20. fejezet: Ebből nincs kiút

Drágáim! Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem raktam fel részt, de nem tudtam gép közelbe jutni, de most már itt is van a kövi rész! Kárpótlásul ma két részt teszek fel! Remélem tetszeni fog!

Jó olvasást! 

Puszi! 

20. fejezet: Ebből nincs kiút

Mikor legközelebb felkeltem már nem voltam olyan boldog és gondtalan mint mikor lefeküdtem.. Ahogy kinéztem az ablakon megállapítottam, hogy éjszaka van. Lementem a konyhába mert éreztem, hogy meg kordul a gyomrom. Míg kerestem valami ehetőt azon merengtem, hogy jó ötlet volt e elmondani Zayn-nek az igazságot. Mire befejeztem az evést eldöntöttem magamba, hogy ennél jobb döntést nem is hozhattam volna. Zayn egész biztos megőrzi majd a titkom. Lassan visszamentem a szobámba, majd lefeküdtem az ágyamra és lehunytam a szemem. Nem kellett sok idő már aludtam is. Rettegve néztem az órára. Mindjárt itthon lesz azaz ember akit apámnak kell hívnom pedig belül legszívesebben elfelejteném, hogy valaha is volt apám. Már csak 5 perc és itthon van, Sajnos sosem szokott késve hazaérkezni, pedig nem bánnám ha legalább egyszer késve érkezne haza, de mint mindig most is időben érkezett és nem egyedül. Mikor már bejöttek az ajtón akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem levetkőzni. Emiatt biztos, hogy majd meg fog verni. Igazam is lett. Olyan durván megvert, hogy még a szám is felrepedt. Mint kiderült azaz ember aki vele jött az egyik barátja volt akinek szintén volt egy velem egyidős lánya, de vele nem tehet semmit mert akkor a felesége elmegy a rendőrségre ezért engem használ a piszkos fantáziáihoz. Hozott mindenféle eszközt és nekem még csak beleszólásom se volt. Arra eszméltem fel, hogy valaki nagyon rázogatja a vállam. Végre kinyitom a szemem. Megint ott van az 5 fiú az ágyamnál és aggódva néznek rám. Ekkor vettem észre, hogy Zayn rázta a vállamat, hogy kelljek fel. Gyorsan odabújtam hozzá és elkezdtem zokogni. A fiúk már teljesen hülyének nézhettek. Már a második éjszaka telik úgy el, hogy sikítozva ébredek. Nem csoda, hogy ennyire aggódó szemmel néznek rám.
- Kérlek küld el őket- suttogtam olyan halkan, hogy csak Zayn halhassa. Nem akartam a többieket megbántani, de most nem vágytam másra csak Zayn társaságára, hogy meg tudjon nyugtatni, elvégre csak ő tudja egyedül, hogy mi történt velem. Zayn mondta a srácoknak, hogy most már minden rendben és hogy menjen mindenki aludni. Harry-t volt a legnehezebb elküldeni, de aztán beadta a derekát mikor már én is kértem, hogy menjen el.
- Jobban vagy? – néz rám aggódva. Én csak bólintani tudok mert ha megszólalnék biztos megint bőgésben törnék ki. – figyelj ez így nem mehet tovább. Teljesen tönkre fogsz így menni – nézett rám komolyan Zayn.
- Rendben, de mit javasolsz? Nem tömhetem magam elalvás előtt nyugtatóval – mondtam most már nevetve. Akkor komolyodtam el mikor láttam, hogy Zayn arca ugyanolyan komoly maradt.
- Szerintem fel kéne keresned egy pszichológust – ezt nem gondolhatja komolyan. Azt hiszi, hogy őrült vagyok.
- Nem vagyok bolond – húzódtam el tőle.
- Nem azt mondtam, hogy bolond vagy csak azt, hogy így tönkre teszed magad és hogy segítséget kell kérned, de ha nem akarod nem fogom erőltetni – majd újra magához húzott és jó erősen megölelt. Megint a karjában aludtam el, de most nem hagyott magamra. Mellettem aludt el ő is.

