15. fejezet: Nem érdekelsz
Ahhoz képest, hogy hajnalban még Harry-vel beszélgettem a konyhában egész fittnek érzem magam. Ha sietek akkor még reggelizni is lesz időm. Gyorsan felkaptam az egyenruhámat, megmosakodtam és már rohantam is lefele a lépcsőn. A konyhában még senki nem volt. Szerintem még mindig alszanak. Gyorsan ettem 2 szendvicset és mivel még mindig nem jöttek le a fiúk írtam nekik egy kis cetlit, hogy elmentem dolgozni és majd este jövök. Mayával egyszerre értünk oda az étterem bejáratához.
- Szia, annyi mesélni valóm van, hogy azt el sem hiszed – annyira izgatott voltam, hogy még Maya is mosolygott rajta. Pedig ma még kávét se ittam, hogy arra fogjam, hogy az pörgetett
- Neked is szia. Mi ez a jó kedv? Bepasiztál? – ezen csak mosolyogni tudtam. Még ha rossz kedvem van akkor is megtud mosolyogtatni.
- Dehogy, gyere be az öltözőbe. Amíg öltözünk mindent elmesélek. Rendben? – ő csak bólintott és már mentünk is befele. Amint beértünk az öltözőbe izgatottan kezdtem mesélni, hogy mi történt velem a rendezvény óta, mert azóta nem találkoztam Mayával mert ő találkozott a szüleivel és ment ultrahangra meg egy csomó dolga volt, ezért nem jött az elmúlt napokban dolgozni. Egyik ámulatból a másikba esett, főleg mikor megtudta, hogy most a One Direction-nál lakom. Akkor meg végképp kiakadt mikor mondtam neki, hogy Conor-t kértem meg, hogy játssza el az áll pasim. Mindent elmeséltem neki még az érzéseimet is, hogy mik a fenntartásaim és azt is hogy közben nagyon boldog vagyok, hogy nem kerültem utcára. Miközben minden titkomat megosztottam Mayával nem figyeltem, hogy valaki áll az ajtó előtt és minden szavamat hallja. Miután befejeztem az élményszámolót megkérdeztem Mayát, hogy vele mi történt az elmúlt napokban?
- Hát a szüleimmel kibékültünk. Annyira jó, hogy megbocsátottak amiért megtartom a kicsit és elkezdtem dolgozni, sőt még támogatni is fognak amiben csak tudnak. Annyira jó tudni, hogy nem vagyok egyedül mert rájuk bármikor számíthatok még ha a gyerek apjára nem is.
- Voltál végül is ultrahangon? – néztem rá izgatottan. Ő erre csak elmosolyodott és elővett pár képet.
- Még nagyon pici ezért nem nagyon látszik, de tudtam, hogy kíváncsi leszel rá ezért 2 példányt kértem a képekből és az egyiket elhoztam neked – nyomta a kezembe a képeket.
- Istenem, de aranyos vagy. – nagy gonddal, hogy ne gyűrjem össze a képeket elraktam a szekrényembe. Ezután mentünk is dolgozni. Egész nap rengetegen voltak. Ma én zárok mert Maya találkozik a szüleivel ezért megbeszéltük, hogy legközelebb ő marad bent tovább. Már csak 2 vendég volt és mehettem is haza. Már csak én és Conor volt bent az étteremben. Már a szakácsok is elmentek. Majd hajnalban jönnek a takarító nők és ők fognak felmosni, de akkor már nem lesz itt senki. Végre elment az utolsó vendég is. Én is mehettem haza. Már nagyon fáradt voltam mert ma több mint 15000 Ft borravalót gyűjtöttem össze. Valamikor még 5 Ft-ot se kapok most meg összejött egy fél havi lakbér. Most annyira jó kedvem volt, hogy elhatároztam ha legközelebb leszek szabadnapos akkor elmegyek vásárolni és veszek magamnak pár új cuccot. Olyan rég voltam már vásárolni. Azt hiszem jót fog tenni. Ezen gondolkoztam miközben mentem az öltöző felé. Észre se vettem Conor-t aki előttem állt, csak akkor mikor már átölet. Meglepődtem, de azt hittem, hogy ez egy baráti ölelés a múltkori vacsora miatt mert bűntudata van ezért nem is húzódtam el. Mikor már a keze a fenekemre tévedt a szája pedig a nyakamra akkor löktem el magamtól.
