25. fejezet: Borzalmas levél

El sem hiszem, hogy már túl léptem a 3000 látogató számát. Nagyon örülök, hogy sok embernek tetszik a blogom, így legalább érzem, hogy érdemes csinálni. Nagyon szépen köszönöm nektek :)
Puszi és jó olvasást! 


25. fejezet: Borzalmas levél

Reggel arra ébredtem, hogy a fejem alatt rezeg valami. Kinyitom a szemem és akkor veszem csak észre, hogy Ada hálószobájában vagyok és az egyik párnáját szorongatom. Úgy látszik elaludtam a szobájában. Kiveszem a fejem alól azt a rezgő valamit és csak akkor veszem észre, hogy ez egy óra. Mit keres ez a párna alatt? Mindegy is. Az óra szerinte reggel 8 óra van. Megfordulok az ágyban és Zayn szemeivel találom szemben magam.
- Te is felkeltél a rezgő órára? – kérdeztem. Most már rémlik, hogy mindketten ledőltünk még este az ágyra és egymásnak mondtuk el az élményeinket ami Adával kapcsolatos. A találkozástól egészen addig a napig amikor elrabolták.
- Igen, de úgy érzem magam mint akin átment egy kamion – mondta csukott szemmel miközben a szemét dörzsölte.
- Hidd el én se érzem magam most jobban. – és ez teljesen igaz volt. Szörnyen éreztem magam. Mondjuk csak 2 órát aludhattunk mert reggel 6-kor még az órát néztem. Még egy darabig feküdtünk egymás mellett, de aztán felkeltünk és lementünk. Csak Niall volt a nappaliban és nézte a tévét. Épp a hírek ment.
- Louis és Liam merre vannak? – kérdezte Zayn. Mintha ez most olyan fontos lenne. Kit érdekel, hogy merre vannak? Biztos csak udvariasságból kérdezte.
- Mindketten a barátnőiknél. Azt hiszem vigaszt keresnek náluk. – mondta csöndesen. Már vagy 10 perc ültünk csöndben a tévé előtt mikor megszólalt a telefonom. Mikor megláttam, hogy az őrnagy hív aki foglalkozik Ada ügyével rögtön felpattantam.
- Megállapítottuk, hogy a vér Adáé. – kezdett bele a rendőr. Azt hittem ott helyben összeesek, de nem csak én hanem a másik 2 fiú is. Mivel ki volt hangosítva a telefon mindent hallottak.
- Miből gondolják? – kérdeztem mert nem igazán értettem, hogyan szereztek vérmintát Adától.
- Onnan, hogy mikor az étterembe kezdett el dolgozni akkor kellett csinálni egy orvosi vizsgálatot és ott vért is vettek tőle amit meg is kaptunk és összehasonlítottuk a földön talált vérrel. Ugyanaz volt. – meghűlt bennem a vér is. Ezt nem tudom elhinni. MI van ha mér késő? Lehet hogy már Ada halott és akkor feleslegesen keresik. De mégis ki és mit akarnak tőle? Elbúcsúztunk a rendőrtől. Nem igaz, hogy nem tudnak többet kideríteni. Jaj szegénykém. Biztosan nagyon fél.

Ada:

Már az egész testem tiszta seb és vér volt. Miután Ashley tegnap az ájulásig vert még bejött egyszer Conor is. Szerintem minden perverz képzetét rajtam éli ki. Undorodom mikor hozzámér, de nem igazán tudok mit csinálni. Már nagyon éhes és szomjas voltam. Szerintem szándékosan gyengítenek le. Minél éhes, fáradtabb vagy szomjasabb vagyok annál kevésbé lesz energiám küzdeni Conor ellen. Nem mintha most olyan sok esélyem lenne. Na mindegy. Szerencsére az a kígyó és Conor is elment. Egyedül vagyok. Kicsit rémisztő így a sötétben a falhoz kötve lenni, de nem foglalkoztam vele. Úgy látszik már kezdem megszokni. Nem mintha lenne más választásom.

Harry:

Semmi erőm nincsen. Ma interjúra kellett volna lennünk, de közös megegyezéssel lemondtuk szerencsére. Most nem bírnék gondtalanul bájcsevegni a műsorvezetővel. Úgy érzem magam mint egy hulla. Csengettek. Ilyenkor mér nincs itthon senki? Nincs kedvem felállni. Úgy látszik, hogy kénytelen leszek mert az illető rátenyerelt a csengőre. Ilyenkor kell Zayn-nek is elmenni kiszellőztetni a fejét. Ő most legalább ki tudná nyitni azt a rohadt ajtót. Szétrobban a fejem ha nem hagyja abba a csengetést. Lassan felálltam és kinyitottam az ajtót. Nagy meglepetésemre egy postás fiú volt az.
- Jó napot! Ne haragudjon, hogy felébresztettem, de a főnököm azt mondta semmiképp nem hagyhatok itt értesítőt, bár én nem igazán értem, hogy miért. – próbált velem csevegni miközben turkált a táskájában a levelet keresve. – Itt is van a levél. Itt legyen szíves aláírni – nyomott az orrom alá egy papírt. Gyorsan mindent aláírtam mert minél előbb meg akartam szabadulni ettől az alaktól. Idegesített, hogy így vigyorog rám. Végre elment és én bezárhattam az ajtót. Megnéztem a levelet. Ajánlottan adta fel valaki. Egy névtelen személy. Mi lehet ez? Gyorsan kibontottam és abban a pillanatban meghűlt benne a vér is. Adáról volt benne egy kép. Ahogy élettelenül fekszik a padlón. A kép hátulján ez állt: A kis barátnőd halott és nagyon élveztem mikor fájdalmában sikított. Mindig ez a látvány jusson eszedbe. Miattad halt meg ez a lány. Sajnos még a holtestét sem fogod viszont látni. Inkább meghagyom a csótányoknak és más féle bogaraknak. Puszillak szép fiú! Nem hiszem el. Miattam kellett meghalnia. Minden hiába. A rendőrség már feleslegesen keresi. Meghalt az egyetlen lány akibe tényleg beleszerettem és még csak el sem tudtam neki mondani. Jobb lenne ha én is meghalnék. Szinte öntudatlanul mentem a konyhába és vettem kezembe a nagy kést.

Zayn:

Egész nap olyan rossz előérzetem van, lehet rossz híreket fogunk kapni Adáról? Bármi megeshet, de hál istennek eddig még nem jött egy rossz hír. Kijöttem, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem. A seriff telefonhívása után én is és Harry is teljesen magunkba roskadtunk. Remélem, hogy csak megsérült és nem esett bántódása. Harry bement a szobájába és azóta kis se jött. Csak feküdt az ágyon és nézett maga elé. Még a függönyt is behúzta nehogy egy kis fény menjen be a szobába. Én is csak azért jöttem ki a levegőre mert nem bírtam elviselni azt a magányt ami a házban jött rám. Lassan elindultam visszafele. Láttam a sarkon, hogy egy postás fiú igyekszik ki a kapun.
- Hello. Volt aki kinyitotta az ajtót? – kérdeztem mert teljesen biztos voltam benne, hogy Harry hajlandó volt kinyitni az ajtót. Szerintem úgy csinált mint aki nem is hallja.
- Igen és át is vették a levelet. – mosolygott a postás fiú. Ezen meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy Harry kijön ma még a szobájából. Bólintottam és mentem tovább a házhoz. Már nagyon szomjas voltam ezért egyből a konyhába siettem, ahol olyan látvány fogadott amit talán soha az életben nem felejtek el. Harry állt ott egy nagy késsel a kezében. Épp magába akarta vágni mikor megfogtam a kezét és villám gyorsan kikaptam belőle a kést.
- Te teljesen megőrültél? Mi a fene ütött beléd? Ada szerinted mit fog szólni ha az egyikünk meghall? Szerinted boldog lesz? – néztem rá haragvó szemmel. Azt hittem felrobbanok. Csak 20 percre megyek ki a lakásból és máris meg akarja magát ölni, pedig ha másért nem is legalább gondolhatna arra, hogy Ada mit szólna ehhez.
- Ada már soha nem fog szólni semmit – mondta lehajtott fejjel. Ez megőrült. Mi a fene van vele? Addig mindig azt mondta, hogy a rendőrök biztos nemsoká megtalálják és akkor hazahozzák. Lehet szüksége lesz egy pszichiáterre. Kezd megbolondulni.
- Mégis miről beszélsz? A rendőrség meg fogja találni. Ebben én teljesen biztos vagyok – mondtam neki teljes meggyőződéssel a hangomban.
- Nem fogják – itt megint lehajtotta a fejét. Mi lenne ha nem rébuszokba beszélne hanem kinyögné végre hogy mi baja?
- Te megbolondultál vagy vettél be valamilyen szert? – néztem rá. Erre felkapta a fejét. A szemében könnyek csillogtak úgy mondta azt a mondatot amire aztán végképp nem számítottam.
- Láttam egy képet amin mozdulatlanul fekszik. Most már biztos, hogy halott – a szavai úgy értek mint egy villámcsapás.

4. Díj

Köszönöm a díjat Dorinanak. 

Szabályok:1. Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad.
2. Tedd ki a díj képet az oldaladra,majd másold át a kérdéseket a díj adónak az oldaláról.
3. Válaszolj a kérdésekre!
4. Küldd tovább maximum 5 írónak.

 Válaszaim: 

1.Szereted az 1D-t? Igen, nagyon szeretem őket.

2. Olvasod a  blogom? Igen és nagyon tetszik

3.Kedvenc sport? úszás

4.Milyen gyakran szoktál írni? ha tehetem minden szabadidőmben.

5.Mi az álmod? eljussak Olaszországba az minden vágyam 

Kérdésem: 

1. Kit szeretsz a legjobban az 1D-ből? Miért őt?

2. Miből merítesz ötletet a blogodhoz?

3. Mióta blogolsz?

4. Mik a kedvenc blogjaid?

5. Mi motivált arra, hogy elkezd az írást? 

Akiknek küldöm:

kriszty96

Riley Anne

BeaS

Dorina

Most csak ezek a blogok jutnak eszembe.

Novella verseny

Életem első novella versenye. Drukkoljatok nekem. Még soha nem írtam novellát.

 http://mindentami.blogspot.hu/2013/06/novella-verseny.html

Verseny

http://criticsdesigninterviewbeas.blogspot.hu/2013/06/blogverseny-2.html?showComment=1372164395467#c1841023108750767004

24. fejezet: Kétségbe esés

24. fejezet: Kétségbe esés

Harry:

Az éjszaka szinte semmit nem tudtam aludni. Még az este megbeszéltük a srácokkal, hogy reggel mikor mindenki fölkel már megyünk is be a rendőrségre megkérdezni, hogy nem e tudnak esetleg valamit. Lehet be kéne vennem egy kis nyugtatót, de inkább lemondtam róla. Lebattyogtam a konyhába. Már mindenki ott ül. Mintha temetésre készülnénk olyan a hangulat, még Louis se viccelődik ahogy általában szokott. Ez kiakasztó. Kétségbe vagyok esve és ahogy látom nem csak én.
- Lassan induljunk a korházba – mondom mindenféle érzelem nélkül. Egyszerűen én ezt nem bírom. A srácok halkan felálltak nem szóltak egy szót se csak indultak kifele a bejárati ajtóhoz. A rendőrségig végtelen hosszúnak tűnt az út, pedig az órám szerint csak 10 perc volt. Hát nekem nem annyinak tűnt.
- Jó reggelt – köszönt Zayn a recepciósnak aki a bejelentésekkel foglalkozik.
- Jó reggelt! Miben segíthetek? – mosolygott ránk kedvesen. Meg tudtam volna folytatni. Minek van neki ilyen jó kedve, aztán leállítottam magam. Elvégre ő nem tudhatja, hogy nekünk mi bajunk van és hogy egy mosolygós arcot se látnék most magam körül. Na mindegy. Nem teszem szóvá.
- Azzal a seriffel szeretnénk beszélni aki a tegnap este eltűnt lány után nyomoz.
- Máris megkérdezem, hogy bent van e. Egy kis türelmet kérek – ha nincs bent én esküszöm üvöltök vagy széttörök valamit. Most annyira jó lenne egy kicsit törni és zúzni. Azt hiszem egy kicsit lenyugodnék tőle, de nem csináltam semmit csak türelmesen vártam.

Ada:

Mikor magamhoz tértem egy sötét helyen voltam. A kezem és a lábam össze volt kötözve. Ahogy jobban körülnéztem a beeső fényben úgy tűnt nekem mintha ez valamiféle kínzó kamra lenne. Láttam már ilyet a filmekben. Biztos csak hallucinálok vagy megint álmodok. Igen biztos, hogy ez az egész csak egy rémálom. Ekkor nyílt ki az ajtó. A hirtelen bevilágított fényben egy kicsit hunyorogtam, amíg hozzá nem szokott a szemem a sötéthez.
- Végre felébredtél – ezer közül is felismerem ezt a hangot. Csak nem ő rabolt el? De mégis miért? Én nem követtem el ellene semmit.
- Mi ez az egész Conor? – néztem rá egykori főnökömre. Én már az egészből semmit se értettem. Ekkor lépett be egy szőke hajú lány is akit szintúgy azonnal felismertem.
- Azt kérdezi, hogy mi ez az egész – néz rá Conor vigyorogva.
- Ó nagyon egyszerű. Miattad szakított velem Harry, csak egy kis bosszú. Ráadásul Conor is szeretne tőled valamit amit te önszántadból soha nem akartál odaadni neki, így kénytelen lesz elvenni erőszakkal. – még mindig nem értettem mit akarnak tőlem. Bár ahogy szétnéztem megállt bennem az ütő mert mellettem volt egy ágy aminek bilincs volt rögzítve mind a 4 sarkára. Mellette mindenféle eszközök korbács, mű pénisz és még rengeteg dolog amit én nem tudok, hogy micsoda.
- Na Conor csinálj vele azt amit akarsz. Én megkeresem Harry-t. Hátha szüksége van egy kis vigaszra. Rendben? – nézett rá a szőke hajú kígyó egykori főnökömre.
- Rendben van Ashley. Mi itt nagyon jól fogunk szórakozni, legalábbis én. – mikor a szőke hajú kígyó kiment Conor elindult felém. Nekem a számat egy sikoly hagyta el, de nem igazán hagyta, hogy sikoltozzak mert felrántott a földről és egy pofont kevert le. Innentől kezdve a szememből csak úgy ömlött a könny amíg ő odabilincselt az ágyhoz. Hiába rángatóztam vagy sikítottam. Nem nagyon érdekelte. Sokkal erősebb volt nálam és most ez lesz a vesztem.

Zayn:

Szomorúan indultunk el hazafele. Hiába voltunk itt a rendőrségen több órán keresztül, nem hozott eredményt. Ki vagyok bukva. Mit csinálnak ezek a tehetségtelen pöcsök? Mennyi ideig tart míg kiderítik, hogy ki vitte Adát. Addig fognak tökölni míg késő lesz. Én azt nem bírnám ki. Igaz, hogy még csak rövid ideje ismerem, de ő lett a legjobb barátom. Mikor hazaértünk egy fekete sport autó állt a házunk előtt. Amint megérkeztünk kipattant belőle Ashley és odarohant Harry-hez.
- Ashley te meg mit keresel itt? Most rád egyáltalán nincs türelmem – oltotta le nem éppen kedvesen Harry.
- Még mindig amiatt a kis liba miatt vagy ennyire elutasító? – valamiért úgy éreztem arra számított, hogy Ada nem lesz itt, bár lehet, hogy csak én képzelem be magamnak.
- Még egy szót szólsz és esküszöm olyat kapsz, hogy egy életre megemlegeted, pedig én még nem ütöttem meg nőt. Ne akarj te lenni az első – ezzel ment is be a lakásba. Nem gondoltam volna, hogy ennyire elveszti az önuralmát. Bár ebben a helyzetben nem csodálkozom. Azt hiszem én is így reagáltam volna. Ashley feje elvörösödött majd beszállt a kocsiba és elviharzott. Mi csak bementünk, hogy megnyugtassuk Harry-t.

Ada:

Mikor magamhoz tértem már nem az ágyhoz voltam bilincselve, hanem a falhoz. Inkább nem is gondolok az elmúlt órákra. Egyszerűen borzalmas, hogy azért csinálja ezt az egészet mert akkor ott az étteremben nem voltam hajlandó lefeküdni vele. Épp ezen elmélkedtem mikor Ashley berontott.
- Miattad van minden – üvöltötte majd lekevert egy pofont. – miattad nem hajlandó engem Harry vissza fogadni – adott még egy pofont.
- Lehet, hogy van szeme és mikor rájött milyen egy kígyó vagy inkább menekült nehogy megmard! – mondtam neki amiért még egy pofont kaptam válaszul. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne szóljak be neki még ha tudtam, hogy ezt nem fogom épen megúszni. Végül is nekem már úgyis mindegy.
- Mégis mit képzelsz te magadról? Ezt még nagyon meg fogod bánni. Azt fogod kívánni bárcsak halott lennél – ezzel a kezébe vette a korbácsot ami az ágy mellett volt.

Harry:

Mégis mit képzel magáról ez a nő? Azért jöttem be a házba mert féltem ha kint maradok akkor megütöm, bár lehet, hogy megérdemelte volna akkor talán többet nem venné az undorító szájára Ada nevét. Őt senki se merje sértegetni a jelenlétemben. A sötét szobámban feküdtem és csak Ada arcát láttam a szemem előtt. Mikor a rémálma után felébredt, vagy mikor boldogan ölelt magához mert oda adtam neki az édesanyja nyakláncát. Egyszer csak gondoltam egyet felálltam az ágyról és átmentem abba a szobába ahol az én szépségem aludt. Leültem az ágyra és csak néztem ki a fejemből. Már patakokba folyt a könnyem. Nem foglalkoztam vele. Nagyon hiányzik az a lány.
- Nem tudtam, hogy más is van a szobában – halottam meg a hátam mögül Zayn hangját.
- Egyszerűen nem bírok aludni. Csak Ada jár az eszemben – válaszoltam el- el csukló hangon.
- Nekem is. Azért jöttem ide mert abban reménykedtem, hogy ez az egész csak egy rossz álom és mikor átjövök Ada itt fekszik az ágyban és békésen alszik – ülte le mellém Zayn. Láttam, hogy ő is sírt. Többet egyikünk se szólt egy szót se csak ültünk egymást mellett és néztük az üres ágyat. Igaza van Zayn-nek. Jobb lenne ha kiderülne, hogy ez az egész csak rémálom és jobb lenne, ha bármelyik pillanatban felébredhetünk. Az lenne a legjobb, de sajnos ez nem fog bekövetkezni.

23. fejezet: Fagyi, tragédia, aggodalom

Drágáim siettem ahogy tudtam és már itt is van a kövi rész. Remélem ez is tetszeni fog nektek. Jó olvasást.
Puszi!

23. fejezet: Fagyi, tragédia, aggodalom

- Te meg mi a fenét csinálsz – nézett rám dühösen Harry. Nem nagyon értettem, hogy mi baja van.
- Beveszem a gyógyszerem. Tudod az orvos írta föl. – néztem rá értetlenül. Mögötte a 4 fiú is dühösen nézett. Ezeknek meg mi bajuk van?
- Igen, de te csak magadra gondolsz? Mi van ha árt a kicsinek?
- Hogy mi van?
- Megtaláltuk a képet – mondta csendesen Zayn – igazán elmondhattad volna legalább nekem.
- Aha, de mégis mit? – néztem rájuk még mindig zavartan. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy mégis mi bajuk van. Mit hablatyolnak nekem ezek itt össze- vissza?
- A kicsiről a röntgen felvételt – mikor Harry látta, hogy még mindig értetlenül nézek kirohant a fürdőből és bement a szobámba.
- Erről beszélünk – adott a kezembe egy képet. Mikor megláttam elkezdtem szakadni a nevetéstől. A fiúk csak értetlenül néztek rám.
- Ez… - nem bírtam folytatni mert megint rám tört a nevetés. Akkor most már értem miért viselkedtem olyan lehetetlenül egész nap. – ez a kép nem az enyém hanem Mayáé a brátnőmé. Tudjátok, vele dolgoztam együtt. – nevetnem kellett azon, hogy milyen fejet vágtak. – Most már legalább értem, hogy mért viselkedtetek egész nap furcsán.
- De hát a sírás – kezdte Harry.
- Ráadásul fáradékony vagy – így Liam
- Ma sokat ettél – kapcsolódott be Louis is.
- Úgy olvastuk, hogy ezek a tünetek a terhesség jelei – folytatta Niall. Csak Zayn nem szólalt meg.
- Talán egyszerűbb lett volna ha megkérdeztek engem. – mondtam felhúzott szemöldökkel – ugyanis azért vagyok fáradékony mert ez a gyógyszer mellékhatása amit a doki felírt, a szomorú filmeken kiskorom óta sírok, valamiért ilyen a természetem és azért ettem ilyen sokat mert hozzá vagyok szokva ha leülök filmet nézni akkor mindig rágcsálok valamit. Van még valami amire magyarázatot kell adnom? – néztem rájuk kérdőn. Ők csak zavartan néztek rám. Szerintem nem tudták, hogy most mit csináljanak ezért megelőztem a bocsánatkérő özönt.
- Nem haragszom rátok – erre a mondatra mindegyik felkapta a fejét. – és most szeretném visszakérni a gyógyszereket mert mennék lefeküdni.
- Amúgy minek szedsz még gyógyszert? – nyújtotta át nekem Harry a nyugtatót.
- Azért, hogy tudjak aludni az éjszaka, de ez az utolsó, hogy veszek be belőle. Na jó éjszakát. – köszöntem el tőlük és már mentem is be a szobámba. Eléggé lefárasztottak a srácok. Komolyan nem lett volna egyszerűbb ha csak megkérdezik? Legalább az én idegeimet se húzták volna egész nap. Na mindegy nem is foglalkozom vele. Gyorsan bebújtam az ágyba és már aludtam is. Reggel korán keltem. Mikor lementem a konyhába még senki nem volt ébren. Gondoltam összeütök nekik valami finomat reggelire. Az omlett mellett döntöttem, de nem volt hozzá minden ezért elmentem gyorsan a legközelebbi boltba. Pechemre pont az a srác volt megint a pénztárnál amelyik tegnap is. Mikor meglátott elkezdett vigyorogni mint a tejbetök. Szerintem azt hiszi, hogy miatta járok ide. Pedig csak azért jöttem ide mert most nincs kedvem sokat sétálni és mert kész akarok lenni mire jön Maya, hogy elmenjünk fagyizni. Alig vártam már hogy fizethessek. Idegesít, hogy itt vigyorog a képembe, de szerencsére egy szót sem szólt. Mire a fiúk felkeltek kész volt a reggeli. Rögtön ültek is le az asztalhoz.
- Mész valahova? – kérdezte Zayn mikor látta, hogy veszem fel a cipőmet és már épp indulnék.
- Igen Mayával megyek fagyizni. Miért?
- Csak kérdeztem. Hívj már föl légy szí, hogy mikor jössz hazafele mert lehet el kell mennünk és ha pont akkor jönnél akkor elvinnénk magunkkal. Jó?
- Rendben. Van még időm míg elindulok. addig csinálunk valamit?
- Beszélgessünk. Amúgy is van valami amit meg szeretnék már kérdezni régóta. - kezdett bele Louis.
- Ne kímélj - de bár ne mondtam volna mert olyan témát hozott föl amiről igazán nem szerettem volna beszélni.
- Szűz vagy még? – amint ez a kérdés elhangzott minden szempár felém fordult. Egyedül Zayn szemében volt szomorúság a többiekében csak kíváncsiság.
- Nem – mondtam halkan. Lehajtottam a fejem, de Louis nem vett észre, hogy már nem nevetek olyan felhőtlenül.
- Ki volt az első? Biztos valami nagy szerelem – mosolygott rám cinkosan Louis mintha tudna valamit.
- Nem szeretnék beszélni róla – mondtam egyre halkuló hangon.
- Akkor biztos valami balfék lehetett.
- Louis, most már elég. Beszéljünk másról – szólt közbe most már Zayn is. Én csak megkönnyebbül pillantást vettetem rá.
- Rendben, nem erőltetem – ezzel más témát vetett fel amit én megkönnyebbülten fogadtam. fogadtam. Innentől kezdve ez a téma nem került szóba többet, de Harry olyan furcsán nézett mint ha sejtene valamit, de most nem foglalkoztam vele. Túl jól éreztem magam ahhoz, hogy elrontsam ezzel a napom!
- Most már viszont megyek srácok. Sziasztok. – és már mentem is. A Fagyizó előtt találkoztunk Mayával. Egész délután beszélgettünk. Mindent elmondtam, hogy mi történt Conorral és hogy a fiúk azt hitték én vagyok terhes. Maya is rengeteg mindent mesélt.
- Ada, már rég meg akartam kérdezni, hogy nem akarsz a gyerekem kereszt anyja lenni? – annyira meglepődtem. Álmomban sem gondoltam, hogy valaha is leszek kereszt anya. Persze, hogy örömömben a nyakába ugrottam. Nagyon megörültem, hogy lesz egy kereszt gyerekem. Sajátom még egy darabig biztos, hogy nem lesz és ha egyszer el is szánom magam akkor is csak mesterséges úton mert nem akarom, hogy a kicsivel jöjjön egy férfi is. Már este 8 fele járt az idő mikor elindultam hazafele.
- Szia Zayn. Most indultam el.
- Rendben akkor gyere haza mert már voltunk egy interjún és ilyen későn már nem megyünk sehova.
- Rendben, szia! – ezzel le is tettem a telefont. Már épp tettem volna el a zsebembe mikor egy erős ütést éreztem a tarkómon és onnantól kezdve elsötétült előttem minden.

Harry:

- Zayn nem azt mondtad, hogy Ada felhívott már vagy 1,5 órája hogy elindult? Ilyen sokáig tart míg ideér?
- Én is nagyon aggódom Harry. Még várunk fél órát és ha addig se jön elmegyünk a rendőrségre. Rendben? – én csak bólintottam. Már tiszta ideg voltam. Hol a fenében van már ilyen sokáig, de nem csak én voltam ideges. Rajtam kívül még a másik 4 bandatag is. Itt ültünk a nappaliban és azt vártuk, hogy Ada végre hazaérjen. Letelt a fél óra. Még mindig sehol semmi. A telefonján nem tudjuk elérni.  Épp indulunk a rendőrségre mikor csöngetnek. Rohanok az ajtóhoz és reménykedem, hogy Ada az, de nagy rémületemre ne ő volt az. Két zsaru állt az ajtóban.
- Jó napot! Ebben a házban lakik Ada Woltör? – kérdezte a fiatalabbik.
- Igen. Mér? – kezdtem egyre jobban megijedni. Mi van ha történt vele valami? Remélem, hogy csak valami ellenőrzés miatt keresik.
- Egy utcányira innen megtaláltuk az összetört telefonját és egy csomó vérfoltot. – dermedten néztem rájuk. Ekkor már a fiúk is ott álltak mögöttem és döbbenten hallgatták a rendőr szavait.
- Ezt nem mondhatja komolyan. Ez csak valami vicc lehet – kezdtem egyre jobban pánikba esni. – Mégis ki akarhatta bántani? Az ő vére is ott van a padlón?- csak úgy zúdítottam rá a két rendőrre a kérdéseimet.
- Sajnos még nem tudjuk, de attól tartok, hogy ki kell kérdeznem magukat. Bemehetünk? – nézett most rám az idősebb.
- Persze – álltam félre döbbenten az útjából. Még mindig nem tudom elhinni. Mér nem mentem vele vagy csak ki elé, hogy nem kelljen egyedül mászkálnia éjszaka. A rendőrök bekapcsolták a magnót és már kérdeztek is.
- A kisasszony kivel beszélt utoljára?
- Velem – mondta Zayn lehajtott fejjel. A szeme csillogott akárcsak az enyém. Én mindjárt elbőgöm magam. Ezt nem lehet kibírni.
- Miről beszéltek? – faggatta tovább a rendőr Zayn. Minden kérdésükre válaszoltunk és megkértük őket, hogy értesítsenek minket ha valamit megtudnak Adáról. Ők ezt megígérték majd ott hagytak minket. Senki nem szólt egy szót sem. Mindenki felment a szobájába. Mikor felértem a szobámba belevetettem magam az ágyba és elkezdtem a párnába dugva a fejem zokogni. Remélem nem történt baja.

Zayn:

Itt ülök egyedül a szobámba és nézek ki a fejemből. Hogy történhetett ilyesmi? Mikor a két rendőr közölte, hogy valószínű az ő vére van ott a földön majdnem elájultam. Ő a lett a legjobb barátom. Nem bírnám ki ha bármi baja esne. Itt ülök az ágyon és arra gondolok mikor haza hoztam abból a buliból. Akkor itt aludt velem és másnap költözött be hozzánk. Milyen jó érzés volt látni ahogy körberohangálja a szobáját mert annyira örült neki. Remélem még lesznek ilyen élmények vele ebben az életben. Istenem csak ne essen semmi baja. Ahogy ezekre a dolgokra gondoltam lassan eleredtek a könnyeim. Nem bírtam tovább. Zokogva hajtottam le a fejem. Ha Adának valami baja esik én azt nem élem túl. Az a csepp lány akkor magával viszi a szívem egy darabját is.

Oklevél

El sem hiszem, hogy pár napon belül kétszer is első helyezést értem el egy versenyen! Nagyon boldog vagyok. Mikor elkezdtem a történetet nem is számítottam rá, hogy ennyire fog tetszeni a történetem. Az oklevelet pedig nagyon szépen szeretném megköszönni Dorinának.

Első Oklevél

Annyira boldog vagyok! El sem hiszem, hogy első lettem a versenyen! Nagyon szépen köszönöm Dorinának! Nagyon boldoggá tett vele.

22. fejezet: Mindenki megbolondult?

Meg is hoztam a következő részt! Remélem ez is tetszeni fog nektek! Nem is szaporítom tovább a szót. Jó olvasást mindenkinek és jó hétvégét! :)

Puszi!

22. fejezet: Mindenki megbolondult?

Ada:

Reggel mikor felkeltem nagyon frissnek éreztem magam. Hosszú napok óta végre végig aludtam egy éjszakát. Mikor megnéztem a fali órán az időt azt hittem, hogy rosszul látok. Délután fél 1 volt. Ez a nyugtató tényleg nagyon erős. Talán még életemben nem aludtam ilyen sokat. Gyorsan felkeltem felöltöztem és mentem is le, de sehol senkit nem találtam. A hűtőn volt egy cetli amin ez állt: Ada, interjúra kellett mennünk, de sietünk haza. Vigyázz magadra nehogy bajod essen. One Direction fiúk!. Hogy értik azt, hogy nehogy bajom essen? Azt hiszik kárt tennék magamban? Lehet, hogy csak viccnek szánták. Van mikor elég fura a humoruk. Akkor kihasználom, hogy az egész ház az enyém. Kerestem ki a srácok DVD – ükből egy szomorú romantikus filmet. Olyan rég láttam már ilyet. Gyorsan elmegyek a boltba mert én csak úgy nézek filmet ha van popcorn vagy valami rágcsálni való nálam. Nem messze a háztól találtam egy kisboltot. Bementem és vettem egy sajtos és egy sós popcornt, megláttam a polcon még egy sajtós rudat szóval abból is vettem 2 csomagot. Talán ez elég lesz. Mentem a pénztárhoz és fizettem. A pénztár mögött egy fiú ült és látszott rajta, hogy felkeltettem az érdeklődését.
- Szia, csak ennyi lesz – mosolygott rám mintha még az ő telefonszámát is el akarnám kérni pluszba. Én simán kirúgnám az ilyen alkalmazottat. Kikezd egy vevővel. Komolyan mondom, ha én vagy Maya csináltuk volna ezt az étterembe az biztos hogy 2 másodperc alatt kint találtuk volna magunkat az utcán. Na mindegy, az ő dolguk milyen munkaerőt alkalmaznak.
- Igen, csak ennyi – mondtam nem túl barátságosan. Erre lehervadt az illetlen mosoly az arcáról. Gyorsan hazamentem és beraktam a DVD-t. Már a felénél bőgtem, nem is tudom, hogy mér ilyen szomorú filmet raktam be.

Harry:

Végre vége van az interjúnak. Alig vártam már, hogy otthon legyek Ada mellett.
- Srácok – mindenki felnézett Liam-re – hoztam kismama újságokat. Mivel mi nem értünk a terhes nőkhöz ezért gondoltam ezekből megtudhatunk pár dolgot. Na mit szóltok? – válaszképp felugrottunk a helyünkről és már mentünk is az újság felé.
- Itt az írja, hogy sokat esznek – olvasta fel az egyik bekezdést Louis.
- Adáról nehezen tudom elképzelni – mondta Zayn – mióta ismerem nem nagyon látom enni csak 1 nagy egyszer és az nem valami sok.
- Sose lehet tudni, lehet, hogy ez után jön a változás – oktatta ki Louis mintha ő olyan sok mindent tudna.
- Azt is írja, hogy nagyon hamar elérzékenyülnek – szólt közbe Niall. – gondolom akkor sokat sírnak. Nem?
- Lehet, hogy téves riasztás srácok. Ezek egyik se illenek Adára – szólt közbe Zayn.
- De azt is írja, hogy nagyon fáradékonyak – szóltam én is közbe. Teljesen meg voltam róla győződve, hogy Ada terhes és hogy a többi tünet az csak később fog kiderülni – és ha tényleg csak téves riasztás lenne akkor mivel magyarázod a képeket? Te is láttad őket.
- Tudom, de akkor is, biztos elmondta volna. – látszik, hogy nagyon bántja az, hogy Ada még neki se mondott semmit a titkáról, de hát nekem is biztos rosszul esne.
- Hidd el én örülnék a legjobban ha nem lenne igaz a hír- hajtottam le a fejemet. Elindultunk hazafele. Nagyon nem szívesen hagyom magára sokáig. Lehet, hogy rosszul lesz. Azért a kismama újságot magunkkal hoztuk hátha jól jön belőle egy-két tanács. Sose lehet tudni. Mikor hazaértünk Adát a tévé előtt találtuk. Az arca tiszta könny és elég nagy mennyiség üres zacskók voltak előtte. Most kezd kijönni rajta a terhesség tünetei? Olvastam, hogy reggel még hányingere is van valamelyik nőnek. Remélem neki nincs.
- Ada miért sírsz? – léptem oda mellé. Nem nagyon tudok síró lányokat vigasztalni, de most mégis megpróbálom őt felvidítani.
- Olyan szomorú ez a film. Ott hagyta a fiú pedig a lány nagyon szerette és csak akkor jött rá, hogy mit tett mikor már késő volt – szipogott. Én csak csendesen magamhoz öleltem. Nem igazán tudtam, hogy mit csinálhatnék. A feje fölött ránéztem a mögötte álló srácokra. Ők is ugyanolyan értetlen fejjel néztek rám mint én rá. Talán azért mert ezt a filmet a lányok miatt tartottuk Liam és Louis barátnője miatt. Ők nagyon szerették, de még soha nem sírták el magukat ezen a filmen. Nem igazán tudtam, hogy mit csináljak. Azt hiszem még sok mindent kell tanulnom. Ada végre megnyugodott és újra vidám lett. Mintha nem is sírt volna egy filmen épp az előbb. Boldogan kérdezgette, hogy milyen volt az interjú. Mi mindenre készségesen válaszoltunk, de közbe azt néztük, hogy Adának mire van éppen szüksége és ha tudtunk akkor segítettünk.

Ada:

Mi ütött vajon a fiúkba? Nem értem. Mióta hazaértek az interjúról egyfolytában azt lesik, hogy mit csinálok és egy percre se hagytak egyedül. Még a mosdóba is el akartak kísérni, de ezt már nem hagyhattam szó nélkül.
- Álljatok már le. Nem fogok megszökni. Ennyi erővel meztelenül is járkálhatok a házban ha ti bejöttök miközben én épp fürdök. Szóval ezt elintézem EGYEDÜL. – reméltem, hogy felfogták mér nyomtam meg az utolsó szót. Már nagyon idegesítettek egész délután. Lehet megbolondultak? Mikor csak egy pohár vizet akartam tölteni magamnak Liam felpattant és közölte, hogy majd ő elintézi. Mikor megéheztem és csinálni akartam magamnak egy szendvicset akkor Niall pattant fel, hogy ő a szendvics szakértő majd ő megcsinálja. Akkora szendvicset csinált nekem, hogy még a felét sem bírtam megenni annak ellenére, hogy a fiúk állandóan azzal nyaggattak, hogy most sokat kell ennem és olyan mindent tudok pillantással néztek rám. Mikor befejeztem az evést Zayn kikapta a kezemből a tányért, hogy majd ő elmossa. Hát egy olyan fura pillantással néztem rá, de nem szóltam egy szót se. Bementem a nappaliba, de nem találtam a távirányítót. Épp el akartam kezdeni keresni mikor Louis rohant be a szobába és közölte, hogy most üljek le a kanapéra és ő majd megkeresi. Harry meg egész nap kísérget és minden ajtót kinyit előttem. Mi a fene történt velük? Kezdem tényleg azt hinni, hogy megbolondultak. Nem szoktak így viselkedni. Azért ráztam már le őket. Elegem volt mára belőlük. Komolyan úgy viselkednek velem mint egy nyomorékkal. Mindent a helyébe visznek és mindenhova kísérik. Most jutott eszembe, hogy elfelejtettem felhívni Mayát. Gyorsan kimentem a fürdőből. Mind az 5 fiú ott ült a földön az ajtó előtt. Szerintem azt várták, hogy kijöjjek mert mikor kiléptem mindenki felpattant. Most nem foglalkoztam velük csak mentem a szobámba a telefonért. Az 5 fiú mint a pincsi kutya úgy jött utánam.
- Nektek meg mi bajotok van? – néztem rájuk most már mérgesen. Nem válaszoltak csak jöttek tovább utánam. Ahogy beértem a szobámba felkaptam a telefonom és már indultam is kifele. Naná, hogy beleütköztem a fiúkba. Mielőtt kiakadok inkább tárcsázom Maya számát. Remélem még nincs túl késő.
- Szia Ada. Már vártam a hívásod – szólt bele a telefonba. Megkönnyebbültem, hogy még nem alszik és hogy nem haragszik rám amiatt, hogy ilyen későn telefonálok.
- Szia. Ne haragudj, hogy ilyen későn hívtalak – kezdtem el bocsánatkérőn.
- Ugyan már semmi baj. Emiatt ne aggódj.
- Akkor jó. Most megnyugodtam. Nincs kedved holnap fagyizni egyet és akkor tudunk egy kicsit négyszemközt beszélgetni. Elmondok mindent, hogy mi történt velem azóta. Rendben?
- Benne vagyok. Akkor holnap találkozunk. Jó éjt. – ezzel le is tette a telefont. Már alig vártam, hogy találkozhassam a barátnőmmel. Olyan rég láttam már és olyan rég beszéltem vele. Végre megtaláltam a gyógyszereket. Ma is be veszek egyet, hogy kialudjam magam. Holnap nem veszek be és meglátjuk, hogy vissza jön e a rémálom.
- Te meg mi a fenét csinálsz – nézett rám dühösen Harry. Nem nagyon értettem, hogy mi baja van.
- Beveszem a gyógyszerem. Tudod az orvos írta föl. – néztem rá értetlenül. Mögötte a 4 fiú is dühösen nézett. Ezeknek meg mi bajuk van?
- Igen, de te csak magadra gondolsz? Mi van ha árt a kicsinek?
- Hogy mi van?

