45. fejezet: Várni fogok

Huh azt hiszem rekord idő alatt jöttek össze a komik és a tetszikek! Már itt is van a következő rész pedig csak mindössze pár órája raktam fel az előző részt! :) A következő rész 3 komi és 4 tetszik után jön.
Jó olvasást és puszi mindenkinek! :D
 

45. fejezet: Várni fogok

Ennél tökéletesebb nem is lehetett volna az első randi. Harry annyira figyelmes volt, hogy könnyek szöktek a szemembe. Mivel érdemeltem ki egy ilyen nagyszerű pasit? Nem tudok eléggé hálás lenni, hogy össze hozott vele a sors.
- Mehetünk? - kérdezte meg Harry miután már felöltöztünk. A pezsgőből alig maradt valami és egy kicsit már úgy éreztem, hogyha többet iszok Harry-nek kézben kell haza vinnie.
- Persze - válaszoltam. Még mindig elbűvöl a gyönyörű zöld szeme és ahogy rám mosolyog. Régebben azt hittem, hogy ezt a csábos mosolyt és a csábos szemet minden nőnél beveti, de mostanra már rájöttem, hogy azért találom olyan különlegesnek a szemét mert a boldogsága ragyog benne. Mikor Dottie-ra nézett nem volt ilyen szép szeme. Azt hiszem most pillanatnyilag én vagyok a világ legboldogabb nője. Haza fele a kocsiban már az aggodalom vette át a helyét. A filmekben a randi után a fiú mindig megcsókolja a választott nőt, de nekem ez még túl korai. Vajon szóba hozzam? Mi van ha kinevet? Biztosan nem fog, meg kell értenie, hogy nekem az még túl gyors lenne. Várok addig míg megpróbál megcsókolni és akkor megmondom neki, hogy én erre még nem állok készen.
- Éhes vagy? - szólalt meg mellettem Harry. A hirtelen hangra összerezzentem amit Harry is észrevett. - Ada, mi a baj? - ettől féltem. Mivel nem válaszoltam Harry félre húzta a kocsit és megállt. - Nem érezted jól magad? Ha így van mond meg nekem nyugodtan. Nem fogok megsértődni. Max legközelebb kitalálok valami mást. - lazán mondta, de éreztem, hogy feszülten várja a válaszom. Az arckifejezéséből arra következtettem, hogy magát hibáztatja azért mert az ő feltételezése szerint ne éreztem jól magam.
- Nem erről van szó - próbáltam gyorsan megnyugtatni.
- Akkor mi a baj? Kérlek mond el? Eddig olyan jól érezted magad, most meg hirtelen ilyen komoly vagy. - Eldöntöttem, hogy most inkább elmondom neki. Jobb túl esni rajta és most már egészen biztos vagyok benne, hogy nem fog kinevetni. Szóval emiatt igazán nem kell aggódnom.
- A csók a baj - olyan halkan mondtam, hogy nem voltam benne biztos, hogy hallotta. Hirtelen magához rántott és megölelt. Olyan jó volt érezni a teste melegét ahogy hozzá bújtam.
- Te kis butus. E-miatt voltál ilyen hallgatag egész úton? - ahogy magához szorított és a hajamat simogatta az egész butaságnak tűnt. - Nem fogok semmi olyat csinálni amit te nem szeretnél. - emelte fel a fejemet, hogy a szemébe nézzek. - Várni fogok addig amíg te kérsz meg rá. Rendben? - én csak bólintani tudtam mert attól féltem, hogyha megszólalok akkor elbőgöm magam. Mennyire buta voltam, hogy ilyen miatt aggódtam, hisz tudhattam volna, hogy Harry nem olyan. Legalábbis velem nem olyan. Még szorosabban öleltem a derekát. Így ültünk legalább 10 percen keresztül.
- Szóval éhes vagy? - tette fel megint a kérdést Harry.
- Igen, nagyon - mosolyodtam el. Harry elvigyorodott, adott egy puszi a homlokomra és elengedett, majd beindította az autót.
- Ismerek egy nagyon jó éttermet itt a közelben. Ugye nem vagy vegetáriánus - kérdezte meg viccelődve. Miután megráztam a fejem elégedetten bólintott majd kikanyarodott az útra. Még körülbelül öt percet autóztunk mikor lekanyarodott egy mellékútra. Az utca végén egy hangulatos kis étterem terült el.