- Beléd meg mi a fene ütött? Mondtam, hogy mint pasim nem érdekelsz engem. Nem érted? – néztem rá rémülten és dühösen is egyben. Hogy merészeli már másodszor is ezt csinálni?
- Most mit játszod meg magad? 5 fiúval laksz együtt biztos, hogy mindegyikkel lefeküdtél már. Igazán megteheted ezt velem is. Gyengéd szerető vagyok, csak akkor nem ha az illető játssza a ne bánts virágszálat. – ezzel szintén magához húzott. Hiába próbáltam ellökni nem engedte. Erősen lefogta a kezemet és neki nyomott a falnak.
- Engedj el – mondtam most már nagyon rémülten. Ennek hatására viszont még erősebben szorított. Hiába próbáltam kapálózni, nem értem el vele semmit. Egy kézzel fogta le a kezem míg a másikkal simogatott. Felhúzta a pólómat, hogy lássa a melleimet. Itt már sírtam. Nem bírom elviselni az érintését a testemen. Miért pont velem történik ez. Lassan becsúsztatta a kezét a szoknyám alá és kezdte leráncigálni rólam a bugyit.
- Ne kérlek. Hagyd abba. – mondtam neki könyörgően. Ezen ő csak jót mosolygott. Már a térdemnél volt a bugyi mikor lehajolt és húzta tovább, viszont mikor lehúzta a bokámról is fejbe rúgtam. Ennek hatására elesett. Kihasználva ezt a másodpercnyi előnyt elkezdtem rohanni. Conor próbált utolérni, de elbújtam egy nagy kuka mögé ahol nem látott és tovább futott. Alig bírtam menni úgy zokogtam a fiúk házáig. Már csak azt reméltem, hogy mindenki alszik. Nem volt ekkora szerencsém. A házba sötétség honolt ezért azt hittem, hogy alszanak, de mikor beléptem a házba zokogva akkor minden fiú meghallotta mert a konyhában ültek. Épp ettek. Mikor megláttak mindegyik felugrott és kérdezgettek, hogy mi történt. Én nem tudtam válaszolni annyira zokogtam. Zayn átölelt én pedig hangosan zokogtam a mellkasába. Nem szólt semmit csak felkísért a szobámba. Liam hozott nekem egy csésze teát amit nagyon hálás pillantással fogattam el. 1 óra múlva már kezdtem megnyugodni. Gyorsan lezuhanyoztam. A fiúk azt akarták, hogy egyek is, de egy falat se ment le a torkomon csak turkáltam az ételt. Mikor látták, hogy nem nagyon akarok enni akkor elvették tőlem a tányért és kérdezték, hogy mi történt ami miatt ennyire kiborultam. Én elmondtam nekik mert nem értettem, hogy minek kéne titkolóznom előttük.
Harry:
Miközben Ada azt mesélte, hogy mit művelt vele Conor azt hittem, hogy felrobbanok. Ha most itt lenne biztos, hogy megfojtanám. Hogy tehet ilyet egy ember. Szegény lány. Éreztem, hogy a zsebembe megint rezegni kezd a telefon. Már megint Ashley. Egész délután hívogatott, de most még arra se vettem a fáradtságot, hogy kinyomjam mert most ennél Ada fontosabb. Oda ültem az ágy mellé és az ölembe vettem a még mindig zokogó lányt. A történet miatt ismét elkezdett zokogni. Majd megszakadt érte a szívem. Ott ült az ölembe én meg csak simogattam megnyugtatóan a haját. Úgy látszik ettől egy kicsit megnyugodott, aminek én nagyon örültem. Ada elaludt a kezemben, éreztem, hogy egyenletesen szuszog. A fiúk szép lassan elmentek aludni. én még ott maradtam egy kicsit, de megint éreztem, hogy rezeg a telefonom. Gyorsan kikapcsoltam a készüléket nehogy felébressze Adát. Mégis mit képzel magáról ez a nő? Holnap megmondom neki a magamét, de nem most mert most Ada a legfontosabb. Szép lassan letettem az ölemből az ágyra, majd betakartam. Biztos, hogy kényelmesebben fog így aludni. Még egy kicsit én is lefeküdtem mellé, mert olyan nehezen tudtam ott hagyni, ezután a gondolatom után én is mély álomba zuhantam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése