is fogok. Legalábbis nagyon remélem, mert megszenvedtem ezért a külsőért. - Mehetünk? - bólintottam mire Zayn megfogta a kezemet és kivezetett a házból. Megkértem Zayn, hogy vezessen be mivel ha úgy vesszük nincsen apám aki az oltárhoz vezethetne. Harry után pedig Zayn áll hozzám a legközelebb.Harry is helyeselte, hogy őt kérjem meg. Az elején mikor megismerkedtünk folyton féltékeny volt Zaynre mert ilyen jóban van velem, de szerencsére ez már elmúlt és felfogta, hogy mi csak barátok vagyunk és mindig azok is voltunk. Ez sosem volt másképp. Végre odaértünk a templomhoz, ahol már minden barátunk és családtagok összegyűltek. A legtöbbje Harrynek az ismerőse, mivel én nem sok mindenkit ismerek, de azért akad egy barátom akit én szintén meghívtam. Mayának már elég szépen kikerekedett a pocakja, de őt ez egyáltalán nem zavarja. Boldogan jön oda hozzám és megölel.
- Gratulálok - mondta mosolyogva. Igazság szerint, ha minden igaz akkor Mayának is nemsokára lesz az esküvője, ugyanis amíg én Harryvel elutaztam, ő bepasizott és úgy tűnik a srácot egyáltalán nem érdekli, hogy más férfitól terhes.
- Köszönöm - súgtam vissza, mielőtt még besétáltam volna Zayn mellett a templomba. Amint beléptünk mindenki felállt és felénk nézett, de én nem láttam senki mást csak Harryt. Ahogyan néz azzal a gyönyörű szemével, egyszerűen nem bírok neki ellenállni. Zayn és én végre odaértünk az oltárhoz, ezért a pap elkezdte az esketést. Én az egészből jóformán nem hallottam semmit mert csak Harry létezett nekem, minden más körülötte megszűnt létezni számomra.
- Házastársaknak nyilvánítom magukat. Megcsókolhatja a menyasszonyt - fejezte be végül a pap, mire Harry odahajolt hozzám és megcsókolt. A templomban tapsvihar tört ki.

Miután a pap hivatalossá tette a kapcsolatunkat és immár Harry felesége vagyok ezért a fiúk házában nagy lagzit csaptunk. Annyi ember volt, hogy alig lehetett elférni, de azért mindenki nagyon jól érezte magát. Buliztunk, ettünk, ittunk és táncoltunk. Rengeteg gratulációt kaptunk az este folyamán ami ha úgy vesszük nagyon jól esett, de jó lett volna már Harryvel egy kicsit kettesben lenni.
- Nem megyünk ki egy kicsit a kertbe? - súgtam Harry fülébe. Harry nem szólt semmi, csak bólintott, majd megfogta a kezemet és kihúzott a tömeg kellős közepéből, egyenes a kertbe.
- Most már jobb? - mosolygott rám Harry, amivel megmutatta édes kis gödröcskéit. Nagyon jól tudta, hogy miért akarok kijönni a kertbe ezért meg sem próbálom letagadni. Úgyis felesleges lenne.
- Jobb - hajoltam közel hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem bírtam most már magammal, szükségem voolt rá, az érintésére és arra, hogy egy kicsit kettesben legyünk. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk mikor valaki megköszörülte a torkát magunk mögött. Ijedten húzódtam el Harrytől. Niall zavartan vakarta a tarkóját és egyik lábáról a másikra állt zavarában.
- Mi a baj Niall? - kérdeztem meg végül mikor láttam, hogy milyen komoly a tekintete. Most már Harry is jobban figyelt sz ír fiúra mert Niallnél nem megszokott, hogy valami miatt szomorkodjon. Főleg nem egy ilyen napon.
- Van itt valaki aki beszélni szeretne Adával - kezdett nagyon rossz előérzetem lenni.
- KI az? - kérdezte Harry mielőtt még én reagálhattam volna. Meg kell szoknom, hogy ezentúl mindent meg kell osztanom Harryvel.
- Dottie - amint kimondta ezt a nevet mind a ketten megdermedtünk. Jól hallottam? Mit keres itt? És ami a legfontosabb mit akarhat tőlem? Mindig is utált és nekem sem volt a szívem csücske, soha. Most mégis beszélni akar velem? Miért pont ezen a napon? Azt hittem, hogy semmi sem ronthatja el a kedvemet, de úgy látszik tévedtem. Nem, parancsoltam magamra. Egy ilyen jelentéktelen személy nem ronthatja el életem legfontosabb napját.
- Beszélek vele - törte meg a csendet Harry - Te várj meg itt - intézte most hozzám a szavait, de én tagadóan megráztam a fejemet.
- Veled megyek - Harry látta rajtam, hogy nem fogom meggondolni magamat, ezért beleegyezően bólintott, majd megfogta a kzemet és elindultunk Niall után. Amint megláttuk Dottiet Harry egész teste megfeszült. Csendben méregettük egymást, míg Harry meg nem törte a zavaró csendet.
- Te meg mit keresel itt?

Verseny eredmény

Drága olvasóim! Most nem résszel érkeztem, hanem jelentkeztem egy versenyre és első helyezést értem el amivel nagyon boldoggá tettek :) Vasárnap hozom az új részt. Addig is puszi :)

68. fejezet: Igen vagy nem?

Drága olvasóim! Ne haragudjatok, de ez a rész egy kicsit rövid lett, de azért remélem tetszik. Viszont hozok egy rossz hírt is már csak 4 rész + epilógus lesz és már be is fejeztem a történetet. Nagyon fog hiányozni, hogy írjak, de semmi sem tart örökké. Még annyit szeretnék, most. hogy már a blog vége felé tartunk írjatok már egy—két kommentet. Nagyon örülnék neki és szeretném tudni, hogy mit gondoltatok az eddigi részekről. Nem hiszem, hogy olyan nagy kérés ez. Na mindegy nem is fecsérlem tovább a szót. Jó olvasát a részhez. Puszi :)

68. fejezet: Igen vagy nem?

Azon tépelődtem miközben mélyen zöld szemébe nézek, hogy megmerjem-e osztani vele az elméletemet. nem akarom megsérteni, de egyben azt sem szeretném, ha esetleg később olyan fájdalmat okozna nekem, amit később nem tudnék mivel gyógyítani. Attól félek a legjobban, hogy akkor ha Harryvel szétmegyek, elveszítem Zaynt is, mert ő Harry barátja és akkor megint egyedül lennék, de azt már nem tudnám végig csinálni. Éppen ezért nem mondtam semmit Harrynek csak hátat fordítottam és bementem a fürdőszobába. Egy forró zuhany most jót fog esni. Harry egy darabig még dörömbölt az ajtón és kérlelt, hogy engedjem be, de erős maradtam és inkább kinyitottam a csapot, ezzel legalább tompítottam Harry hangját. Beálltam a zuhany alá, de rögtön fel is szisszentem, mert olyan forró volt, hogy égette az egész bőrömet. Legalább fél órát álltam a zuhany alatt, míg arra az elhatározásra jutottam, hogy nem tudom tovább halogatni a beszélgetést Harryvel. Meg kell tudnom mit jelentek neki pontosan. Eddig csak játszott volna vagy tényleg komolyak az érzelmei?  Kiléptem a zuhany alól, felvettem egy fürdő köpenyt és kiléptem az ajtón. Harry kétségbeesett arccal nézett maga elé, de mikor meghallotta az ajtó nyílását felkapta a fejét.

- Úr isten Ada már kezdtem aggódni –rohant oda hozzám, de mielőtt még megölelhetett volna, gyorsan hátrébb léptem. Mozdulatomat észrevéve erőtlenül lehanyatlott a keze.

- Miért sírsz? – éreztem a hangjában a bánatot és az értetlenség keverékét. – Kérlek, szólalj már meg – kezdett el könyörögni. A szeme már nedvesen csillogott mire végre rá tudtam magamat venni arra, hogy megszólaljak.

- Szeretném tudni – itt elakadtam, mert a torkomba gombóc keletkezett, ami gátolt abban, hogy befejezzem a mondatot. Harry tekintete bíztatott, hogy folytassam ezért sikerült annyi erőt vennem, hogy be tudjam fejezni a mondatot. – miért mondtad azt, hogy könnyen megkaphatod azt, amiről ő csak álmodhat? Ennyit jelentene neked ez az egész? – a mondat végére elcsuklott a hangom, de Harry így is megértette, hogy mit akarok ebből kihozni.

- Úr isten Ada, dehogyis. Azért mondtam neki, mert fel akartam idegesíteni. – kezdett el magyarázkodni – Én nagyon szeretlek téged, ezt el kell hinned nekem – ölelt magához mielőtt még tiltakozhattam volna. Válaszolni akartam, de mielőtt még megszólalhattam volna elengedett és a párnához lépett – Ezt a vacsora végeztével akartam neked oda adni, de elérkezettnek látom az időt, hogy most adjam oda – jött oda mellém hátra tett kézzel. Nagy meglepetésemre Harry térdre ereszkedett előttem és feltartotta azt a kezét, amit eddig a háta mögé tett. Ékszeres doboz volt a kezében, amit most kipattintott és felém nyújtotta – Hozzám jössz feleségül? – azt hittem ott helyben elájulok. Harry el akar venni feleségül? Ezt nem hiszem el. Ilyen egyszerűen nincsen. Annyira meghatódtam, hogy nem bírtam megszólalni. Szememből patakokban kezdtek el folyni a könnyek, amitől Harry megint pánikba esett, felállt és átölelt, amit ezúttal hagytam neki. – Miért sírsz? Nem akarsz hozzám jönni? – heves fejrázásba kezdtem, hogy kifejezzem nem azért sírok, de Harry félre értette a mozdulataimat és olyan fájdalom ült ki az arcára, hogy még az én szívem is belesajdult. Nem is szólalt meg többet csak odament az ágyra és lerogyott rá. olyan lassúak voltak a mozdulatai, hogy igazán elkezdtem aggódni. Épp arra készültem, hogy elmondom neki, mindennél jobban szeretem és szeretnék a felesége lenni, de mielőtt még kinyitottam a számat Harry dühösen felpattant az ágyról és elindult az ajtó felé.

- Harry, hova mész? – találtam meg végre a hangomat. Az ajtóból még visszafordult és fájdalmas képpel mért végig.

- Éppen most utasítottál vissza. Szerintem nincs többé miről beszélnünk – jeges rémület kúszott végig a gerincemen. Nem tudtam neki válaszolni, mert gyorsan kilépett a folyosóra és becsapta az ajtót. Másodpercek múlva feleszméltem és utána rohantam. Mikor kiértem Harry már a liftnél volt.

- Harry – kiáltottam utána. Hangom hallatán azonnal megfordult és érdeklődve nézett rám. Szerintem nem számított rá, hogy utána jövök, de most mindez nem számított. Nem hagyhatom elmenni mikor ő életem értelme. Ha ő elmegy, én abba belehalok. Ahogy végre beértem a nyakába ugrottam. – Félreértettél Harry. Nem azért ráztam a fejemet, mert nemet mondtam. Teljesen más volt az oka. Kérlek, ne menj el. Szeretlek – suttogtam bele a nyakába.  Csak remélni mertem, hogy nem taszít el magától, de úgy tűnik felesleges volt az aggodalmam, mert jó szorosan magához ölelt.

- Egyetlen kérdésemre válaszolj – nézett bele mélyen a szemembe. Megvárta, míg bólintok, csak azután kezdett el beszélni – Igen vagy nem? – éreztem, hogy visszatartja a lélegzetet és úgy várja válaszomat.

- Igen – csókoltam meg gyengéden. Válaszom hallatán karjai közé kapott és megpörgetett. Éppen akkor érkezett meg a lift és egy házaspárt szállt ki belőle. Még hallottuk, hogy motyogják milyen tiszteletlenek a fiatalok, mert a folyosón ölelkeznek. Erre mindketten elkezdtünk nevetni, amit csak egy rosszalló szemöldökráncolással díjazott, de nem foglalkoztunk vele többet. Visszamentünk a szobánkba.

- Mi lenne, ha mégsem mennénk, sehova hanem rendelnénk valamit – kérdezte miközben magára húzott a kanapén.

- Én benne vagyok.

- Mit kívánsz? – vette el az asztalról az étlapot, amit nagy koncentrálással kezdett el tanulmányozni.

- Kínait. Olyan régen ettem, még mikor anya élt – adtam a homlokára egy puszit. Miután kimondtam csak akkor jöttem rá, hogy már nem is szomorodom el ha szóba jön az édesanyám. Úgy látszik, tényleg kevesebb terhet cipelek és késznek érzem elengedni a múltat, amit nagy részben Harrynek köszönhetek.

- Akkor lesz kínai. Én még nem ettem, mert anyáék nem szeretik, de ha te szereted, akkor rossz nem lehet. Legalábbis nagyon remélem – megint elkezdtünk nevetni és így telt az egész este. Bohóckodtunk, viccelődtünk, játszódtunk, ettünk és tévéztünk. Olyan tökéletes este volt és nem is akarok belegondolni, ha Harryvel nem találkozom, ki tudja mi történt volna. Úgy érzem, végre valahára sínbe kerül az életem. Megtaláltam azt az embert, akivel le szeretném élni az életem és találtam egy olyan barátot, akire mindig számíthatok. Van munkám és csodálatos jövőre kínálkozik az életem. Kell ennél több? Ez volt az utolsó gondolatom mielőtt Harry szenvedélyesen megcsókolt.

67. fejezet: Megkönnyebbülés

67. fejezet: Megkönnyebbülés

A sorokat olvasva még a vér is meghűlt az ereimben. Azt hittem, hogy ennek már vége van, és végre biztonságban érezhetem magamat, de úgy látszik nagyon nagyot tévedtem. Soha nem fog békén hagyni, nem lesz tőle nyugtom egészen addig, míg meg nem kapja azt, amit akar. Ráadásul szegény Harry ennek az egész kavalkádnak pont a kellős közepében van benne. Ez zavar a legjobban, hogy azaz egyetlen személy, aki számomra a legfontosabb veszélyben van, és ha valami baja esne, én azt nem bírnám ki. Talán az lenne a legjobb, ha elhagynám Harryt és önként mennék oda ahhoz az emberhez, aki az apámnak vallja magát.

- Mi a baj kicsim? – jött mögém Harry boldogan. Gyorsan eldugtam a levelet, de túl lassú voltam, mert Harry már észrevette, hogy van valami a kezemben – Mit rejtegetsz előlem? – kérdezte most már elkomolyodva. Mielőtt még bármit is reagáltam volna a hátam mögé nyúlt és kikapta a kezemből azt az apró papírt. Néztem az arcát miközben elolvassa a nekem szánt irományt. Arca egyre jobban kezd elsötétülni miközben a sorok végére ér. Egy ideig még bámulta a papírt majd szép lassan felemelte a tekintetét és gyönyörű szép íriszét az enyémbe fúrta.

- Nem akartad elmondani nekem? – kérdezte meg végül dühös hangon. Tudtam, hogy ez lesz ez is az egyik oka, hogy nem mutattam meg neki rögtön, a másik meg az, hogy nem akarom ezzel is terhelni. Elég gondja van már így is.

- Nem akartam, hogy aggódjál – a torkomban már egyre nagyobb volt a gombóc. Nem akartam, hogy haragudjon rám, de azt sem szerettem volna, hogy aggódjon miattam. Túl sok mindenen mentünk már keresztül és úgy vélem, hogy végre valahára kijár nekünk is a boldogság. Félek, hogy a múltam árnyékától soha nem tudok majd szabadulni és ez a kapcsolatunkra is örökké rányomja a bélyeget.

- Akkor sem kellett volna előlem eldugnod a levelet – húzott magához. Gyengéden hozzá érintette ajkait az enyémhez, amitől még a térdem is elgyengült – Megoldjuk – suttogta bele ajkaimba – Kitalálunk valamit. Megígérem – ettől a pár szótól olyan megkönnyebbülés vibrált végig az egész testemen, mint még soha.

- Szeretlek – csókoltam meg gyengéden. Éreztem, hogy szavaimra erősödik a szorítása. Annyira szeretem ezt az embert, mint még soha senkit. Először életemben azt éreztem, hogy tartozom valakihez.

- Én is szeretlek – válaszolt végül, majd elengedett és oda lépett a telefonhoz.

- Kit hívsz? – kérdeztem meglepetten miután láttam, hogy elkezdi nyomkodni a telefon képernyőjét, ami azt jelentette, hogy éppen hívni készül valakit.

- A rendőrséget. Amit meglátják ezt a cetlit, biztosan nem fogják sokáig szabad lábon hagyni azt a gazembert – olyan gyűlölet csengett ki a hangából, hogy még én is megborzongtam tőle. Viszont ha őszinte akarok lenni meg tudom érteni. Ugyanolyan gyűlöletet érzünk az állítólagos apám iránt és ez megkönnyebbüléssel tölt el, mert Harry ezzel is jelzi, hogy mennyire fontos vagyok neki. Míg beszélt addig odaléptem az ágyhoz és elterültem rajta. Amint Harry befejezte a telefonálást odajött mellém és átkarolta a derekamat.

- Elfáradtál kicsim? – puszilta meg a homlokomat. Nevetve ráztam meg a fejemet, amitől a hajam össze visszaszállt. – Mitől lett hirtelen ilyen jó kedved? – rendezte vissza a hajamat az eredeti állapotába. Harry mindig is imádta a hajamat, amikor alkalma adódott rá simogatta.

- Nem lehet jó kedvem, mikor azzal a férfival vagyok, aki mindennél fontosabb nekem? – nevettem el magam a mondandóm végére. Furcsállva húzta fel a szemöldökét.

- Azt hittem minden jókedved elpárolgott, amikor megláttad a levelet. Mi változott? – ezen a kérdésen egy kicsit elgondolkoztam.

- Bízom benne, hogy megvédesz – mondtam végül csendesen. Harry többet nem mondott semmit csak magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

Jóval később miközben egymás mellett feküdtünk az ágyban kifáradva megint szóba hoztam a délutáni esetet.

- Mit mondott a rendőrség? – emeltem Harryre a tekintetemet. Kérdésemre Harry keze megfeszült a derekam körül, de a hangján egy cseppes sem lehetett érezni a feszültséget.

- Még az este folyamán felveszik velem a kapcsolatot és tájékoztatnak a nyomozás fejleményeiről. – jobbnak láttam, ha nem szólok semmit pedig legbelül nagyon aggódtam, mert nem szerettem volna, ha bárkinek is bántódása esnék én miattam. – lemegyünk a szálloda éttermébe vacsorázni – vetette fel végül az ötletet Harry, ezzel is elterelve borongós gondolataimat.

- Jó ötlet – pattantam ki az ágyból. Megnéztem a bőröndöm tartalmát és elszomorodva fordultam Harry felé. – Nincs olyan ruhám, amit felvehetnék – már szinte minden ruhám a földön landolt és még mindig nem találtam olyat, ami egy ilyen színvonalú étterembe megfelelne.

- Így vagy a legszebb – mosolygott Harry az ágyból perverzül, csak ekkor vettem észre, hogy még mindig meztelenül állok előtte. Rámosolyogtam Harryre majd lassan elővettem a fehérneműmet, hogy még egy kicsit kínozzam Harryt. – Olyan fura, hogy már nem vagy előtte szégyenlős. Főleg ha belegondolsz, hogy alig pár héttel ezelőtt még fürdőruhában is szégyenlős voltál – nem válaszoltam egészen addig, míg fel nem öltöztem teljesen. Mivel nem volt alkalmi ruha nálam úgy döntöttem, hogy megfűzöm Harryt, inkább menjünk el egy büfébe. Oda legalább nem kell kiöltözni.

- Csak nem panaszkodni hallak? – néztem rá nevetve. Harry nagy nehezen kimászott az ágyból és teljesen meztelenül odajött hozzám.

- Távol álljon tőlem – adott egy gyengéd csókot. – Felöltözök, aztán mehetünk – ezzel el is indult a fürdő felé, de mielőtt még elfelejteném, gyorsan utána kiálltok.

- Nem lenne gond, ha inkább egy büfébe mennénk?

- Természetesen nem baj. Oda megyünk, ahova te szeretnél menni – ezzel el is tűnt az ajtó mögött. Míg Harry készülődött úgy döntöttem megnézem azt az újságot, amit még akkor kaptunk mikor megszálltunk a szállodában. Tele volt nevezetességekkel és szerettem volna holnap elmenni egy kicsit várost nézni. Kopogtatásra lettem figyelmes. Nagyot sóhajtva tettem félre az újságot és már mentem is ajtót nyitni. Amint kinyitottam azt kívántam, bár ne tettem volna, mert azaz ember állt a küszöbön, akire nem számítottam és akit, még a rémálmomba se kívánnék soha az életben.

- Mi a baj kislányom? Meglepődtél, hogy itt találsz – annyira ledöbbentem, hogy nem tudtam megszólalni. Mivel egy szót sem szóltam folytatta. – Mondtam, hogy előlem nem bújhatsz el – mielőtt még bármit is válaszolhattam volna egy erős kéz karolta át a derekamat és húzott izmos testéhez.

- Jobban tenné, ha gyorsan elhúzná a csíkot, mert különben nem állok jót magamért – Harry hangja nyugodt volt, de közben érezni lehetett benne a parancsoló élt.

- Miért ki maga, hogy parancsolgasson nekem? – nyomult volna beljebb a szobába, de Harry útját állta. Egy darabig farkas szemet néztem majd végül Harry ismét megszólalt.

- Ada párja vagyok és higgye el nekem, hogy rohadtul nem kíváncsi magára, és ha szép szóval nem képes kihúzni innen a seggét, akkor kénytelen leszek erőt alkalmazni, de azt ne várja meg – még én is éreztem Harry hangájából áradó hideget és ettől megborzongtam, de mikor erősen megszorította a derekamat tudtam, hogy nem fog semmit csinálni, mert nem akar előttem balhézni velem.

- Mi van? Már fenyegetsz is? – láttam rajta, hogy meglepődött és ez elégtétellel töltött el – Te hozzám képest egy kis takonypóc vagy – láttam a szemén, hogy már nagyon dühös. Éppen ezért akartam közbe avatkozni, de ebben a pillanatban megjelent a folyosó végén négy rendőrtiszt. Harry is észrevette őket, de ahelyett, hogy leállt volna elengedte a derekamat és tovább provokálta Alecet.

- Mégis én könnyebben kapom meg azt, amiről te csak álmodhatsz – erre a mondatra viszont megdermedtem. Még arra sem tudtam reagálni, hogy Alec teljes erővel nekirontott Harrynek. nem akartam elhinni azt, amit mondott. Komolyan csak ennyi lennék? Egy jó szórakozás aztán ennyi? Végre valahára megszabadultam a múltam árnyékától, ebből a szempontból fellélegezhetek, de Harry ezzel a mondatával minden nyugodt pillanatomat elüldözte. Néztem miként viszik el a rendőrök azt az embert, aki tönkre tette az életemet, de már ennek sem tudtam örülni. Ha Harry tényleg csak szórakozott, akkor az életem nem ér semmit, mert én tényleg szeretem őt. Ilyen fájdalmat, amit most érzek a szívemben akkor éreztem utoljára mikor az anyám meghalt. Nem lehet, hogy Harry csak kihasznált. Nem tudom elhinni. Ebben a pillanatban Harry odahajolt az ajkaimhoz, hogy egy csókot leheljen rá, de elfordítottam a fejemet így csak az arcomat érte el.

- Mi a baj kicsim?

66. fejezet: Félelem

Drága olvasóim! egy kicsit hamarabb hoztam a rész mint ahogyan szoktam mert vasárnap nem fogok tudni géphez ülni és nem akartam, hogy esetleg ezen a héten ne legyen rész, de azért remélem nem bánjátok. Jó olvasást a részhez, remélem tetszeni fog!

Puszi mindenkinek! :)

66. fejezet: Félelem

Másnap reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. A karjaim közt Ada is elkezdett mocorogni a hangos zajra. Gyorsan odakaptam a kezem az éjjeliszekrényre ahol a telefonom nyugodott, kinyomtam az ébresztőt, majd adtam Ada hajára egy gyengéd puszit.
- Aludj tovább. - suttogtam neki, de nem nagyon akarta megfogadni a tanácsomat mert egyre többször mocorgott és ebből rögtön tudtam, hogy már nem fog vissza aludni. - Nem vagy fáradt? Eléggé kifárasztottalak az este - tudtam, hogy az incselkedésemre fel fogja emelni a fejét.
- Ezt én is kérdezhetném - emelte rám gyönyörű szép szemét. - Ha jól emlékszem nem én voltam az egyetlen aki kimerült - nevette el magát. Nem bírtam tovább, én is elnevettem magamat. Még mindig alig tudtam felfogni, hogy ez a tökéletes teremtmény az enyém. Állatira szerencsés fickó vagyok. Míg nem ismertem meg Adát csak a buli és a csajok érdekelt, semmi más, de Ada ráébresztett arra, hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon mint a bulik. Tisztában vagyok vele, hogy nincs tisztában a szépségével és azzal, hogy mennyi jót cselekszik már azzal is, hogy az élet szemléletét megosztja másokkal. Adának van egy olyan képessége, hogy megváltoztasson másokat és ezt mindennél jobban becsülöm benne.
- Mire gondolsz? - bökte meg játékosan életem szerelme a mellkasomat. Ahogyan ránéztem és megláttam, hogy mosolyog a szívem egész tájékán melegség áradt szét. Az egész mosolyával fel tudja vidítani az egész mosolyomat.
- Arra, hogy mennyire más volt az életem, míg meg nem ismertelek - erre már kíváncsian könyökölt fel és várta, hogy folytassam, de mivel nem mondtam többet felém hajolt és megkérdezte.
- Jó vagy rossz értelemben?
- Természetesen jó - pusziltam meg az orra hegyét. - Te vagy a jobbik énem - csókoltam meg a szája sarkát. Élvezettel figyeltem, hogy pirul el a szavaimra. Fura volt, hogy már nem egyszer szeretkeztünk egymással, de amint feljön egy ártalmatlan téma egyből elpirul. - Hívd fel a munkahelyedet szerelmem - adtam még egy puszit az arcára mielőtt kikeltem az ágyból. - Aztán ha gondolod együtt lefürödnénk és utána foglalok helyet a délutáni gépre - léptem oda a telefonom mellé majd a kezébe nyomtam és vártam, hogy tárcsázzon. Mikor elkezdte bepötyögni a számokat elégedetten bólintottam majd bementem a fürdő szobába és megengedtem a vizet. Mire ismét vissza mentem a szobába Ada még mindig az ágyban feküdt, de már nem telefonált - Na? Mit mondtak? - érdeklődtem miközben leültem mellé az ágyra.
- Elengedtek, de nem voltak túl lelkesek. Remélem nem fognak e-miatt kirúgni. Nagyon megszerettem ezt a munkát, még akkor is ha nem olyan nagy szám. - összefacsarodott a szívem mikor láttam mennyire elkeseredett.
- Nagy szám - mosolyogtam rá biztatóan. - Nem az számít, hogy mit csinálsz, hanem, hogy élvezd amit csinálsz - kacsintottam rá amin végre felnevetett. Nem szerettem szomorúnak látni, azt szerettem, hogy nevet és boldog - Gyere, kész van a vizünk - húztam fel az ágyból.

Ada:

Miután Harryvel megfürdettük egymást bepakoltam a bőröndömet és útra készen álltam a konyhában. Azt vártam, hogy Harry végre lejöjjön és elinduljunk a reptérre, ha így igyekszik le fogjuk késni. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem vetem észre az alakot aki hátulról átölelt.
- Mi újság van angyalka? - Zayn hangjára megpördültem - Régen beszéltünk - mosolygott rám. Most, hogy így szembesített vele elszégyelltem magamat. Igaza volt. Mióta Harryvel együtt vagyunk szinte semmi időm sincsen Zaynre, pedig több időt kellene vele töltenem.
- Ne haragudj - kezdtem el mentegetőzni, de mielőtt folytathattam volna Zayn félbe szakított.
- Nem szemrehányásként mondtam. Egyébként én is megismerkedtem valakivel - vigyorodott el a végére. Gondolom lelki szemei előtt megjelent az a lány akivel össze jött.
- Gratulálok. Mikor és hol? Megismerhetem? - zúdítottam rá egyszerre minden kérdésemet amit csak nevetve fogadott.
- Egyszerre csak egy kérdést. Egyébként megismerheted amint Harryvel visszajöttetek. Már ő is nagyon meg szeretne ismerni téged. - kíváncsian néztem rá.
- Meséltél neki rólam?
- Természetesen - ölelt magához. Erős torok köszörülés hallottam a hátam mögül amire rögtön megfordultam és Harry szemeivel találtam szemben magamat.
- Féltékenynek kéne lennem? - nézett rám, majd Zaynre. Nevetve léptem oda hozzá majd hosszan megcsókoltam.
- Nem kell. Tudod, hogy téged szeretlek - Zayn a hátunk mögött elkezdett nevetni és egyből magunkra is hagyott a konyhában. - Menjünk - húztam ki a konyhából. Két órán belül már a repülőn ültünk és Berlin felé tartottunk. Még sosem jártam Németországban és Harry szerint ez pont alkalmas időpont rá, hogy végre valahára lássam az országot. Mivel soha az életben nem utaztam még, míg Harryvel nem utaztam ezért nem sok helyen voltam és Harry szerint ezt be kell pótolni.
- Mindjárt megérkezünk - fogta meg kedvesem a kezemet. Izgatottam vártam már a landolást ami nem sokkal később be is következett. Felpattantam a helyemről és már mentem is a kijárathoz, amit Harry hangos nevetéssel díjazott. A szálloda maga volt a csoda, nem győztem álmélkodni.
- Megyünk úszni egyet? - vetette fel az ötletet Harry. Lelkesen bólintottam. Perceken belül már lent voltunk a medencénél. Olyan jól éreztem magamat ahogyan már régen nem. Nem voltam nyugodt mert mindig attól rettegtem, hogy Alec megint felbukkan és megkeseríti az életemet, de most már úgy érzem, hogy senki nem árthat nekem. Egész nap úsztunk, játszottunk és olyan kajákat ettünk amiről még csak nem is hallottam. Boldog és felszabadult voltam. Késő este tértünk vissza a szállodába. Kopogtatásra lettem figyelmes, de mivel Harry éppen zuhanyozott ezért kinyitottam.
- Jó estét - köszöntem a kint ácsorgó portásnak.
- Jó estét - mosolygott rám barátságosan. - Ezt magának küldték - nyomta a kezembe a borítékot. Csodálkozva pillantottam távolodó alakja után. Ki küldött nekem levelet? Elvégre senki sem tudja, hogy mi itt vagyunk. Kíváncsian bontottam ki a levelet, de amint megláttam mi van benne még a vér is meghűlt az ereimben. Nem tudsz elbújni előlem. Ezt tazsd észben!

65. fejezet: Tűnjünk innen

65. fejezet: Tűnjünk innen

Miközben száguldottunk hazafelé még mindig Alison házánál lejátszódott történet kattogott az agyamban. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért csinálta ezt. Bosszúból? Ezt még meg is érteném, de ne így álljon bosszút rajtam. Számos lehetőség adódik, de azt nem tudom megérteni, hogy miért azt a nőt kínozza, aki mindennél jobban szeretek. Ráadásul, ahogyan az a féreg rávigyorgott, legszívesebben ott a helyszínen helyben hagytam volna, de ott volt Ada és nem akartam, hogy ilyet lásson. ha őszinte akarok lenni, akkor rá is nagyon mérges vagyok, mert nem kellett volna közbe avatkoznia. Mégis inkább otthon kellett volna hagynom. Borús gondolataimat egy puha kéz zavarta, meg ami a karomon nyugodott. Amilyen gyorsan csak tudtam elhúzódtam tőle, hogy jelezzem, még mindig haragszom rá. Ahogy észrevettem megértette a testem üzenetét, mert többet nem próbált meg hozzám nyúlni. Egy darabig még csendben ültünk az autóban. Ada kifelé bámult az éjszakába, én meg még mindig a történteken rágódtam. Negyed óra csönd után Ada megszólalt.

- Harry – kezdte el vékony hangon. Már ettől az egy szótól is felborzolódtak az idegeim olyan gyengédséggel mondta ki. Egyedül ő képes így kiejteni ezt az egyetlen szót, de most nem gyengülhetek el. Tudnia kell, hogy mennyire haragszom, azért mert közém és az apja közé állt. Az a féreg megérdemelte volna, hogy megkapja a magáét, de Ada nem engedte. Még mindig tombolt bennem a düh és szerintem ezt Ada is észrevette, mert megint elhallgatott, de nem tartott, sokáig mert ismét megtörte a feszült csendet. – Haragszol? – kérdezte meg feszült hangon. Egy pillanatra levettem a szemem az útról, hogy rá tudjak nézni, de fél másodpercen belül ismét az utat néztem.

- Nem kellett volna beleavatkoznod – nyögtem végül ki kísértetiesen mély hangon. Próbáltam palástolni az érzelmeimet, de nem nagyon sikerül. A hangom mindent elárult, de ha én magam nem is vettem volna észre, akkor Ada fojtott zokogása egészen biztosan észhez térített volna. Túl kemény voltam vele. Nem kellett volna így ráförmednem elvégre ő csak jót akart, én meg úgy viselkedem vele, mint valami idegen. Már épp készültem bocsánatot kérni mikor ismét megszólalt sírástól rekedt hangon.

- Én csak azért avatkoztam bele, mert nem akartam, hogy neked valami bajod essen. Ha neki mész annak az embernek, akkor egészen biztosan rendőrségi ügy lett volna belőle és akkor csak magadnak ártottál volna vele – a végére már ordított. Még mindig sírt. Úgy éreztem, hogy a szívem szakad meg. legszívesebben lehúzódtam volna az útra, de nem tehettem, mert pont egy olyan útszakaszon voltam ahol lehetetlen volt letérni az útról. Mire válaszoltam volna addigra elő vettem az mp4-et és bedugta a fülébe. Ha megszólaltam volna, akkor sem hall semmit, mert olyan hangosra állította a zenét, hogy még én is hallottam a nő panaszos hangját, ahogyan énekel. Semmi kétség, hogy az elvesztett szerelemről énekel és ettől csak még jobban összefacsarodott a szívem. A szemem sarkából megint Adára sandítottam és amint megláttam, hogy még mindig sír már nem bírtam tovább és én is szabadon engedtem egy kósza könnycseppet, de szerencsére ezt Ada nem vette észre. Az út hátra lévő részében egyikünk sem szólalt meg, csak az a zene hallatszott, amit Ada hallgatott, de olyan hangosan, hogy nekem már a dobhártyám is beszakadt volna, de nem szóltam egy szót, sem mert nem akartam, hogy még emiatt is haragudjon rám. Ekkor eszembe jutott egy remek ötlet. Amint leparkoltam a házunk előtt Ada már ki is akart szállni, de mielőtt ezt megtehette volna elkaptam a karját és visszarántottam az ülésbe. Mivel még mindig próbálkozott, hogy kiszáll bezártam az autót így már semmi esélye nem volt arra, hogy megszökjön előlem. A füléből még mindig nem húzta ki a fülhallgatót ezért odanyúltam és kikaptam. Nem szólt semmit csak haragosan nézett vissza rám.

- Először is szeretnék bocsánatot kérni – mielőtt folytathattam volna közbevágott.

- Miért voltál velem olyan elutasító? Pontosan tudod, hogy mit érzek irántad. nem szeretném, ha emiatt haragudnál rám. Megértem, hogy megértem, hogy haragszol rám, de meg kell értened, hogy nagyon féltelek és nem akartam, hogy bajod essen – csak úgy záporoztak belőle a szavak és mivel nem jutott jobb eszembe megcsókoltam, hogy végre elhallgattathassam. – egy gyengéd csóknak indult, de egyre szenvedélyesebb lett így inkább elváltam ajkaitól pedig minden porcikám tiltakozott ellene, de most fontod dolgot akartam megbeszélni Adával és az nem várhatott.

- Nem haragszom rád. Most már értem a te szempontjaidat is és éppen ezért valami nagyon fontos dolgot kéne megbeszélnünk. Van egy ötletem – kíváncsi tekintettel nézett rám még mindig zihálva az előbbi szenvedélyes csókunktól.

- Milyen ötleted? – kérdezte meg végül türelmetlenül.

- Tűnjünk el innen – közöltem vele azt, amit már régen meg akartam tenni, de nem tudtam, hogy mit szólna hozzá, de ez az ötlet most jönne a legjobban. Nem akarok egyfolytában félelemben élni. Egészen addig lennénk csak távol míg Alec nem kerül megint börtönbe, mert vissza fog kerülni ebben én teljesen biztos vagyok.

- Nem mehetünk el Harry. Nekem van munkám és nem léphetek le egyik napról a másikra. Ráadásul neked is ott van a banda. Nemsokára turnéra indultok.

- Tudom, de azt el lehet halasztani, a munkahelyeden meg biztosan van szabadság. Azt szeretném, ha egy kis időre elmennénk csak te meg én. Akkor legalább nem kéne semmi miatt aggódnunk. Te miattam aggódsz én pedig miattad. Így legalább mindkettőnk problémája meg lenne oldva – láttam, ahogyan elgondolkozik a szavaimon és megfontolja az ajánlatomat.

- Rendben. Holnap felhívom a munkahelyemet. Biztosan kiadják most a szabadságomat – megkönnyebbülés áradt szét az egész testemben. Végre valahára nem kell a miatt aggódnom, hogy az a féreg annak a lánynak a közelébe megy, aki mindennél fontosabb a számomra.

- Remek. Akkor menjünk csomagolni – nyitottam végre ki a kocsi ajtaját. Most már felszabadultan fogtam meg Ada kezét és kezdtem el húzni a ház irányába. Szerencsére minden dühöm elszállt, ami azóta rágott, hogy elhagytuk a börtön területét. Amikor Ada közelében vagyok, úgy érzem, hogy az egész világgal szembe tudnék szállni, mert ő azaz ember aki mindig csakis a legjobban tudja kihozni belőlem és ennek tudatában olyan határtalan boldogság árad szét az ereimben, hogy szinte szétrobbanok.  Amint beléptünk Ada szobájába már ment is oda a ruhás szekrényéhez és elkezdte kipakolni a ruháit. Mikor a legkevésbé számított rá a háta mögé léptem és szorosan magamhoz öleltem.

- Most, hogy már mindent megbeszéltünk, igazán folytathatnánk azt, amit a kocsiban elkezdtünk. – csókoltam bele a nyakába. Éreztem, hogy az érintésemre az egész testén remegés futott végig.

- Azt sittem azt akarod, hogy siessek a pakolással- suttogta halkan, amitől rögtön tudtam, hogy beindult ős is legalább annyira amennyire én.

- Az még ráér. majd este együtt megcsináljuk – fordítottam magam felé és szenvedélyesen megcsókoltam miközben a kezem egyre lejjebb kalandozott.

64. fejezet: Féltelek

64. fejezet: Féltelek

Csenden ballagtunk ki a börtön kapuján. Éreztem, hogy Ada milyen feszült mellettem, de most nem éreztem magamat képesnek arra, hogy megvigasztaljam hisz én magam is olyan dühös voltam, hogy legszívesebben széttörtem volna valamit. Mégis mit képzel magáról ez a beképzelt tyúk? Nem fogom hagyni, hogy ellenem és életem szerelme ellen áskálódjon. Azt gondolta, hogy nem fogok rájönni? Ha tényleg erre számított, akkor óriásit tévedett. Ezt egészen biztosan nem fogom annyiban hagyni. Haza viszem Adát és utána meglátogatom ezt a nőszemélyt.

- Hazaviszlek – szólaltam meg már a kocsiban ülve. Nem néztem Adára, de éreztem, hogy megmerevedik mellettem.

- Mit akarsz tenni? – kérdezte meg végül suttogva. Először nem válaszoltam, de végül arra jutottam, hogy joga van tudni mit, tervezek.

- Elmegyek Alisonhoz és utána majd alakul magától – válaszoltam végül megfontoltan.

- Én is veled szeretnék menni – erre a pár szóra a szívem facsarodott össze. Nem akartam, hogy tovább kínozza magát. Mégis miért akar velem jönni? Nem volt elég az, amit a börtönben megtudott?

- Nem szeretném, hogy velem gyere – ezt egyedül akartam végig csinálni és biztonságban akartam tudni azt az embert, aki nekem mindennél többet jelent.

- Mégis miért? Jogom van oda menni? Miért nem akarod, hogy melletted legyek? – annyira kétségbeesett volt a hangja, hogy nem bírtam tovább. Lehúzódtam a kocsival és felé fordultam. Meglepetten észleltem, hogy a szeméből patakokban folynak a könnyek. Nem szóltam semmit csak egyszerűen magamhoz húztam.

- Nem akarom, hogy ég több fájdalmat kelljen elviselned. Értsd meg, hogy meg akarlak védeni – fogtam két kezem közé könnyáztatta arcát. Hüvelykujjammal letöröltem az éppen kicsorduló könnycseppet majd adtam a szájára egy gyengéd csókot. – Tudod jól, hogy féltelek. – suttogtam bele gyönyörű szép ajkaiba.

- Te is értsd meg Harry, hogy én is nagyon aggódom miattad és nem szeretném, hogy egyedül menjél. Nem kell aggódnod miattam. Neked hála már túltettem magamat azon az időszakon. Amíg te mellettem vagy nem félek semmitől. – elgondolkozva néztem bele gyönyörűen csillogó szemeibe. Komolyan képes lenne végig csinálni mindezt, csak azért mert aggódik miattam? – Szeretlek – ettől az egyetlen szótól a szívem úgy kalapált mintha ki akarna szakadni a helyéről. Már mondta nekem rengetegszer, de akárhányszor hallom mindig a pulzusom az egekben van. Azt hiszem, ezt jelenti az igaz szerelem.

- Én is szeretlek – öleltem meg jó szorosan. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy amíg Ada mellettem van, semmi bajom nem eshet.