Harry:

Egész éjjel nem aludtam. Szörnyűek ezek a rémálmok. Nem bírom tovább elviselni. Olyan kiszolgáltatottnak tűnt. A szívem szakad meg érte. Várjunk csak tegnap este azt mondta, hogy valamilyen nyaklánc ott maradt az étteremben a cuccaival együtt. Elmegyek érte, hátha jobb kedvre derül tőle és legalább lesz indokom arra, hogy behúzzak egyet Conor-nak. Beszálltam a kocsimba és egyenesen az étterem elé hajtottam. Nem bajlódtam a parkolással úgysem maradok sokáig. Kiszálltam és bementem.
- Szia – mentem oda az egyik felszolgáló lányhoz.
- Szia – köszönt vissza csendesen.
- Benn van a főnököd?
- Igen, de.. – vártam, hogy folytassa, de csendben maradt mintha elment volna a bátorsága. Lehet felismert és autó-grammot szeretne kérni.
- Mondjad csak – néztem rá sietősen. Jobb dolgom is van most ennél. Nekem erre nincs időm. Sietnem kell mert nem akarom, hogy tovább húzódjon ez a dolog a kelleténél.
- Ugye most nálatok lakik Ada? Nem jött dolgozni és nagyon aggódom érte. Ráadásul azt is megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni egy két cuccot, de még csak nem is jelentkezett. Kezdek nagyon aggódni. A telefonja pedig benn van az öltözőben, így elérni se tudom. – csak úgy ömlöttek a szavak a lányból. Látszott rajta, hogy nagyon aggódik.
- Igen Ada nálunk lakik és nagyon jól van. Ne aggódj miatta. Rendben? – mikor a lány bólintott. – Megkérhetlek, hogy összeszedd Ada cuccait, meg valamilyen nyakláncát?
- Hát persze. Egy perc és itt vagyok – megörültem, hogy nem nekem kell kutakodnom a cuccai között.
- Tessék – adta a kezembe Ada cuccait.
- Köszi. – mosolyogtam rá. Annyira aranyos volt, hogy ennyire segítőkész. Azért örülök, hogy Adának vannak ilyen barátai. – Benn van a főnököd? – kérdeztem még egyszer. Ő csak bólintott és egy ajtóra mutatott. Elindultam arra felé amerre mutatott, nem kopogtam csak egyszerűen beléptem az irodába. Ő az íróasztal mögött ült és mikor beléptem meglepetten kapta fel a fejét. Én nem szóltam egy szót se csak odaléptem és egy hatalmasat behúztam neki. Erre eldőlt a székkel együtt. A feje hangosan koppant a földön. Nem érdekelt.

Maya:

A napokban nagyon aggódtam Ada miatt. Nem tudtam elérni telefonon mert a telefonja az öltözőben van. Már épp arra készültem, hogy kinyomozom valahogy hogy merre lakik az a fiú banda akihez odaköltözött. Épp ezen a terven rágódtam mert nem tudtam, hogy kezdjek hozzá mikor belépett az étterembe a fiúbanda egyik énekese. Nagyon megörültem neki mert így legalább hallok majd valamit a barátnőmről. Mikor odahoztam Ada cuccait és ő megkérdezte merre van a főnököm irodája mire én szó nélkül csak rá mutattam. Ő bement én pedig az egyik vendéggel kezdtem el foglalkozni. Egyszer csak felkaptam a fejem az üvöltésre, de nem csak én hanem az egész étterem. Épp láttam, hogy Harry jön ki és utána Conor. Conor-nak fel volt repedve a szája, Harry pedig nagyon dühösnek tűnt. Egymásnak ugrottak mire az egyik vendég előkapta a telefonját és felhívta a rendőrséget azzal, hogy két őrült összeverekedett. Nem kellett 10 perc és már itt is voltak a rendőrök.

Harry:

Vagy 3 órán keresztül voltam a rendőrségen mire végre kiengedtek. Nem tudom, hogy mért kell ennyire felfújni egy kis verekedést. Igaz, hogy nekem is felszakadt a szám a pali utolsó öklösétől. Nem nagyon érdekelt mert megérdemelte. Mikor hazaértem már mindenki engem várt csak Ada volt a szobájában. Azokra a kérdésekre, hogy mit csináltam nem foglalkoztam.
- Merre van Ada – most csak ez az egy dolog érdekelt. Semmi más. Mikor mondták, hogy a szobájában van már rohantam is felfele.
- Jézusom Harry. Veled meg mi történt? – jött oda hozzám aggódva Ada. Annyira édes volt ahogy aggódott értem.
- Ne aggódj semmi komoly. Hoztam neked valamit. – ezzel elővettem a zsebemből a nyakláncot. Ada mikor meglátta nem is tudta, hogy mit mondjon. Egyszer csak a nyakamba ugrott. Sírt örömében.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm – vagy tízszer elmondta egymás után. Annyira jó érzés volt ahogy ott ölelget. Jó érzés volt látni a boldogságát.