21. fejezet: Terhes?

21. fejezet: Terhes?

Miután megleptem Adát a nyaklánccal egy csomót beszélgettünk. Olyan dolgokról is szó esett köztünk amiről előtte még soha. Azt hiszem még soha nem éreztem magamhoz ennyire közel. Még azt is elmondta, hogy a nyaklánc azért olyan fontos neki mert az édesanyjáé volt. Semmi pénzért nem válna meg tőle.  Mikor kiment a mosdóba körbe néztem, a szobába mert kíváncsi voltam hogyan rendezkedett be. Ahogy látom elég otthonosan érzi itt magát. Ennek nagyon örülök. A szemem megakadt az éjjeliszekrényen. Láttam, hogy egy kép van rajta. Gondoltam abból baj nem lehet ha megnézem a képet, lehet Ada családi képe. Hát nagyot tévedtem. Ez egy felvétel volt. Ha jól tudom ilyeneket csinálnak a kisbabákról a röntgen felvételeken, Nem akartam hinni a szememnek. Jobb lesz ha megkérdezem a srácokat is mert nem vagyok benne biztos. Lehet, hogy csak én dramatizálom túl. Beleraktam a zsebembe és türelmesen vártam, hogy Ada visszaérjen a fürdőből. Nem kellett sokat várnom.
- Én most megyek, hogy tudjál pihenni. Rendben? – néztem rá. Kíváncsi vagyok mit mond. Állítólag a terhes nők nagyon fáradékonyak. Ha most azt mondja, hogy nem vagyok fáradt akkor minden oké.
- Rendben menjél csak. Már amúgy is kezdek fáradni. Hosszú volt ez a nap – most már biztos, hogy terhes. Az a rohadék Conor ezek után biztos kinyírom. Biztos, hogy tőle terhes Ada. Hogy volt képes megerőszakolni? Csendben kimentem a szobából. Reméltem, hogy a fiúk még fent vannak. Muszáj volt beszélnem velük. Szerencsémre mindenki a nappaliban ült.
- Na mi van szépfiú? Kiromantikáztátok magatokat? – nézett rám Louis. Most nem tudtam foglalkozni ütődött barátommal, mert most nagyon komoly dolgot szeretnék velük közölni.
- Hagyd most Louis. Nagyon fontos dolgot szeretnék veletek megbeszélni. Láttam, hogy mindenki érdeklődéssel figyel rám. Nagy levegőt vettem és kiböktem – Ada terhes.
- Miiiiiiiii? – ugrott fel rögtön Zayn. Szegényt megértem elvégre most ő áll legközelebb Adához. Nagyon fájhat neki, hogy nem mondta el még neki se. – Te teljesen megbolondultál. Miből gondolod, hogy Ada terhes? – komolyan nem hisz nekem? Pedig én nem hazudok.
- Itt van a kép. Ezt az íróasztalán találtam. – mindenki odarohant, hogy megnézze, majd hitetlenkedve emelték fel a fejüket. Senki se akarta elhinni.
- Szerintetek ki a gyerek apja? – tette fel végül a kérdést Niall.
- Nyilván a volt főnöke. Lehet, hogy csak azért mondta, hogy nem történt semmi mert attól félt, hogy Conor bántani fogja. – teljesen meg voltam győzve efelől.
- Gondolod, hogy Conor az apa? – nézett rám Liam nagy szemekkel – ennek semmi értelme, ha azt elmondta nekünk, hogy erőszakoskodott vele akkor már azt is elmondhatta volna, hogy meg is tette az a gazfickó.
- Gondolom szégyellte. Nem egy nőről hallottam már, hogy szégyelli és ezért nem akarja elmondani senkinek. Nem igaz? – lovaltam bele teljesen magam. Teljesen biztos voltam benne, hogy igazam van. – Amúgy meg gondoljatok bele. Mitől volt szerintetek minden éjszaka rémálma. Egy-két csóktól biztos, hogy nem készül ki ennyire – az utolsó mondataimnál Zayn lehajtotta a fejét mintha tudna valamit. Nem nagyon foglalkoztam vele. Most csak Ada a legfontosabb.
- Igazad van – mondta Louis.
- Akkor most mit csináljunk – tette fel a nagy kérdést mindenki apja Liam.
- Vigyáznunk kell rá. – teljes határozottság volt a hangomban.
- Meg akarja vajon tartani a gyereket – emelte fel végre Zayn a fejét.
- Ezt nem tudom. Valahogy majd ki tudakolom tőle. – még megegyeztünk, hogy egyenlőre nem szólunk Adának arról, hogy tudjuk a titkát, csak nagyon vigyázunk rá nehogy túlerőltesse magát és akkor ártson a picinek. Miután mindent megbeszéltünk felment mindenki a maga szobájába.

Ada:

Annyira örültem mikor Harry visszahozta nekem azt a nyakláncot ami oly kedves a szívemnek. Tudta, hogy milyen fontos nekem. Annyira aranyos volt tőle. Már egy jó ideje beszélgettünk mikor kimentem a mosdóba. Már nagyon fáradt voltam mert az éjszaka nem nagyon aludtam ezért most bevettem a nyugtatót mert azt mondta az orvos, hogy olyan erős hogy egész éjszaka aludni fogok. Rám férne már. Visszamentem a szobába. Épp azon gondolkoztam, hogy mondjam meg Harry-nek hogy hagyjon aludni mert fáradt vagyok. Szerencsére nem kellett neki szólnom mert magától ment el. Kicsit furcsán viselkedett, de nem foglalkoztam vele. Amint kiment bebújtam a takaró alá. Ez a nyugtató tényleg gyorsan hat. Hirtelen olyan álmosság jött rám, hogy nem telt bele 5 perc és már aludtam is.

Harry:

Mikor már a szobámban voltam mikor eszembe jutott, hogy nem vittem vissza a képet Adának. Remélem már alszik és akkor nem kell magyarázkodnom. Szerencsém volt mert mélyen aludt. Annyira édes volt ahogy ott szuszogott a párnán.
A szívem megtelt melegséggel ahogy ránéztem. Vele el tudnám képzelni az egész életemet, de egyenlőre csak be kell érnem a barátságával mert még nem nagyon engedi, hogy nyomuljak, de idővel biztos meghódítóm majd. Az se zavar, hogy mástól vár gyereket? Kérdeztem önmagamtól. Nem, feleltem saját kérdésemre. Mindennel elfogadom őt úgy ahogy van még ha más gyerekével terhes akkor is. Már csak azt remélem, hogy Ada elfogadja tőlem a segítséget. Egyedül mégiscsak nehéz lesz felnevelnie a kicsit. Na mindegy. Ez még odébb van szóval még nem kell ezen agyalni. Remélhetőleg addigra már a barátnőm lesz, de ha kijelenti, hogy tényleg nem akar tőlem semmit akkor viszont békén hagyom és keresek egy csajt aki segít felejteni mert csak is egy másik lány tudja kiverni a fejemből ezt a csodálatos lányt. Lehajoltam és a homlokára adta egy puszit majd csendben kimentem a szobából. Visszamentem a saját szobámba és lefeküdtem az ágyra, de nem bírtam elaludni.

Zayn:

Még nekem se mondta el. El sem hiszem. Pedig én vagyok a legjobb barátja, nekem még az apjáról is mesélt. Olyan dolgokat is tudok róla amit senki másnak nem mondott még el. Nem is értem előttem mért titkolta. Az amit Harry mondott elméletként, hogy amiatt vannak Adának rémálmai mert Conor megerőszakolta biztos, hogy nem igaz mert Adával sokat szoktunk beszélgetni és mindig elmondta, hogy mit álmodott éppen. A legféltettebb titkait is ismerem és ezt még sem merte elmondani? Nem ilyennek ismertem Adát. Biztos valami más van a háttérben. Lehet valami oka amiért nem mondta el nekem, de megvárom amíg magától mondja el. Nem akarom letámadni azzal, hogy miért nem mondta el ezt a súlyos titkot, inkább marad abban amit a srácokkal beszéltek meg. Nem szól semmit csak türelmesen vár és egészen biztos, hogy Ada előbb vagy utóbb, de elmondja hogy babája lesz. Ha máskor nem is majd akkor mikor már domborodni fog a hasa. Akkor már nem tudja titokban tartani.

20. fejezet: Ebből nincs kiút

Drágáim! Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem raktam fel részt, de nem tudtam gép közelbe jutni, de most már itt is van a kövi rész! Kárpótlásul ma két részt teszek fel! Remélem tetszeni fog!

Jó olvasást! 

Puszi! 

20. fejezet: Ebből nincs kiút

Mikor legközelebb felkeltem már nem voltam olyan boldog és gondtalan mint mikor lefeküdtem.. Ahogy kinéztem az ablakon megállapítottam, hogy éjszaka van. Lementem a konyhába mert éreztem, hogy meg kordul a gyomrom. Míg kerestem valami ehetőt azon merengtem, hogy jó ötlet volt e elmondani Zayn-nek az igazságot. Mire befejeztem az evést eldöntöttem magamba, hogy ennél jobb döntést nem is hozhattam volna. Zayn egész biztos megőrzi majd a titkom. Lassan visszamentem a szobámba, majd lefeküdtem az ágyamra és lehunytam a szemem. Nem kellett sok idő már aludtam is. Rettegve néztem az órára. Mindjárt itthon lesz azaz ember akit apámnak kell hívnom pedig belül legszívesebben elfelejteném, hogy valaha is volt apám. Már csak 5 perc és itthon van, Sajnos sosem szokott késve hazaérkezni, pedig nem bánnám ha legalább egyszer késve érkezne haza, de mint mindig most is időben érkezett és nem egyedül. Mikor már bejöttek az ajtón akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem levetkőzni. Emiatt biztos, hogy majd meg fog verni. Igazam is lett. Olyan durván megvert, hogy még a szám is felrepedt. Mint kiderült azaz ember aki vele jött az egyik barátja volt akinek szintén volt egy velem egyidős lánya, de vele nem tehet semmit mert akkor a felesége elmegy a rendőrségre ezért engem használ a piszkos fantáziáihoz. Hozott mindenféle eszközt és nekem még csak beleszólásom se volt. Arra eszméltem fel, hogy valaki nagyon rázogatja a vállam. Végre kinyitom a szemem. Megint ott van az 5 fiú az ágyamnál és aggódva néznek rám. Ekkor vettem észre, hogy Zayn rázta a vállamat, hogy kelljek fel. Gyorsan odabújtam hozzá és elkezdtem zokogni. A fiúk már teljesen hülyének nézhettek. Már a második éjszaka telik úgy el, hogy sikítozva ébredek. Nem csoda, hogy ennyire aggódó szemmel néznek rám.
- Kérlek küld el őket- suttogtam olyan halkan, hogy csak Zayn halhassa. Nem akartam a többieket megbántani, de most nem vágytam másra csak Zayn társaságára, hogy meg tudjon nyugtatni, elvégre csak ő tudja egyedül, hogy mi történt velem. Zayn mondta a srácoknak, hogy most már minden rendben és hogy menjen mindenki aludni. Harry-t volt a legnehezebb elküldeni, de aztán beadta a derekát mikor már én is kértem, hogy menjen el.
- Jobban vagy? – néz rám aggódva. Én csak bólintani tudok mert ha megszólalnék biztos megint bőgésben törnék ki. – figyelj ez így nem mehet tovább. Teljesen tönkre fogsz így menni – nézett rám komolyan Zayn.
- Rendben, de mit javasolsz? Nem tömhetem magam elalvás előtt nyugtatóval – mondtam most már nevetve. Akkor komolyodtam el mikor láttam, hogy Zayn arca ugyanolyan komoly maradt.
- Szerintem fel kéne keresned egy pszichológust – ezt nem gondolhatja komolyan. Azt hiszi, hogy őrült vagyok.
- Nem vagyok bolond – húzódtam el tőle.
- Nem azt mondtam, hogy bolond vagy csak azt, hogy így tönkre teszed magad és hogy segítséget kell kérned, de ha nem akarod nem fogom erőltetni – majd újra magához húzott és jó erősen megölelt. Megint a karjában aludtam el, de most nem hagyott magamra. Mellettem aludt el ő is.

