41. fejezet: Gyorsan mentőt!

 

41. fejezet: Gyorsan mentőt!

- Hívjatok mentőt. Gyorsan. – ezzel visszarohant az emeletre mi meg értetlenül néztünk egymásra majd feleszméltünk és felrohantunk utána az emeletre.

- Mi történt? – rohant ki a szobából Niall és Louis.

- Ada több nyugtatót vett be, mint ahogy kellett volna, és most nem tudom felébreszteni. – ezzel rohant is Ada szobájába. Mi négyen meg rohantunk utána.

- Hívjatok már egy k*szott mentőt – kezdett el megint üvölteni miközben megfogta Ada kezét. A szemét könnyek borították el és nem csak neki. Liam tért először magához és már hívta is a mentőket. Miközben ő telefonált én leguggoltam Ada másik oldalára és megfogtam a kezét. Nem bírtam tovább visszatartani én is elkezdtem zokogni akárcsak Zayn. Mégis miért vett be annyi gyógyszert? Míg zokogtam és ezen elmélkedtem a távolban meghallottam a sziréna hangját. Mindenki felpattant és lerohant, hogy kinyissák nekik az ajtót. Én ott maradtam az egyetlen lány mellett, aki iránt bármit is éreztem. Nem veszíthetem el őt hisz még nem is lett az enyém.

- Uram, kérem, felállna, hogy a kisasszonyt rá tudjuk fektetni a hordágyra – hallottam magam mögül az idegen hangot. Nagy nehezen, de felálltam majd adtam Ada homlokára egy puszit. Figyeltem, ahogy a mentősök teszik, a dolgukat majd ráteszik a hordozható ágyra és már mennek is. Mi is utánuk indultunk, de csak egy ember mehetett velük. Zayn-el egymásra néztünk.

- Menjél te – szólaltam meg végre. Éreztem, hogy nem bírnám végig nézni, ahogy fekszik élettelenül. Azt szerettem volna, ha megint rám mosolyog és nevet. Miután elment az autó térdre rogytam és elkezdtem megint zokogni.

- Harry, állj fel haver – jött oda hozzám Louis. – minden rendbe fog jönni.

- Nem fog. Nem érted Louis? Én abba bele halok, ha neki bármi bántódása esik. Életemben nem szerettem úgy lányt, ahogy őt szeretem. A legjobban az fáj nekem, hogy még csak el sem tudtam neki mondani és lehet, hogy már soha nem is fogom tudni. – egyszerűen szörnyű volt azt éreznem, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem. Olyan volt mintha a szívemet darabokra szaggatták volna. Úgy éreztem magam, mint egy élő hulla. Nem éreztem mást csak fájdalmat.

- Gyere, állj fel és menjünk utánuk a kórházba – én csak bólintottam és nagy nehezen felálltam. Liam és Louis két oldalról megtámasztottak. Nem maradt bennem semmi erő. Már csak abban reménykedtem, hogy nem lesz semmi baja. A kórházban szinte azonnal megtaláltuk Zayn-t.

- Tudsz már valamit? – szólalt meg végül Liam.

- Még bent van a műtőben – az ő arca is tiszta könny volt akárcsak az enyém. Ő se akarta elhinni, hogy ez velünk történik.

- Befejeződött a műtét uraim. Elég jól sikerült, és ha minden igaz, akkor nemsokára felébred. – jött ki egy fehér köpenyes orvos. A megkönnyebbülés hulláma az egész testemen végig söpört.

- Bemehetünk hozzá? – kérdeztem félve. Próbáltam visszanyelni a könnyeimet, de nem nagyon sikerült.

- Menjenek, de csak 10 percet engedélyezek – ezzel ment tovább a dolgára. Mi rögtön Ada szobája felé vettük az irányt. Mikor megláttam az infúzióra kötött lányt azt hittem, hogy a szívem szakad meg. A máskor oly gyönyörű lány most sápadtan fekszik egy kórházi ágyban. Még mindig nem akartam elhinni. Ez nem ő. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is kárt tesz magában.

- Szerintetek miért csinálta? – kérdeztem meg végül félénken. A többiek csak kíváncsian fordultak felém.

Zayn:

Harry kérdése engem is elgondolkoztatott. Mikor ott hagytam a szobájában már teljesen meg volt nyugodva, sőt még viccelődött is velem, hogy borzasztóan áll a hajam. Egyszerűen nem értettem, hogy mi történt az után miután én kimentem a szobából.

- Nem tudom – szólaltam meg végül. Súlyos csend telepedett a szobára. Senki nem szólt egy szót se csak nézték a sápadtan fekvő lányt. Már épp indultunk volna ki, mert letelt a 10 perc mikor a gép elkezdett sípolni. Mi megdermedve álltunk meg. Két orvos és egy nővér rontott be a szobába.

- Leállt a szíve. – erre a 3 szóra a szívem ki hagyott egy ütemet. Nem akartam elhinni. Biztos csak egy rossz rémálom. Nem is vagyok, itt a kórházban csak képzelődöm. Ez nem lehet igaz.

- Gyorsan újjá élesztést és küldjék ki a fiúkat. – nem akartam elhinni. Ráadásul még ki is akarnak küldeni. Tudni akarom, hogy mi történik Adával.

- Kérem, menjenek ki – közeledett felénk a nővér.

- Ki van, zárva itt akarok maradni – szólalt meg mellőlem Harry remegő hangon.

- Nem küldhetnek ki minket. Tudni akarjuk, hogy mi történik vele. – a sípszó az idegeimre ment.

- Doktor úr – fordult hátra a nővér erre megindult felénk a fehér köpenyes.

- Fáradjanak, ki kérem. Míg bent tartózkodnak, nem tehetünk semmit. Ez a szabály.

- Legalább azt mondja meg, hogy mi fog most történni? – szólalt még meg Liam.

- Leállt a szíve. Megpróbáljuk újjá éleszteni. Mi meg teszünk mindent, de azt tudniuk kell, hogy nem biztos, hogy életben marad. Elég szokatlan, hogy egy sikeres műtét után ilyen dolog megtörténhet – ezzel kitolt minket és visszament a nővérhez és a másik orvoshoz. Most már mind az öten sírtunk. Egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy Ada akár meg is hallhat. Egyszerűen ez nem lehetséges. Ő a legjobb barátom. Mindenre képes lennék csak, hogy ő életben maradjon. Könyörgöm, istenem ne vedd el őt tőlünk. Egy jó fél óra elteltével már mindegyikünk szeme vörös volt a sok sírástól, de nem foglalkoztunk vele. Végre valahára kilépett az orvos. Gyászos tekintetéből arra számítottam, hogy a lehető legrosszabb hírt fogja közölni velünk.

- Mi történt? – vette végül a bátorságot Niall és megkérdezte.