23. fejezet: Fagyi, tragédia, aggodalom

Drágáim siettem ahogy tudtam és már itt is van a kövi rész. Remélem ez is tetszeni fog nektek. Jó olvasást.
Puszi!

23. fejezet: Fagyi, tragédia, aggodalom

- Te meg mi a fenét csinálsz – nézett rám dühösen Harry. Nem nagyon értettem, hogy mi baja van.
- Beveszem a gyógyszerem. Tudod az orvos írta föl. – néztem rá értetlenül. Mögötte a 4 fiú is dühösen nézett. Ezeknek meg mi bajuk van?
- Igen, de te csak magadra gondolsz? Mi van ha árt a kicsinek?
- Hogy mi van?
- Megtaláltuk a képet – mondta csendesen Zayn – igazán elmondhattad volna legalább nekem.
- Aha, de mégis mit? – néztem rájuk még mindig zavartan. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy mégis mi bajuk van. Mit hablatyolnak nekem ezek itt össze- vissza?
- A kicsiről a röntgen felvételt – mikor Harry látta, hogy még mindig értetlenül nézek kirohant a fürdőből és bement a szobámba.
- Erről beszélünk – adott a kezembe egy képet. Mikor megláttam elkezdtem szakadni a nevetéstől. A fiúk csak értetlenül néztek rám.
- Ez… - nem bírtam folytatni mert megint rám tört a nevetés. Akkor most már értem miért viselkedtem olyan lehetetlenül egész nap. – ez a kép nem az enyém hanem Mayáé a brátnőmé. Tudjátok, vele dolgoztam együtt. – nevetnem kellett azon, hogy milyen fejet vágtak. – Most már legalább értem, hogy mért viselkedtetek egész nap furcsán.
- De hát a sírás – kezdte Harry.
- Ráadásul fáradékony vagy – így Liam
- Ma sokat ettél – kapcsolódott be Louis is.
- Úgy olvastuk, hogy ezek a tünetek a terhesség jelei – folytatta Niall. Csak Zayn nem szólalt meg.
- Talán egyszerűbb lett volna ha megkérdeztek engem. – mondtam felhúzott szemöldökkel – ugyanis azért vagyok fáradékony mert ez a gyógyszer mellékhatása amit a doki felírt, a szomorú filmeken kiskorom óta sírok, valamiért ilyen a természetem és azért ettem ilyen sokat mert hozzá vagyok szokva ha leülök filmet nézni akkor mindig rágcsálok valamit. Van még valami amire magyarázatot kell adnom? – néztem rájuk kérdőn. Ők csak zavartan néztek rám. Szerintem nem tudták, hogy most mit csináljanak ezért megelőztem a bocsánatkérő özönt.
- Nem haragszom rátok – erre a mondatra mindegyik felkapta a fejét. – és most szeretném visszakérni a gyógyszereket mert mennék lefeküdni.
- Amúgy minek szedsz még gyógyszert? – nyújtotta át nekem Harry a nyugtatót.
- Azért, hogy tudjak aludni az éjszaka, de ez az utolsó, hogy veszek be belőle. Na jó éjszakát. – köszöntem el tőlük és már mentem is be a szobámba. Eléggé lefárasztottak a srácok. Komolyan nem lett volna egyszerűbb ha csak megkérdezik? Legalább az én idegeimet se húzták volna egész nap. Na mindegy nem is foglalkozom vele. Gyorsan bebújtam az ágyba és már aludtam is. Reggel korán keltem. Mikor lementem a konyhába még senki nem volt ébren. Gondoltam összeütök nekik valami finomat reggelire. Az omlett mellett döntöttem, de nem volt hozzá minden ezért elmentem gyorsan a legközelebbi boltba. Pechemre pont az a srác volt megint a pénztárnál amelyik tegnap is. Mikor meglátott elkezdett vigyorogni mint a tejbetök. Szerintem azt hiszi, hogy miatta járok ide. Pedig csak azért jöttem ide mert most nincs kedvem sokat sétálni és mert kész akarok lenni mire jön Maya, hogy elmenjünk fagyizni. Alig vártam már hogy fizethessek. Idegesít, hogy itt vigyorog a képembe, de szerencsére egy szót sem szólt. Mire a fiúk felkeltek kész volt a reggeli. Rögtön ültek is le az asztalhoz.
- Mész valahova? – kérdezte Zayn mikor látta, hogy veszem fel a cipőmet és már épp indulnék.
- Igen Mayával megyek fagyizni. Miért?
- Csak kérdeztem. Hívj már föl légy szí, hogy mikor jössz hazafele mert lehet el kell mennünk és ha pont akkor jönnél akkor elvinnénk magunkkal. Jó?
- Rendben. Van még időm míg elindulok. addig csinálunk valamit?
- Beszélgessünk. Amúgy is van valami amit meg szeretnék már kérdezni régóta. - kezdett bele Louis.
- Ne kímélj - de bár ne mondtam volna mert olyan témát hozott föl amiről igazán nem szerettem volna beszélni.
- Szűz vagy még? – amint ez a kérdés elhangzott minden szempár felém fordult. Egyedül Zayn szemében volt szomorúság a többiekében csak kíváncsiság.
- Nem – mondtam halkan. Lehajtottam a fejem, de Louis nem vett észre, hogy már nem nevetek olyan felhőtlenül.
- Ki volt az első? Biztos valami nagy szerelem – mosolygott rám cinkosan Louis mintha tudna valamit.
- Nem szeretnék beszélni róla – mondtam egyre halkuló hangon.
- Akkor biztos valami balfék lehetett.
- Louis, most már elég. Beszéljünk másról – szólt közbe most már Zayn is. Én csak megkönnyebbül pillantást vettetem rá.
- Rendben, nem erőltetem – ezzel más témát vetett fel amit én megkönnyebbülten fogadtam. fogadtam. Innentől kezdve ez a téma nem került szóba többet, de Harry olyan furcsán nézett mint ha sejtene valamit, de most nem foglalkoztam vele. Túl jól éreztem magam ahhoz, hogy elrontsam ezzel a napom!
- Most már viszont megyek srácok. Sziasztok. – és már mentem is. A Fagyizó előtt találkoztunk Mayával. Egész délután beszélgettünk. Mindent elmondtam, hogy mi történt Conorral és hogy a fiúk azt hitték én vagyok terhes. Maya is rengeteg mindent mesélt.
- Ada, már rég meg akartam kérdezni, hogy nem akarsz a gyerekem kereszt anyja lenni? – annyira meglepődtem. Álmomban sem gondoltam, hogy valaha is leszek kereszt anya. Persze, hogy örömömben a nyakába ugrottam. Nagyon megörültem, hogy lesz egy kereszt gyerekem. Sajátom még egy darabig biztos, hogy nem lesz és ha egyszer el is szánom magam akkor is csak mesterséges úton mert nem akarom, hogy a kicsivel jöjjön egy férfi is. Már este 8 fele járt az idő mikor elindultam hazafele.
- Szia Zayn. Most indultam el.
- Rendben akkor gyere haza mert már voltunk egy interjún és ilyen későn már nem megyünk sehova.
- Rendben, szia! – ezzel le is tettem a telefont. Már épp tettem volna el a zsebembe mikor egy erős ütést éreztem a tarkómon és onnantól kezdve elsötétült előttem minden.

Harry:

- Zayn nem azt mondtad, hogy Ada felhívott már vagy 1,5 órája hogy elindult? Ilyen sokáig tart míg ideér?
- Én is nagyon aggódom Harry. Még várunk fél órát és ha addig se jön elmegyünk a rendőrségre. Rendben? – én csak bólintottam. Már tiszta ideg voltam. Hol a fenében van már ilyen sokáig, de nem csak én voltam ideges. Rajtam kívül még a másik 4 bandatag is. Itt ültünk a nappaliban és azt vártuk, hogy Ada végre hazaérjen. Letelt a fél óra. Még mindig sehol semmi. A telefonján nem tudjuk elérni.  Épp indulunk a rendőrségre mikor csöngetnek. Rohanok az ajtóhoz és reménykedem, hogy Ada az, de nagy rémületemre ne ő volt az. Két zsaru állt az ajtóban.
- Jó napot! Ebben a házban lakik Ada Woltör? – kérdezte a fiatalabbik.
- Igen. Mér? – kezdtem egyre jobban megijedni. Mi van ha történt vele valami? Remélem, hogy csak valami ellenőrzés miatt keresik.
- Egy utcányira innen megtaláltuk az összetört telefonját és egy csomó vérfoltot. – dermedten néztem rájuk. Ekkor már a fiúk is ott álltak mögöttem és döbbenten hallgatták a rendőr szavait.
- Ezt nem mondhatja komolyan. Ez csak valami vicc lehet – kezdtem egyre jobban pánikba esni. – Mégis ki akarhatta bántani? Az ő vére is ott van a padlón?- csak úgy zúdítottam rá a két rendőrre a kérdéseimet.
- Sajnos még nem tudjuk, de attól tartok, hogy ki kell kérdeznem magukat. Bemehetünk? – nézett most rám az idősebb.
- Persze – álltam félre döbbenten az útjából. Még mindig nem tudom elhinni. Mér nem mentem vele vagy csak ki elé, hogy nem kelljen egyedül mászkálnia éjszaka. A rendőrök bekapcsolták a magnót és már kérdeztek is.
- A kisasszony kivel beszélt utoljára?
- Velem – mondta Zayn lehajtott fejjel. A szeme csillogott akárcsak az enyém. Én mindjárt elbőgöm magam. Ezt nem lehet kibírni.
- Miről beszéltek? – faggatta tovább a rendőr Zayn. Minden kérdésükre válaszoltunk és megkértük őket, hogy értesítsenek minket ha valamit megtudnak Adáról. Ők ezt megígérték majd ott hagytak minket. Senki nem szólt egy szót sem. Mindenki felment a szobájába. Mikor felértem a szobámba belevetettem magam az ágyba és elkezdtem a párnába dugva a fejem zokogni. Remélem nem történt baja.

Zayn:

Itt ülök egyedül a szobámba és nézek ki a fejemből. Hogy történhetett ilyesmi? Mikor a két rendőr közölte, hogy valószínű az ő vére van ott a földön majdnem elájultam. Ő a lett a legjobb barátom. Nem bírnám ki ha bármi baja esne. Itt ülök az ágyon és arra gondolok mikor haza hoztam abból a buliból. Akkor itt aludt velem és másnap költözött be hozzánk. Milyen jó érzés volt látni ahogy körberohangálja a szobáját mert annyira örült neki. Remélem még lesznek ilyen élmények vele ebben az életben. Istenem csak ne essen semmi baja. Ahogy ezekre a dolgokra gondoltam lassan eleredtek a könnyeim. Nem bírtam tovább. Zokogva hajtottam le a fejem. Ha Adának valami baja esik én azt nem élem túl. Az a csepp lány akkor magával viszi a szívem egy darabját is.