Harry:

Egész éjjel nem aludtam. Szörnyűek ezek a rémálmok. Nem bírom tovább elviselni. Olyan kiszolgáltatottnak tűnt. A szívem szakad meg érte. Várjunk csak tegnap este azt mondta, hogy valamilyen nyaklánc ott maradt az étteremben a cuccaival együtt. Elmegyek érte, hátha jobb kedvre derül tőle és legalább lesz indokom arra, hogy behúzzak egyet Conor-nak. Beszálltam a kocsimba és egyenesen az étterem elé hajtottam. Nem bajlódtam a parkolással úgysem maradok sokáig. Kiszálltam és bementem.
- Szia – mentem oda az egyik felszolgáló lányhoz.
- Szia – köszönt vissza csendesen.
- Benn van a főnököd?
- Igen, de.. – vártam, hogy folytassa, de csendben maradt mintha elment volna a bátorsága. Lehet felismert és autó-grammot szeretne kérni.
- Mondjad csak – néztem rá sietősen. Jobb dolgom is van most ennél. Nekem erre nincs időm. Sietnem kell mert nem akarom, hogy tovább húzódjon ez a dolog a kelleténél.
- Ugye most nálatok lakik Ada? Nem jött dolgozni és nagyon aggódom érte. Ráadásul azt is megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni egy két cuccot, de még csak nem is jelentkezett. Kezdek nagyon aggódni. A telefonja pedig benn van az öltözőben, így elérni se tudom. – csak úgy ömlöttek a szavak a lányból. Látszott rajta, hogy nagyon aggódik.
- Igen Ada nálunk lakik és nagyon jól van. Ne aggódj miatta. Rendben? – mikor a lány bólintott. – Megkérhetlek, hogy összeszedd Ada cuccait, meg valamilyen nyakláncát?
- Hát persze. Egy perc és itt vagyok – megörültem, hogy nem nekem kell kutakodnom a cuccai között.
- Tessék – adta a kezembe Ada cuccait.
- Köszi. – mosolyogtam rá. Annyira aranyos volt, hogy ennyire segítőkész. Azért örülök, hogy Adának vannak ilyen barátai. – Benn van a főnököd? – kérdeztem még egyszer. Ő csak bólintott és egy ajtóra mutatott. Elindultam arra felé amerre mutatott, nem kopogtam csak egyszerűen beléptem az irodába. Ő az íróasztal mögött ült és mikor beléptem meglepetten kapta fel a fejét. Én nem szóltam egy szót se csak odaléptem és egy hatalmasat behúztam neki. Erre eldőlt a székkel együtt. A feje hangosan koppant a földön. Nem érdekelt.

Maya:

A napokban nagyon aggódtam Ada miatt. Nem tudtam elérni telefonon mert a telefonja az öltözőben van. Már épp arra készültem, hogy kinyomozom valahogy hogy merre lakik az a fiú banda akihez odaköltözött. Épp ezen a terven rágódtam mert nem tudtam, hogy kezdjek hozzá mikor belépett az étterembe a fiúbanda egyik énekese. Nagyon megörültem neki mert így legalább hallok majd valamit a barátnőmről. Mikor odahoztam Ada cuccait és ő megkérdezte merre van a főnököm irodája mire én szó nélkül csak rá mutattam. Ő bement én pedig az egyik vendéggel kezdtem el foglalkozni. Egyszer csak felkaptam a fejem az üvöltésre, de nem csak én hanem az egész étterem. Épp láttam, hogy Harry jön ki és utána Conor. Conor-nak fel volt repedve a szája, Harry pedig nagyon dühösnek tűnt. Egymásnak ugrottak mire az egyik vendég előkapta a telefonját és felhívta a rendőrséget azzal, hogy két őrült összeverekedett. Nem kellett 10 perc és már itt is voltak a rendőrök.

Harry:

Vagy 3 órán keresztül voltam a rendőrségen mire végre kiengedtek. Nem tudom, hogy mért kell ennyire felfújni egy kis verekedést. Igaz, hogy nekem is felszakadt a szám a pali utolsó öklösétől. Nem nagyon érdekelt mert megérdemelte. Mikor hazaértem már mindenki engem várt csak Ada volt a szobájában. Azokra a kérdésekre, hogy mit csináltam nem foglalkoztam.
- Merre van Ada – most csak ez az egy dolog érdekelt. Semmi más. Mikor mondták, hogy a szobájában van már rohantam is felfele.
- Jézusom Harry. Veled meg mi történt? – jött oda hozzám aggódva Ada. Annyira édes volt ahogy aggódott értem.
- Ne aggódj semmi komoly. Hoztam neked valamit. – ezzel elővettem a zsebemből a nyakláncot. Ada mikor meglátta nem is tudta, hogy mit mondjon. Egyszer csak a nyakamba ugrott. Sírt örömében.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm – vagy tízszer elmondta egymás után. Annyira jó érzés volt ahogy ott ölelget. Jó érzés volt látni a boldogságát.

3. Díj

3. díjam

Köszönöm a díjat kriszty96 

Szabályok:

• Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
• Tedd ki a díj képét az oldaladra, majd másold át a kérdéseket a díj adónak az oldaláról!
• Válaszolj a kérdésekre!
• Küldd tovább, maximum öt blognak! 

Kérdések és a válaszaim:

• Ki a példaképed? Tulajdonképpen nekem nincs példaképem. Szeretem saját magam elvárásainak megfelelni! :)
• Mi/ki inspirál az írásra? Rengeteg ötletem van és ezeket többnyire szeretem leírni mert így tudom kifejezni az érzéseimet
• Hányadik blogodat írod? Egyenlőre ez még csak az első, de ha ezt befejezem tervezek még zöbb blogot is írni
• Kedvenc sorozat, vagy film? Film: Alkonyatnak az összes része és az ünneprontók ünnepe.
  
• Kedvenc étel? A kedvenc ételem a krumpli főzelék. Minden mennyiségben meg tudnék enni belőle. A másik pedig a carbonara. Ez a két étel amit nagyon szeretek! :)

Akiknek küldöm: 

 Dreamy Girl~

 K Nesi

 Ada0704

 Kiss Lia

Moat egyenlőre nem tudok több embert akiknek tudnám ezt a díjat küldeni! :)

Verseny

http://criticsdesigninterviewbeas.blogspot.hu/2013/06/blogverseny.html

19.fejezet: Bocsánat

Ezzel a résszel szeretnék nektek kellemes nyarat kívánni. Sajnos nem biztos, hogy mostantól fogok tudni minden két naponta részt feltenni mert megint elromlott a gépem és mert most nyáron szinte végig dolgozni fogok, de majd megpróbálok minél sűrűbben részt feltenni és remélem emiatt nem haragszotok rám. Jó olvasást kívánok mindenkinek!
Puszi: Anikó
19.fejezet: Bocsánat

- Csak szeretnék bocsánatot kérni. Hülye voltam. Nem akartalak megsérteni. Ugye nem haragszol? – néztem rá könyörgő szemekkel.

- Mond, Harry mért érdekel ennyire, hogy kivel vagyok együtt? Mi közöd van neked hozzá? – nézett rám most már kevésbé dühösen. Azt hiszem most jött el az a pillanat mikor el kell neki mondanom, hogy teljességgel és visszavonhatatlanul beleszerettem.

- Azért viselkedek így mert – itt hirtelen elhallgattam. Folytassam? A szívem már így is a tokomban dobogott. Mit szólna hozzá, ha bevallanám? Biztos nem örülne.

- Mond már Harry. – nézett rám kíváncsian.

- Azért mert féltelek és nem akarom, hogy bármi bajod essen. – mondtam végül. Igazság szerint ez is igaz, de nem emiatt viselkedtem úgy a konyhában. – Felejtsük el az egészet és menjünk egyet fürödni. Rendben? – néztem rá reménykedve. Nagyon reméltem, hogy nem feszegeti tovább a témát.

- Női hangokat hallok? – nézett rám megint kíváncsian. Most már én is hallottam.

- Szerintem megjött Danielle és Elenor. Liam és Louis barátnője. Őket is áthívták. Baj? – igazság szerint nem is tudtam, hogy átjönnek, mert nem figyeltem oda mikor Zayn a részleteket mondta, mert akkor még azt hittem, hogy van valami közte és Ada között.

- Akkor menjünk le – mosolygott rám Ada. Én csak megkönnyebbülten mosolyogtam és bólintottam.

Ada:

Kicsit meglepett, amit Harry mondott a konyhában, sőt meg is bántott vele, de annyira bűnbánó volt mikor feljött a szobámba, hogy nem volt szívem azt mondani, hogy még mindig haragszom rá. Lementünk és legnagyobb meglepetésemre két gyönyörű nő ült a nappaliban. Mellettük én csak elbújhatok, főleg úgy, hogy még a hegek az arcomon vannak.

- Sziasztok – köszöntem, mert ők nem vették észre, hogy beléptünk Harry-vel.

- Szia – pattant fel Louis öléből egy gyönyörű lány. Komolyan hogy lehet Louis-nak ilyen barátnője? Pont neki, akinek csak hülyéskedésből áll az egész napja. Elenor vagyok. Louis barátnője. – mosolygott rám kedvesen ezzel meg is ölelt.

- Szia, én Danielle vagyok, Liam barátnője – ezzel ő is megölelt.

- Én Ada vagyok. A fiúk barátja.

- Nem Harry barátnője vagy? – nézett rám kíváncsian Elenor. Én megütközve néztem rá. Miért lennék én Harry barátnője? Vagy talán Harry mondott nekik valamit? Harry felé fordultam és mérgesen néztem rá.

- Nem én mondtam nekik. – majd a lányokhoz fordult – Ada nem a barátnőm, mi csak barátok vagyunk. – ezzel kiment a szobából. Ennek meg mi baja van már megint,

- Jaj ne haragudj. Azt hittem, hogy együtt vagytok elvégre együtt jöttetek le a szobából. – kezdett bele a magyarázkodásba Elenor.

- Nincs semmi baj csak egy kicsit meglepődtem – mondtam olyan kedvesen ahogy csak tudtam. Mindenki kiment a medencéhez. Egész nap ugráltunk és dobáltuk egymást a medencébe. Nagyon jó volt. Időközben a kaja is megérkezett, de mivel nem számítottam még plusz két személyre ezért kevesebb lett a kaja, de megoldottuk. Niall – en kívül mindenki adott a sajátjából.

- Nem nézünk valami filmet – szólalt meg este Louis. – még nincs olyan késő. – mindenki beleegyezően bólogatott.

- Mit nézünk? – kérdeztem izgatottan. Minden szempár egyaránt felém fordult. Mintha valami hülyeséget kérdeztem volna.

- Természetesen horror filmet. Mi este csak azt szeretünk nézni – szólalt meg végül Louis. Mér pont horror filmet szeretnek nézni? Na mindegy. Én csak bólintottam ők meg betették a fűrészt. Egyszer láttam belőle egy kis részletet és egész éjszaka nem bírtam aludni tőle annyira megijedtem. Én a kanapé szélére ültem, mellém pedig Harry ült le. Mikor el kezdtük nézni a filmet már akkor féltem és ezt Harry észrevette. Halkan felnevetett és magához ölelt. Mikor valami félelmetes rész volt Harry jelzett és én elfordítottam a fejem. Annyira aranyos volt. Végre vége a filmnek és én egy nagyot sóhajtottam. Azt hittem már soha nem lesz vége. Amint végre vége lett a filmnek egy nagyot sóhajtottam. Nagyon megkönnyebbültem. Utána szinte egész délután kint voltunk a fiúk medencéjénél. Nagy megkönnyebbülésemre Harry-vel megint tudtunk normálisan beszélni és viccelődni. Azt hittem, hogy a délelőtti balhé miatt nem fogunk tudni úgy beszélgetni és hülyéskedni egymással, mint régen. Miközben néztem a fiúkat és a lányokat amint a medencébe ugrálnak és szórakoznak én is kezdtem úgy érezni, hogy már soha többé nem leszek egyedül. Végre vannak olyan emberek, akiknek fontos vagyok és nem csak kihasználni akarnak. Jó érzés volt tartozni valahova. Ezelőtt mindig csak azt néztem ki hogy fog átverni, de reményeim szerint ennek vége. Végre én is boldog lehetek és élhetem az életemet, mintha mi sem történt volna. Legalábbis nagyon remélem.  Louis terelte el a borús gondolataimat mikor oda jött, felkapott és bedobott a vízbe.  Nem sokkal utánam a két lány is csobbant a vízbe. Én ezen csak jól szórakoztam, míg a másik két lány mérgelődött és fogadkozott, hogy ezt még visszakapják a srácok. Innentől kezdve mi is kergettük őket és sorra löktük be őket a medencébe együttes erővel. Este már nagyon fáradt voltam. Azt hiszem még soha nem éreztem ilyen jól magam. Ez volt életem legjobb napja, de ha a fiúkkal fogok lakni, akkor valószínűleg több ilyen nap is lesz. Este rendeltünk pizzát és leültünk filmet nézni.  Nagy szerencsémre nem horrort néztünk, hanem valami vígjátékot. Így legalább biztos nem lesznek rémálmaim az éjszaka. Hajnali 3 fele indult el mindenki lefeküdni. Miután lezuhanyoztam felvettem a háló ingemet és bebújtam az ágyba. Mosolyogva gondoltam vissza a mai napra és arra, hogy ezt a napot nagy valószínűséggel soha nem fogom elfelejteni és ezért örökké hálás leszek a fiúknak.

18. fejezet: Laza nap

18. fejezet: Laza nap

Másnap mikor felébredtem Zayn már nem volt mellettem. Kicsit megkönnyebbültem, hogy végre el tudtam mondani valakinek, hogy mi történt velem régen és hogy mi miatt nem tudok senki felé könnyen megnyílni. Annyira jól esett, hogy Zayn megért, nem erőltette, hogy olyanokat is elmondjak amit nem akarok. Türelmesen megvárta míg magamtól mindent elmondok. Nagy nehezen felkeltem az ágyból és bementem a fürdőbe. Épp vetkőztem le, hogy lezuhanyozzak mikor Harry kopogás nélkül bejött. Teljesen ledöbbenve álltam a fürdő közepén egy szál bugyiban. Harry ugyan így állt csak az ajtóban. Gyorsan magamra tekertem a legközelebbi törülközőt. 

- Ő Harry kimennél? - kérdeztem már egy idő után mikor láttam, hogy nem nagyon akar onnan elmozdulni.

- Jaj ne haragudj. Itt sem vagyok - ezzel megkönnyebbülésemre ki is fordult és becsukta maga után az ajtót. Amint az ajtó becsukódott gyorsan ráfordítottam a kulcsot. Mér pont Harry-nek kellett bejönnie? Ez az én szerencsém. Gyorsan lezuhanyoztam és lementem a konyhába mert már nagyon éhes voltam. Amint beléptem a konyhába Harry-vel találtam szemben magam. Ahogy ránéztem rögtön eszembe jutott a fürdő szobai jelenet. Ennek hatására a fejem kezdett vörösebb árnyalatot ölteni.
- Még egyszer ne haragudj, hogy rád nyitottam a fürdőben. Nem számítottam rá, hogy valaki más is fent van ilyen korán - kezdett el magyarázkodni. Látszott rajta, hogy ő is nagyon zavarban van.
- Nem történt semmi, csak légy szí legközelebb kopogj. Rendben? - miután ezt megbeszéltük leültünk reggelizni. Tükör tojást csináltam mind kettőnknek mert már olyan rég ettem. Az illatra megjelent Niall is és szép lassan a többiek is. Mindenkinek csináltam majd jóízűen leültünk enni.
- Mit csináljunk ma? - kérdezte reggeli után Louis.
- Nem kell ma mennetek sehova? - kérdeztem mert amióta itt lakom mindig mentek valahova. Szinte mindig egyedül voltam a házban és csak este felé jöttek haza a fiúk. Ezért is lepődtem meg, hogy most reggeli után nem mennek rögtön próbára vagy egy interjúra.
- Nem. Kaptunk most két hét szabadságot - mondta nagy mosollyal az arcán Zayn. - Szóval egész nap itthon fogunk boldogítani.
- Legalább nem leszek egyedül - mosolyogtam vissza rá.
- Mi lenne ha üvegeznénk? - vettette fel az ötletet Louis. Mindenki beleegyezően bólogatott és már kezdődött is a játék. Először az üveg Harry-n állt meg.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Louis.
- Merek - mondta Harry, mire Louis szélesen elvigyorodott.
- Vetkőzz le és fuss körbe a ház körül kétszer - Harry felállt és elkezdett vetkőzni. Nem is zavartatta magát, hogy én is ott vagyok. Mikor már teljesen meztelen volt fogta magát és kirohant. Nem is tudom, hogy mér lepődtem meg ennyire, hiszen Harry nem az a szégyenlős típus, bár nem tudom, hogy mit csinálna, hogy ha megjelenne meztelenül valamelyik újságban. Miután befejezte a köröket visszajött, felöltözött és folytattuk a játékot. Louis-on állt meg az üveg.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Harry ördögi mosollyal. Szerintem most akarta neki megtotolni a futást.
- Merek - nevette el magát Louis.
- Akkor meny át a szomszédba az öreg nénihez és adj a szájára egy puszit - nem bírtam tovább. Elnevettem magam Louis tekintetén. Annyira vicces fejet vágott, de nem szólt semmit csak csöndben kiment és teljesítette a feladatot, majd visszajött. Louis pörgetett. Most rajtam állt meg az üveg.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Louis széles mosollyal.
- Felelek - erre Louis arcáról lefagyott a mosoly. Biztos vagyok benne, hogy nekem is valami vetkőzős feladatot akart adni.
- Szűz vagy még? – amint ez a kérdés elhangzott minden szempár felém fordult. Egyedül Zayn szemében volt szomorúság a többiekében csak kíváncsiság.
- Nem – mondtam halkan. Lehajtottam a fejem, de Louis nem vett észre, hogy már nem nevetek olyan felhőtlenül.
- Ki volt az első? Biztos valami nagy szerelem – mosolygott rám cinkosan Louis mintha tudna valamit.
- Nem szeretnék beszélni róla – mondtam egyre halkuló hangon.
- Akkor biztos valami balfék lehetett.
- Louis, most már elég. Beszéljünk másról – szólt közbe most már Zayn is. Én csak megkönnyebbül pillantást vettetem rá.
- Rendben, nem erőltetem – ezzel folytattuk a játékot amit én megkönnyebbülten fogadtam. fogadtam. Innentől kezdve ez a téma nem került szóba többet, de Harry olyan furcsán nézett mint ha sejtene valamit, de most nem foglalkoztam vele. Túl jól éreztem magam ahhoz, hogy elrontsam ezzel a napom! Miután befejeztük a játékot kimentünk a medencéhez. Míg a medencét csodáltam valaki felkapott és ruhástul bele dobott a vízbe. Miután feljöttem láttam, hogy Harry volt az. Gyorsan kimásztam és elkezdtem kergetni, hogy vissza adjam neki a kölcsönt. Egész estig kint szórakoztunk és viccelődtünk egymással. Nagyon jól éreztem magam a srácokkal, bár az egy kicsit zavart, hogy Harry néha olyan fura pillantással méreget. Mint a játéknál most sem foglalkoztam vele, de azért kíváncsi lettem volna, hogy mi baja lehet velem. Miután vége lett a napnak fáradtan dőltem bele az ágyamba. Azt hiszem még soha nem volt ilyen jó napom. Ezzel a gondolattal aludtam el. Az éjszaka közepén arra ébredtem fel, hogy szörnyen szomjas vagyok. Felkeltem az ágyból és elindultam a konyha felé. A többiek a nappaliban voltak még. Gondolom tévéztek. Nem foglalkoztam velük és a jelek szerint ők se vettek észre engem.

Harry:

A fiúk még ragaszkodtak hozzá, hogy nézzünk még egy filmet miután Ada elment aludni. Mindenki beleegyezően bólogatott. Próbáltam a filmre koncentrálni, de egyszerűen nem ment. Még mindig a délutáni játék volt benne a fejemben. Azt hittem, hogy Ada még szűz és amiatt nem enged olyan közel hozzá, de tévedtem és teljesen nyilvánvaló a számomra, hogy Zayn volt neki az első neki. Biztos vagyok benne, hogy azért akartak olyan gyorsan témát váltani. Hogy tehette ezt velem Zayn? Nagyon jól tudja, hogy mit érzek Ada iránt és mégis lefeküdt vele. Ezt nem tudom elhinni. Halkan felálltam és kimentem a konyhába mert kicsit éhes lettem és mert nem akartam most Zayn közelébe lenni mert féltem, hogy nem bírnék uralkodni magamon. Amint beléptem a konyhába földbe gyökerezett a lábam. Ada állt a hűtő előtt. Istenem milyen szép. Szinte alig merek ránézni.

- Hát te? – kérdezem tőle flegma stílusban mert még mindig nem tudtam megemészteni, hogy együtt van Zayn-el.

- Bejöttem inni mert szomjas vagyok és mert nem bírtam aludni – nézett rám azzal a gyönyörű szemeivel. Egyből az jutott eszembe, hogy biztos amiatt nem tud aludni mert Zayn nincs mellette. Ettől a gondolattól megint elfogott a düh.

- Értem. Én enni jöttem. – közöltem vele, majd oda léptem a hűtőhöz. Még mindig nem mozdult ezért fogtam és arrébb toltam, úgy hogy rá se néztem. Odaléptem a hűtőhöz és kivettem belőle a narancslét. Gyorsan megittam és már fordultam is meg, hogy kimegyek mikor nekimentem Adának aki majdnem hanyatt esett. Gyorsan megfogtam a könyökénél fogva és magamhoz öleltem nehogy elessen, de amilyen gyorsan megfogtam olyan hirtelen engedtem is el és már fordultam volna el, hogy kimenjek a többiekhez mikor a hangja megállított.

- Mi bajod van velem Harry? – kicsit meglepődtem ezen a kérdésen. belenéztem a szemébe és hirtelenjében azt se tudtam, hogy mit mondjak.

- Mi bajom lenne? – kérdeztem végül vissza. 

- Úgy kerülsz mintha leprás lennék. Valami rosszat csináltam? – látszott rajta, hogy nem ért az egészből semmit. Akkor vágjunk bele. Most kerek perec megmondom, hogy mi bajom elvégre ő kérdezte.

- Az a bajom, hogy mikor én akartam veled összejönni kerek perec elutasítottál, Zayn-nek pedig rögtön engedték. Hogy voltál képes vele összejönni? Legalább elmondhattátok volna, nem a hátam mögött kellett volna kavarni. Az is nyilvánvaló, hogy ő vette el a szüzességed. Máskülönben mért akartátok olyan gyorsan elterelni a témát mikor Louis felhozta? – fakadtam ki. 

- Nem vagyok együtt Zayn-nel. A témát csak azért tereltük el mert nincsenek róla kellemes emlékeim  és Zayn tudta, hogy nem szívesen beszélek róla. Egyébként meg mi közöd lenne hozzá? – a végére már kiabál és ebből rögtön rájöttem, hogy csak tévedtem, de ezzel nem fejezte be 

– Zayn a legjobb barátom. Nem lehetek vele jóban? Mégis milyen kis cafkának gondolsz te engem? Nem fekszem össze fűvel fával. – ezzel kirohant a konyhából. A fiúk az ajtóból nézték a jelenetet. Gondolom hallották, hogy Adával kiabálunk.

- Tudom, hogy hülye vagyok. Nem tehetek róla. Féltékeny vagyok rád Zayn – mondtam lehajtott fejjel.

- Tudod, hogy nincs okod féltékenynek lenned. Nem vagyok szerelmes Adába és ő sem belém, de ezt már egy párszor elmondtam neked Harry – mondta Zayn.

- Tudom, de akkor is azt szeretném ha rám is úgy mosolyogna és ölelgetne. Annyira szeretném. – mondtam még mindig lehajtott fejjel.

- Tudom.

- Felmegyek bocsánatot kérni – ezzel elrohantam a fiúk kíváncsi tekintete elől. Ada szobája előtt egy pillanatra megálltam és vettem egy mély levegőt majd bekopogtam.

- Mit akarsz még? – támadt nekem Ada amint kinyitotta az ajtót.

- Csak szeretnék bocsánatot kérni. Hülye voltam. Nem akartalak megsérteni. Ugye nem haragszol? – néztem rá könyörgő szemekkel

- Mond, Harry mért érdekel ennyire, hogy kivel vagyok együtt? Mi közöd van neked hozzá? –nézett rám most már kevésbé dühösen. Azt hiszem most jött el az a pillanat mikor el kell nekimondanom, hogy teljességgel és visszavonhatatlanul beleszerettem.