- Megengeded akkor, hogy veled menjek? – hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszoljak ezért Ada megint megszólalt és olyan kérlelőn nézett rám, hogy nem bírtam nemet mondani. – Kérlek – a szeme csillogott, az arca kipirult és az összhatás olyan volt mintha egy angyallal ülnék egy autóban.

- Rendben van, de mindig a hátam mögött leszel. Ki tudja, hogy mi vár ott ránk. – megvártam, míg bólint majd adtam még egy érzéki csókot a szájára majd elindultam. Az út többi részében görcsösen szorítottam Ada kezét, de egyikünk sem szólalt meg. Gondolataim már a körül jártak, hogy mi vár rám Alison házánál. Ha szerencsénk van Ada apja nem lesz ott, így gond nélkül felelősségre tudom vonni Alisont. Nagyon ajánlom neki, hogy elfogadható magyarázattal tudjon előrukkolni, mert attól félek, hogy elvesztem az önuralmamat és képes leszek megütni, de attól, hogy Ada itt van, talán jobban kordában tudom tartani az érzelmeimet. Elég, ha ránézek, és máris visszanyerem a teljes önuralmamat. Ada a jobbik énem, mindig a legjobbat hozza ki belőlem és ezen senki sem tud változtatni. Ezen mosolyognom kellett.

- Min mosolyogsz? – hallom meg kedvesem hangját magam mellől. Kezét a térdemre helyezte, amitől nekem rögtön oda nem illő gondolataim támadtak.

- Semmire, csak épp arra gondoltam, hogy amikor velem vagy mindig a jobbik énem győzedelmeskedik – ezen már ő is mosolygott, aminek nagyon örültem, mert legalább egy kis időre elfeledtettem vele azt, hogy nemsokára kivel találja szemben magát. Még tíz percet autóztunk majd megálltunk Alison hatalmas háza előtt. Nagyot sóhajtva fordulok Ada felé.

- Készen állsz? – tettem fel neki azt a kérdést, amiben még én sem voltam teljesen biztos. Még mindig nem akartam, hogy Ada bejöjjön velem, de nagyon jól tudom, hogy semmi értelme megpróbálni lebeszélni erről az egészről. Ha ő valamit a fejébe vesz, azt végre is hajtja.

- Igen – szorította meg erősen a kezemet majd adott az arcomra egy puszit és kiszállt az autóból. Furcsálltam, hogy ilyen könnyen veszi hisz perceken belül találkozik azzal az emberrel, aki tönkre tette az életét. Hogyan képes ilyen higgadtan viselkedni? Nekem nagyobb erőveszítésembe került, hogy végre le tudjak nyugodni és én is kiszálljak a kocsiból. Odaléptem az ajtóhoz és csöngettem. Egy ideig semmit sem lehetett hallani, de egy kis idő elteltével halk koppanásokat hallottam, ami gondolom, azt jelenti, hogy megindult valaki az ajtó felé magas sarkú cipőben. Nem kellett sokat várnunk és már nyílt is az ajtó, aminek a küszöbén, Alison állt. Amint meglátott bennünket be akarta csukni az ajtót, de én gyorsabb voltam és gyorsan odaraktam a lábamat, hogy ne tudja előttem becsukni.

- Mi van meglepődtél, hogy itt látsz? – kérdeztem meg gúnyos hangon. Már most kezdtem felidegesíteni magamat, de ekkor éreztem a karomon Ada finom kezét és ettől rögtön lenyugodtam. Nem akartam előtte jelenetet, talán mégis jobb, hogy eljött.

- Mit akartok ti itt? – esett nekem dühösen. Így általában akkor szokott viselkedni, ha veszélyben érez valamit és ettől ismét harag lángolt fel a szívemben. Még mindig nem értem, hogy volt képes ilyet megtenni velem, holott azt állította, hogy szeret. Ha én szeretek valakit nem akarom mindenáron tönkre tenni, de ő pont erre készül, és ezt nem fogom hagyni.

- Tudni akarom, hogy miért tetted le az óvadékot Ada apjának?! Miért akarsz ennyire tönkre tenni? – egyre jobban belelovagoltam magamat, de még tartott az önuralmam és ezt jó jelnek veszem.

- Nem értem miről beszélsz – úgy csinál, mint aki most hallott először erről, de ez nem akadályozta meg abban, hogy Ada felé megvető pillantásokat lövelljen.

- Vedd le a szemed róla – keltem ki magamból. Láttam az arcán, hogy erre a parancsoló hangra nem számított és talán egy kicsit meg is ijedt. – Azt pedig ne próbáld meg nekem bemesélni, hogy semmi közöd ehhez az egészhez. Rajta van a rendőrségi papíron a neved. Szóval nem tudod letagadni. – az egész ház a hangomtól zengett és most már biztosra veszem, hogy Alison megijedt tőlem, mert úgy állt ott előttem, mint egy kétségbe esett kislány. Ha nem ismerném eléggé akkor megsajnáltam volna, de most olyan dühös voltam, hogy erre még gondolni sem akarok.

- Én ne… - kezdett bele a magyarázkodásba, de egy mély férfihang félbeszakította.

- Minek magyarázkodsz? Már úgyis lebuktál – erre minden fej a hang irányába fordult és mindenki egyszerre dermedt meg. Szóval itt van. Gyors pillantást vetettem Adára, de szerencsére semmilyen érzelmet nem tükrözött az arca. – Szia, kicsim, de jó, hogy látlak – erre nem bírtam tovább és megindultam felé. Ada sikolya sem térített vissza, míg meg nem hallottam visszafojtott zokogását és puha, kicsi kezét a hátamon.

- Kérlek, nem ér annyit – megfordultam, és mint mindig most is elvarázsolt gyönyörű szép szemeivel. Ki tudna neki ilyenkor ellen állni?

63. fejezet: Lebukás

63. fejezet: Lebukás

Reggel Harry mellett ébredtem, amin már meg sem lepődöm hisz már szokásunkká vált, hogy mindig együtt alszunk. Megnyugtató a tudat, hogy mikor reggel felkelek, itt fekszik mellettem. Tegnap megnéztünk legalább három filmet és szerencsére nem hoztuk többet szóba az apámmal való találkozást, de tisztában voltam vele, hogy előbb utóbb meg kell beszélnünk. Nem tehetünk úgy mintha mi sem történt volna. Nem vehetünk nem tudomást egy problémáról. Elgondolkozva néztem Harry arányos arcát. Mikor alszik olyan nyugodt az arca. Ha nem tudnám, mennyi idő azt hinném, hogy egy kisbabával van dolgom. Ezen nevetnem kellett. Gyorsan a kezem elé kaptam a kezemet, hogy Harryt ne ébressze fel a kacagásom, de már késő volt. Gyönyörű szép íriszét kinyitotta és felém nézett.

- Mi olyan mulatságos? – kérdezte rekedt hangon. Imádom, ezt a hangot miután felébred. Annyira szexi. Ezen megint nevetnem kellett, Harry pedig értetlenül néz rám.

- Minden rendben? – szerintem azt hiszi, hogy megbolondultam, mondjuk, nem jár messze tőle, ha ezt gondolja.

- Nincsen semmi baj – adok a szájára egy gyors csókot, ami hál, istennek eltereli a figyelmét a fura viselkedésemről. Nem tehetek róla ma így ébredtem fel. – Mit csinálunk ma? – kérdeztem jókedvűen. Úgy éreztem, hogy most semmi nem tudná elrontani ezt a jókedvet, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem mikor meghallottam mit Harry következő mondata.

- Bármit, de előtte beszélnünk kell. – örültem volna, ha ez a beszélgetés elmarad, de Harry komoly arcából ítélve nem nagyon számíthatok erre.

- Miről akarsz beszélni? – tettem helyét. Így legalább egy kicsit arrébb tolhatom a mondókáját. Nem akarok most erről beszélni, de Harry olyan eltökélt fejet vág, hogy egészen biztos vagyok benne, hogy nem fogja hagyni, hogy kibújjak alóla.

- Nagyon jól tudod, hogy miről.

- Jó, csak először had zuhanyozzam le – adtam fel végül. Megvártam, míg bólint és csak azután indultam el a fürdő irányába.

Harry:

Nem akartam Ada múltjában vájkálni, de meg kellett beszélnünk a tegnapi incidenst. Tegnap nem foglalkoztam vele, mert nem akartam, hogy szomorú legyen, de jobb minél előbb túlesni ezen a beszélgetésen. Van egy olyan érzésem, hogy Alec nem fogja egy könnyen feladni és nem akarom, hogy azért mert nem veszek, a problémáról tudomást Ada lássa kárát. Ki tudja milyen elmebeteg ötleteket eszelt ki a saját lánya ellen. Még tegnap este eldöntöttem, hogy ma felkeresem azt a börtönt ahol lecsukták és megkérdezem, hogy mégis miért engedték szabadon azok után, amit tett. Egyszerűen nem tudom megérteni. Folyton ezen jár az agyam. Tudni akarom, hogy Ada velem akar-e jönni vagy inkább itthon marad. Meg akarom adni neki azt a lehetőséget, hogy maga válasszon. Gondolataimat a fürdő ajtó kinyitása zavarja, meg és ott van életem szerelme egy törülközővel maga köré tekerve.

- Bocsi csak kint hagytam a ruhámat – szabadkozott szem lesütve. Gyorsan felkapta a ruháját és visszaszaladt a fürdő szobába. Ha ezt a műveletet Ashley csinálta volna mikor még együtt jártunk, biztosra veszem, hogy incselkedni akart velem, de Ada más. Fura azt látni, hogy azok után is, ami köztünk történt még mindig zavarba tud jönni attól, hogy törülközőben mutatkozzon előttem.  Ismét kinyílt a fürdő ajtaja, de ezúttal Ada teljesen fel van öltözve. Még mindig tiszta vörös az iménti jelenet miatt, amitől nevetnem kellett.

- Ne nevess ki vágott hozzám egy plüss állatot, ami ott volt mellette az asztalon. Annyira édes volt. Legszívesebben megcsókolnám, de tudtam, hogy beszélnem kell vele. Nem terelhetem el a figyelmemet róla, és ha ezt így fojtatjuk, egészen biztos vagyok benne, hogy egy darabig egyikünk sem szólalna meg. Megráztam a fejemet, hogy elzavarjam illetlen gondolataimat és ismét a feladatra tudjak koncentrálni.

 - Gyere ide – nyújtottam felé a kezemet, amit habozás nélkül elfogadott. Egy nagy rántással magam mellé húztam az ágyba. Meglepetésében egy sikoly szökött ki gyönyörű ajkai közül, amit nem rögtön nevetéssé vált. – Szeretnék kérdezni tőled valamit – vettem végre elegendő bátorságot ahhoz, hogy megkérdezzem tőle.

- Mi az? – kérdezte kíváncsian. Bele néztem gyönyörű szép barna szemébe, amiben csak úgy ragyogott a szerelem. A szívesem melegség járta át a gondolatra miszerint ez a csodálatos lány csak engem szeret. Mély levegőt vettem és belekezdtem a mondókámba.

- Ma elmegyek a börtönbe, mert szeretném kideríteni, hogy mégis mit keres szabad lábon egy ilyen ember és szeretném megkérdezni, hogy jössz-e velem vagy sem? – szavaimra a kezemben megdermedt. Láttam a szemében, hogy mindenre számított csak éppen erre nem, de nem halogathattam tovább. Meg kellett kérdeznem. Kis habozás után Ada felült és elgondolkozva nézett maga elé. nem szóltam semmit, mert nem akartam, hogy befolyásoljam. Ez az ő döntése. Tíz perc elteltével lassan felém fordult és rám nézett.

- Veled megyek – megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Észre se vettem, hogy visszatartottam. Nagyon örülök neki, hogy velem jön. Ő az erőm, és ha ő velem van, akkor úgy érzem, mindennel szembe tudok szállni. Gyengéden magamhoz húztam és megcsókoltam. Éreztem, hogy ennek hatására kicsit fölenged. Ez is azt bizonyítja, hogy biztonságban érzi magát mellettem.

- Akkor készülődjünk – mosolyogtam rá, amit széles mosollyal viszonzott. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és megindultam a szobám felé, hogy én is felöltözzem. Nem kellett több mint fél óra és már mentem is le a konyhába. Ada már ott ült a konyha asztalnál és éppen ivott valamit. Az illata alapján forró csokit.

- Én is kapok? – pusziltam meg a feje búbját. Mosolyogva fordult felém és egy bögrére mutatott, ami a pulton állt. – Köszönöm – adtam neki még egy puszit majd elindultam a bögre felé. Fél órán belül már mind a ketten a kocsiban ültünk a börtön felé tartva. Ada nem szólt egy szót se, azt hiszem mind a ketten nagyon feszültek vagyunk. Pár percen belül meg is érkeztünk a börtön bejáratához.

- Biztosan be akarsz jönni? – fordultam még egyszer Ada felé. Nem akartam olyanra kényszeríteni, amit ő esetlen nem akarna.

- Biztos, ha veled megyek, akkor nem kell semmi miatt aggódnom – adott a számra egy gyengéd csókot. Örömmel tölt el a tudat, hogy ennyire megbízik bennem. Mosolyogva szálltam ki a kocsiból. Megfogtam Ada törékeny kezét majd elindultunk befelé. Amint beértünk egy rendőr szívélyesen fogadott minket és biztosított róla, hogy mindjárt jön a kapitány és mindenben segít nekünk. Nem kellett sokat várnunk és az irodába ahol várakoztunk egy egyenruhás férfi lépett.

- Jó napot – fogott velem és Adával is kezet. – Miben segíthetek? – ült le az asztal másik oldalára.

- Szeretném megtudni, hogy miért helyezték Alec Woltört szabadlábra – hadartam el egy szuszra. nem tudom, hogy miért, de a frász jött rám ezen a helyen és minél hamarabb szabadulni akartam innen. Az egyenruhás elkezdett kutatni egy dossziéban.

- Meg is van. Tulajdonképpen még lett volna 25 éve, de egy bizonyos Alison nevű hölgy kifizette a maradék éveit – úgy éreztem magamat, mint akit gyomorszájon vágtak volna. Ezt nem hiszem el.