17. fejezet: Igazság

17. fejezet: Igazság

Ada:

Mikor felkeltem egyből Zayn arcát láttam magam előtt. Mit keres ő itt? Megfordultam, hogy kimásszak az ágyból a másik oldalon, de mikor megfordultam Harry arcát láttam. És ő mit keres itt? Nem csoda, hogy ilyen szűkös helyem van. Hárman alszunk egy ágyban. Ráadásul mind a ketten fogják a derekam és magukhoz húztak. Most hogy másszak ki innen? Mikor sikertelenül próbáltam kibújni a kezeik közül feladtam és felültem úgy, hogy még mindig fogták a derekam. Erre a hirtelen mozdulatra mindkét fiú kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt álomszuszékok! Mit kerestek az ágyamban? – néztem rájuk viccesen. Válaszul csak egy mosolyt kaptam mindkettő fiútól. – Na mi van? Elvitte a cica a nyelvetek? – próbálkoztam még egyszer. Erre már Zayn-ből kitört a nevetés.
- Örülök, hogy ilyen jó kedved van már reggel. – nagyon megkönnyebbültem, hogy nem hozta fel a tegnap estét.
- Azt hiszem én még alszok – szólalt meg a másik oldalamról Harry is.
- Na azt már nem, mivel az én szobámba aludtatok ezért nincs délig alvás – mikor Harry nem reagált csak lehunyta a szemét, fogtam magam és lelöktem az ágyról. Én és Zayn csak szakadtunk a röhögéstől miközben Harry csak szentségelt. Nagy nehezen visszamászott az ágyra. A nagy huppanásra bejött Louis.
- Ti képesek voltatok hárman szexelni? – nézett ránk megjátszott felháborodással – kár tagadni. Rajta kaptalak titeket az ágyban. – ezen még jobban elkezdtünk nevetni, de most már Harry is csatlakozott hozzánk. Miután mindenki bejött a nevetésre és a zajokra Louis elmesélte nekik is, hogy rajta kapott minket az ágyban.
- Benned pedig Harry óriásit csalódtam. Nem hiszem el, hogy megcsaltál. Ilyen nincs. – először nem értettem, de aztán leesett és még jobban szakadtam. Jézusom, hova kerültem? Miután lenyugodtak a kedélyek lementünk reggelizni. Naná, hogy én csináltam reggelit. Niall azzal érvelt, hogy istenien tudok főzni pedig még csak rántottát csináltam neki. A többiek csak bólogattak. Nem tudom, hogy ők honnan tudják hisz még egyiknek se főztem. Na mindegy. Azért megcsináltam én a reggelit. Omlettet csináltam és ahogy láttam mindenkinek nagyon ízlett. Jó érzés volt ahogy néztem a srácok, hogy habzsolják az ételt. Mint akik még életükbe nem ettek. Niall vagy 3-szor kért repetát. Nem is értem, hogy képes ennyit enni egy ember. Nekem 1 tál kaja elég egész napra. Miután befejeztük a reggelizést Harry mondta, hogy neki dolga van és ezzel el is ment. A srácokkal pedig leültünk a tévé elé és néztünk egy vígjátékot.

Harry:

Nem akartam mondani a többieknek, hogy Ashley- hez megyek mert akkor biztos elkezdenek kombinálni, hogy megint összejöttünk. Pedig erről szó sincs csak le akarom állítani a csajt. Elegem van a fenyegetőzéseiből, de erről nem szándékoztam tájékoztatni a srácokat mert a végén még megtépik. Sose bírták Ashley-t. Látszik, hogy Ada a teljes ellentéte. Míg Ashley romlott egy nőszemély csak magára gondol, addig Ada tiszta és ártatlan, nem csak hírnév miatt barátkozik velünk és ezt nagyon tisztelem benne. Nem sok ilyen ember van mostanában körülöttünk. Mikor odaértem a házhoz nagyot sóhajtottam majd kiszálltam. Mikor bekopogtam és Ashley kinyitotta az ajtót láttam a szemén, hogy meglepődött. Mégis mire számított? Arra, hogy majd szó nélkül hagyom a fenyegetéseit?
- Harry Drágám. Meggondoltad magad? Rájöttél végre, hogy nem tudsz nélkülem élni és hogy az a tyúk csak egy kis kaland semmi más? Én megértettem volna. nem kellett volna emiatt szakítanod velem. Nyugodtan lefeküdhettél volna vele. – undorodva néztem egykori barátnőmre. Tényleg azt hiszi, hogy azért jöttem mert vissza akarom őt szerezni? Melyik bolygón él ez? nekem már akkor se kéne ha ő lenne az utolsó nő ezen a földön. Legfőképpen azért mert sértegeti egyfolytában azt a lányt akit szeretek és ezt nem fogom hagyni.
- Nem azért jöttem, hogy kibéküljünk Ashley, csak szeretném közölni veled ha még egyszer fel mersz hívni feljelentelek zaklatásért és ha fenyegetőzöl akkor is. Hagyd békén Adát. Ő vele soha nem lenne egy éjszakás kalandom mert nála jobban még életemben nem szerettem senkit. Még az életemnél is jobban szeretem őt. Érted? – néztem rá egyre dühösebben. Láttam rajta, hogy ő is nagyon dühös, de nem érdekelt. Nem bírom tovább elviselni.
- Te szemétláda. takarodj innen. Soha többet nem akarlak látni – gondolom azt hitte, hogy ettől majd elszégyellem magam, de azt nagyon bebukta. Nem fogom hagyni, hogy még egyszer manipuláljon.
- Boldogan megyek. Szia. – ezzel ott hagytam az idegesen sápítozó lányt. Nagyon megkönnyebbültem és remélem, hogy hatott a fenyegetés mert ha nem az biztos, hogy akkor megyek a rendőrségre. Nem fogom hagyni, hogy sértegesse vagy fenyegesse Adát. Azt már nem.

Ada:

Miután vége lett a vígjátéknak Zayn kicsit felhívott a szobámba, mert azt mondta, hogy beszélni szeretne velem valami fontos dologról. Kíváncsi voltam, hogy mit szeretne, hogy nem meri a srácok előtt mondani. Mikor beléptünk a szobába becsukta az ajtót és leült az ágyra. Mutatott maga mellé, hogy üljek én is le. Miután leültem Zayn belekezdett.
- Ada szeretném ha elmondanád mit álmodtál az éjszaka – pont erre a témára nem számítottam. Mér pont erről szeretne beszélni? Nincsen valami jobb témája?
- Erről nem szeretnék beszélni – mondtam lehajtott fejjel. Éreztem, hogy a könnyeim lassan kicsordulnak  a szememből.
- De én szeretném tudni. Kiskorodban történt valami? Bennem megbízhatsz. Esküszöm nem fogom elmondani senkinek. Szerintem te is megkönnyebbülsz ha már nem kell egyedül viselned ezt a terhet. Nem? – nézett bele mélyen a szemembe. Végül is igaza van. Talán megkönnyebbülök. Olyat tettem amit azelőtt soha. Elmondtam neki mindent anyám megöléséről, apám zaklatásáról, az intézetről, Dottie-ról aki megkeserítette az életem és elmondtam neki mi történt velem azóta, hogy eljöttem az intézetből. Zayn nagyon megértő volt. nem szólt egy szót se csak hallgatott és nekem most pont erre volt szükségem. egy barátra aki csak hallgat és nem mond semmit. Nem csinált semmit csak magához ölelt és megnyugtatóan simogatta a hajam. Azt hiszem ez nekem többet ért most minden szónál. Megnyugtatóbb volt mintha előadott volna egy regényt, hogy ő mennyire sajnálja és ő ezt pontosan tudta, hogy mire volt most szükségem. Ezt soha nem fogom elfelejteni Zayn-nek. Ő lett a leges legjobb barátom. Benne bízom meg a legjobban. Ezzel a gondolattal aludtam el a karjai között. Azt hiszem ég soha nem éreztem magam ekkora biztonságba mint most.

16. fejezet: Rémálmok

 16. fejezet: Rémálmok

Futok a sikítás irányába. Megint mi történhetett. Lefogadom apa megint részegen jött haza és anyát okolja mindenért. Mér nem tudja őt békén hagyni? Pont most mikor anyával megbeszéltük, hogy holnap míg ő nincs itthon elköltözünk tőle. Már alig várom. Mikor kinyitom a szoba ajtaját ahonnan a sikítás már elhalkult rettenetes látvány fogad. Anya véresen és összeverve fekszik a padlón.
- Látod így jár az aki nem engedelmeskedik nekem. – vigyorgott rám.
- Mit csináltál vele? – kérdezem remegő hangon. Reménykedtem benne, hogy csak elájult és nincs komolyabb baja.
- Elintéztem és te is így fogsz járni ha bármit is mondasz a zsaruknak. Ha kérdeznek mindig azt mondod, hogy te nem tudsz semmit. Világos? – én csak bólintottam. Attól féltem hogy nem bírnék megszólalni mert elcsuklani a hangom. A beleegyezésem eredményéül kaptam egy pofont amitől a földre estem. Ekkor történt meg életem első szexuális erőszaka. Innentől kezdve csak meztelenül járhattam a lakásban és akkor erőszakolhatott meg amikor csak akart és nem csak ő hanem a haverjai. A saját apám vette el tőlem a szüzességem és alázott meg a barátai előtt.Sikítozva hánykolódom az ágyban. Már megint képes volt megtenni. Mikor hagy engem békén? Éreztem, hogy valaki megfogja a karomat, de leráztam nem akartam, hogy még egyszer hozzám érjenek. Undorodok már érintésétől.
- Ada ébredj fel – olyan ismerős a hang. Lassan kinyitom a szemem és felülök. Harry az ágyamon ül és néz rám aggodalmasan a többi fiú az ágyam előtt áll és néznek rám rémülten.
- Ada mi történt? Mit álmodtál? – jött közelebb hozzám Zayn. Gyorsan a karjába vetettem magam és csak sírtam. Egyszerűen nem tudtam mást csinálni. Már régóta nem volt rémálmom, de Conor-nak hála megint nem tudok aludni a rémálmok miatt. Egyik fiú sem szólalt meg csak néztek ahogy Zayn mellkasán sírok. Már egy órája sírtam. Egyszerűen nem bírtam abba hagyni.
- Fiúk, hozzatok egy orvost és nyugtatót. Ez nem normális. Olyan mintha sokkot kapott volna. – bólintottak és kimentek a szobából kivéve Zayn-t és Harry-t. Még mindig csak bőgtem, de nem mondtak semmit. Zayn a hajamat, Harry meg a hátamat simogatta megnyugtatóan. Éreztem, hogy kezdek megnyugodni, de aztán megint előjöttek az emlékek és újból csak bőgtem. Ekkor jutott eszembe, hogy a nyakláncom ott maradt az öltözőbe a többi cuccommal együtt.
- Zayn – mondtam még mindig sírva.
- Mondjad.
- Elhozod nekem az étteremből a nyakláncom? Kérlek. – mondtam akadozva mert alig bírtam megszólalni a könnyeim miatt.
- Milyen nyakláncot?
- Az édesanyám képe van benne. – nem tudtunk tovább beszélgetni mert  belépett az orvos a 3 fiúval a háta mögött.
- Uraim, lennének szívesek magunkra hagyni bennünket? – nézett az orvos Zayn-re és Harry-re.
- Nem akarom, hogy elmenjetek. néztem egyenesen az orvosra és még erősebben szorítottam Zayn-t.
- Kisasszony, nem fogok tudni önnel beszélni amíg a fiúk is itt vannak. Ezért kértem, hogy menjenek ki. Nem fogom magét bántani. -  végül nagy nehezen, de elengedtem a fiúkat akik kimentek a szobából és halkan becsukták az ajtót.

Harry:

Szörnyen aggódom. Mit álmodhatott ami ennyire kiborította? Biztos valaki bántotta álmába. Biztos, hogy Conor miatt van az egész, ha ő nem erőszakoskodik ez soha nem történt volna meg. Mégis mit képzel ez magáról? Bántani egy ilyen tiszta és ártatlan lányt. Mikor jön már ki az orvos? Legalább 5 perce benn van. Mi tart neki ennyi idei? Mindjárt felrobbanok a feszültségtől. Ada mikor meglátta még tőle is félt. Annyira ideges vagyok. Bekapcsolom a telefonom, hátha az le tud nyugtatni, hogy én mekkorát tévedtem. Mikor bekapcsoltam 85 nem fogadott hívásom volt. Mind Ashley-től. Ez a csaj nem normális. Jött egy üzenetem is amiben ez állt: Vedd fel a telefont ha nem akarod, hogy a kis tyúknak valami baja essen. Ez nem csak fenyegetőzés. Komolyan ez a csaj tisztára hibbant. Nem engedném hogy egy ujjal is hozzáérjen Adához. Mindenáron megvédem őt. Az se érdekel, hogy mibe kerül.

Zayn:

Borzalmas ez a várakozás. Mikor mehetünk már be hozzá. Alig akart kiengedni. Szegénykém annyira szorított a pólóm, mintha jelezni akarna, hogy ne hagyjam egyedül az orvossal. Sajnos nem tehettem mást mert csak így tudja őt megvizsgálni az orvos. Én csak jót akartam neki azzal, hogy kijöttem, remélem ezt ő is belátja és nem fog rám haragudni. Istenem mit tart már ilyen sokáig?

Liam

Arra keltem, hogy valaki sikoltozik mint egy féleszű. Azt hittem, hogy Louis az mert ő szokott ilyen lányos hangokat adni, de mikor kiléptem akkor jött ki ő is a szobájából álmos fejjel. Akkor már tudtam, hogy nem ő az. Szinte egyszerre esett le nekünk, hogy most már van egy lány is a házban. Biztos, hogy ő sikoltozik. Mi történhetett? Biztos megijedt mikor Harry kijött a szobából. Szinte egyszerre rohantunk be Ada szobájába és nem várt látvány fogadott. Össze vissza dobálta magát. Védte a fejét mintha meg akarnánk ütni. Mikor Zayn hozzá ért, hogy felébressze szinte pánikszerűen lökte el a kezét. Nem tudom, hogy mit álmodhatott, de mikor felkelt vagy 1 órán keresztül csak zokogott Zayn-hez bújva. Mikor letelt az egy óra odaszólt nekünk, hogy hívjunk orvos. Amilyen gyorsan csak tudtunk rohantunk . Mikor odaértünk a háziorvosunk házához elkezdtünk dorombolni, mire álmosan kijött és elmondtuk neki, hogy egy lány nálunk rosszat álmodott és azóta sokkos állapotban van. Ahogy láttam a fiúkon, nem csak én készültem ki emiatt, hanem mind az 5-en. Remélem nincs komoly baja.

Louis

Mi lehet Adával? Már 14 perce bent van az orvos. Lehet, hogy haldoklik? Ugyan már Louis ne gondolj ilyeneket. Ez most nem poén. Remélem nincs semmi baja, nagyon bírom ezt a csajt. Ő legalább érti a vicceimet és nem akad ki rajtuk. Remélem nincs semmi komoly.

Niall:

Mikor megláttam ahogy hánykolódik az ágyban azt hittem, hogy a szívem szakad meg. Ledermedtem még nyugtatni is elfelejtettem annyira lesokkolt a látvány. Ő egy igazán különleges lány nem akarom, hogy bármi baja legyen. Még egy lány se férkőzött be ilyen rövid idő alatt a szívembe és nem csak az enyémbe, biztos vagyok benne, hogy a fiúk is megszerették. Istenem add, hogy ne legyen semmi baja.

Harry:

Végre kijött az orvos. Szinte egyszerre támadtuk le.
- Sajnálom srácok, de nem mondhatok semmit, kötelez az orvosi titoktartás, majd ha a kisasszony akarja akkor elmondja.
- Legalább annyit mondj, hogy jól van e – lehetett érezni a hangomba, hogy mindjárt felrobbanok az idegességtől ezért megkegyelmezett nekünk.
- Most már jól van. Adtam be neki egy erős nyugtatót. Fel írtam receptre és ha megint rémálma lenne akkor ezt adjátok be neki – ezzel odanyújtotta nekem a receptet. – ez a nyugtató olyan erős, hogy most már reggelig aludni fog.
- Köszönjük doktor úr – mondja neki Zayn. Látszik rajta, hogy ő is megkönnyebbült, de ki nem? Szerintem olyat nem tudok mondani egyik fiúról se. Mindenki aggódott Adáért. Miután elment a doktor Zayn kijelentette, hogy Adával marad éjszakára.
- Én akarok vele maradni. – mondtam erre. Nem fogom egyedül hagyni életem szerelmét. most már egész biztos vagyok benne, hogy teljesen belezúgtam. Ilyet még egy lány iránt se éreztem. Úgy érzem az én életem nem is fontos csak az övé. Azt hiszem ilyen lehet az igaz szerelem. 10 perc vitatkozás után megegyeztünk, hogy mind ketten nála maradunk északára. Zayn a jobb oldalára feküdt Adának én meg a bal oldalára és így mind ketten átöltük. A háta a mellkasomnak feszül és olyan jó érzés volt érezni ahogy ott szuszog mellettem. Ezzel a gondolattal a fejemben aludtam el.

15. fejezet: Nem érdekelsz

15. fejezet: Nem érdekelsz

Ahhoz képest, hogy hajnalban még Harry-vel beszélgettem a konyhában egész fittnek érzem magam. Ha sietek akkor még reggelizni is lesz időm. Gyorsan felkaptam az egyenruhámat, megmosakodtam és már rohantam is lefele a lépcsőn. A konyhában még senki nem volt. Szerintem még mindig alszanak. Gyorsan ettem 2 szendvicset és mivel még mindig nem jöttek le a fiúk írtam nekik egy kis cetlit, hogy elmentem dolgozni és majd este jövök. Mayával egyszerre értünk oda az étterem bejáratához.
- Szia, annyi mesélni valóm van, hogy azt el sem hiszed – annyira izgatott voltam, hogy még Maya is mosolygott rajta. Pedig ma még kávét se ittam, hogy arra fogjam, hogy az pörgetett
- Neked is szia. Mi ez a jó kedv? Bepasiztál? – ezen csak mosolyogni tudtam. Még ha rossz kedvem van akkor is megtud mosolyogtatni.
- Dehogy, gyere be az öltözőbe. Amíg öltözünk mindent elmesélek. Rendben? – ő csak bólintott és már mentünk is befele. Amint beértünk az öltözőbe izgatottan kezdtem mesélni, hogy mi történt velem a rendezvény óta, mert azóta nem találkoztam Mayával mert ő találkozott a szüleivel és ment ultrahangra meg egy csomó dolga volt, ezért nem jött az elmúlt napokban dolgozni. Egyik ámulatból a másikba esett, főleg mikor megtudta, hogy most a One Direction-nál lakom. Akkor meg végképp kiakadt mikor mondtam neki, hogy Conor-t kértem meg, hogy játssza el az áll pasim. Mindent elmeséltem neki még az érzéseimet is, hogy mik a fenntartásaim és azt is hogy közben nagyon boldog vagyok, hogy nem kerültem utcára. Miközben minden titkomat megosztottam Mayával nem figyeltem, hogy valaki áll az ajtó előtt és minden szavamat hallja. Miután befejeztem az élményszámolót megkérdeztem Mayát, hogy vele mi történt az elmúlt napokban?
- Hát a szüleimmel kibékültünk. Annyira jó, hogy megbocsátottak amiért megtartom a kicsit és elkezdtem dolgozni, sőt még támogatni is fognak amiben csak tudnak. Annyira jó tudni, hogy nem vagyok egyedül mert rájuk bármikor számíthatok még ha a gyerek apjára nem is.
- Voltál végül is ultrahangon? – néztem rá izgatottan. Ő erre csak elmosolyodott és elővett pár képet.
- Még nagyon pici ezért nem nagyon látszik, de tudtam, hogy kíváncsi leszel rá ezért 2 példányt kértem a képekből és az egyiket elhoztam neked – nyomta a kezembe a képeket.
- Istenem, de aranyos vagy. – nagy gonddal, hogy ne gyűrjem össze a képeket elraktam a szekrényembe. Ezután mentünk is dolgozni. Egész nap rengetegen  voltak. Ma én zárok mert Maya találkozik a szüleivel ezért megbeszéltük, hogy legközelebb ő marad bent tovább. Már csak 2 vendég volt és mehettem is haza. Már csak én és Conor volt bent az étteremben. Már a szakácsok is elmentek. Majd hajnalban jönnek a takarító nők és ők fognak felmosni, de akkor már nem lesz itt senki. Végre elment az utolsó vendég is. Én is mehettem haza. Már nagyon fáradt voltam mert ma több mint 15000 Ft borravalót gyűjtöttem össze. Valamikor még 5 Ft-ot se kapok most meg összejött egy fél havi lakbér. Most annyira jó kedvem volt, hogy elhatároztam ha legközelebb leszek szabadnapos akkor elmegyek vásárolni és veszek magamnak pár új cuccot. Olyan rég voltam már vásárolni. Azt hiszem jót fog tenni. Ezen gondolkoztam miközben mentem az öltöző felé. Észre se vettem Conor-t aki előttem állt, csak akkor mikor már átölet. Meglepődtem, de azt hittem, hogy ez egy baráti ölelés a múltkori vacsora miatt mert bűntudata van ezért nem is húzódtam el. Mikor már a keze a fenekemre tévedt a szája pedig a nyakamra akkor löktem el magamtól.
- Beléd meg mi a fene ütött? Mondtam, hogy mint pasim nem érdekelsz engem. Nem érted? – néztem rá rémülten és dühösen is egyben. Hogy merészeli már másodszor is ezt csinálni?
- Most mit játszod meg magad? 5 fiúval laksz együtt biztos, hogy mindegyikkel lefeküdtél már. Igazán megteheted ezt velem is. Gyengéd szerető vagyok, csak akkor nem ha az illető játssza a ne bánts virágszálat. – ezzel szintén magához húzott. Hiába próbáltam ellökni nem engedte. Erősen lefogta a kezemet és neki nyomott a falnak.
- Engedj el – mondtam most már nagyon rémülten. Ennek hatására viszont még erősebben szorított. Hiába próbáltam kapálózni, nem értem el vele semmit. Egy kézzel fogta le a kezem míg a másikkal simogatott. Felhúzta a pólómat, hogy lássa a melleimet. Itt már sírtam. Nem bírom elviselni az érintését a testemen. Miért pont velem történik ez. Lassan becsúsztatta a kezét a szoknyám alá és kezdte leráncigálni rólam a bugyit.
- Ne kérlek. Hagyd abba. – mondtam neki könyörgően. Ezen ő csak jót mosolygott. Már a térdemnél volt a bugyi mikor lehajolt és húzta tovább, viszont mikor lehúzta a bokámról is fejbe rúgtam. Ennek hatására elesett. Kihasználva ezt a másodpercnyi előnyt elkezdtem rohanni. Conor próbált utolérni, de elbújtam egy nagy kuka mögé ahol nem látott és tovább futott. Alig bírtam menni úgy zokogtam a fiúk házáig. Már csak azt reméltem, hogy mindenki alszik. Nem volt ekkora szerencsém. A házba sötétség honolt ezért azt hittem, hogy alszanak, de mikor beléptem a házba zokogva akkor minden fiú meghallotta mert a konyhában ültek. Épp ettek. Mikor megláttak mindegyik felugrott és kérdezgettek, hogy mi történt. Én nem tudtam válaszolni annyira zokogtam. Zayn átölelt én pedig hangosan zokogtam a mellkasába. Nem szólt semmit csak felkísért a szobámba. Liam hozott nekem egy csésze teát amit nagyon hálás pillantással fogattam el. 1 óra múlva már kezdtem megnyugodni. Gyorsan lezuhanyoztam. A fiúk azt akarták, hogy egyek is, de egy falat se ment le a torkomon csak turkáltam az ételt. Mikor látták, hogy nem nagyon akarok enni akkor elvették tőlem a tányért és kérdezték, hogy mi történt ami miatt ennyire kiborultam. Én elmondtam nekik mert nem értettem, hogy minek kéne titkolóznom előttük.

Harry:

Miközben Ada azt mesélte, hogy mit művelt vele Conor azt hittem, hogy felrobbanok. Ha most itt lenne biztos, hogy megfojtanám. Hogy tehet ilyet egy ember. Szegény lány. Éreztem, hogy a zsebembe megint rezegni kezd a telefon. Már megint Ashley. Egész délután hívogatott, de most még arra se vettem a fáradtságot, hogy kinyomjam mert most ennél Ada fontosabb. Oda ültem az ágy mellé és az ölembe vettem a még mindig zokogó lányt. A történet miatt ismét elkezdett zokogni. Majd megszakadt érte a szívem. Ott ült az ölembe én meg csak simogattam megnyugtatóan a haját. Úgy látszik ettől egy kicsit megnyugodott, aminek én nagyon örültem. Ada elaludt a kezemben, éreztem, hogy egyenletesen szuszog. A fiúk szép lassan elmentek aludni. én még ott maradtam egy kicsit, de megint éreztem, hogy rezeg a telefonom. Gyorsan kikapcsoltam a készüléket nehogy felébressze Adát. Mégis mit képzel magáról ez a nő? Holnap megmondom neki a magamét, de nem most mert most Ada a legfontosabb. Szép lassan letettem az ölemből az ágyra, majd betakartam. Biztos, hogy kényelmesebben fog így aludni. Még egy kicsit én is lefeküdtem mellé, mert olyan nehezen tudtam ott hagyni, ezután a gondolatom után én is mély álomba zuhantam.