- Ide csak úgy juthatsz el, ha pontosan ismered az utat. Még az anyámék hoztak el ide. Azóta is mindig ide járok, bár az be kell vallanom, hogy te vagy az első lány akit ide hozok - az utolsó mondatára még a szívverésem is elállt. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos vagyok neki, míg a többi lánnyal csak szórakozott.
- Gyönyörű ez a hely - szólaltam meg mikor beléptünk az étterem ajtaján. Amint beléptünk egy egyenruhás pincér sietett felénk.
- Jó estét Mr Styles. Örülök, hogy újra látom. Rég jár mifelénk.
- Igen, sok dolgom volt mostanában - a pincér diszkréten bólintott, majd mondta, hogy kövessük az asztalunkhoz. Egyik meglepetésből a másikba esem. Ez a hely egyszerűen csodálatos. Az asztal gyönyörűen meg volt terítve és a pincér is nagyon udvarias volt.
- Mit kérsz Ada?
- Válassz te helyettem. Te jobban ismered a konyhájukat - egy bólintással jelezte, hogy ő is erre gondolt. Gyorsan leadta a rendelést majd felém fordult.
- Úgy látom, hogy tetszik a hely.
- Igen, nagyon is. Hogyan lehetséges az, hogy ide még egyetlen barátnődet sem hoztad el? - tettem fel végre azt a kérdést ami már azóta foglalkoztatott mióta beléptünk az étterembe.
- Egyik sem tudta volna kellő képpen értékelni. Őket csak a ragyogás érdekelte és ők sem voltak olyan fontosak a számomra, hogy elhozzam őket a kedvenc helyemre. - ahogy a szavaira figyeltem egyre jobban az a meggyőződésem, hogy minden egyes percben egyre jobban szeretem ezt az embert. Most már egész biztos vagyok benne, hogy beleszerettem Harry-ba. Miután megvacsoráztunk még egy darabig elüldögéltünk és mindenféléről beszélgettünk. Harry rengeteg mindent mesélt a családjáról és a gyerek koráról. Olyan jó volt hallgatni ahogy ilyen elragadtatva beszél a családjáról. Éjfél után úgy döntöttünk, hogy ideje haza indulni.
- Jó éjszakát - puszilta meg Harry a homlokomat. Örültem neki, hogy még csak meg sem kísérelt megcsókolni mert nem igazán tudtam, hogy mit tegyek ezért csak megöleltem.
- Jó éjszakát Harry. Köszönöm ezt a szép estét. Nagyon jól éreztem magam - pusziltam meg az arcát. Éreztem, hogy jól esik neki az, hogy ennyire megbízom benne. Miután már a szobámban voltam mosolyogva ültem le az ágyam szélére. Életem legjobb döntése volt az, hogy összejöttem Harry-vel. Gyorsan levetkőztem és bebújtam az ágyba, de még így sem tudtam aludni mert egyfolytában ez a gyönyörű este járt az eszembe. Harry említette, hogy holnap kapok tőle ajándékot ezzel is biztosítva, hogy én jelentem neki az életet. Már kíváncsian várom, hogy mi lesz az. Ez volt az utolsó gondolatom mielőtt mély álomba merültem volna. Reggel mikor felkeltem egy üzenetet találtam a párnám mellett. "Kicsim, a fiúkkal interjúra kellett mennünk és csak késő délután érünk haza. Nem volt szívem felébreszteni olyan édesen aludtál. Vigyázz magadra. Sietek haza hozzád" Miután elolvastam a levelet a szívem meglódult. Annyira édes, hogy gondolt arra is, hogy keresni fogom. Még mindig alig hiszem el, hogy egy ilyen fiút tudtam magamnak kifogni. Én vagyok a legszerencsésebb ebben a világban. Felöltöztem és lementem reggelizni. Épp pakoltam el a tányért mikor csöngettek. Mivel nem volt itthon senki én mentem ajtót nyitni és egy csinos lánnyal találtam szemben magam.
- Szia, Harry-t keresem. - mosolygott rám.
- Szia, nincsen itthon. Épp egy interjún van.
- Értem és te ki vagy? Takarító? - erre a megjegyzésre másodpercek alatt felment bennem a pumpa.
- Nem vagyok takarító. Harry barátnője vagyok.
- Ó igen, láttam rólatok egy képet ma reggel az újságban. Ugye tudod, hogy soha nem lesz hűséges hozzád? - jelent meg egy gonosz mosoly az arcán. - Én már megszoktam, de lehet, hogy neked nehezebb lesz.
- Harry, soha nem csalna meg engem - állítottam teljes meggynőződéssel.
- Igazán? Akkor gondolom ezt meg tudod magyarázni. Ma reggel készült - dugott az orrom alá két képet. Agy ágyon feküdtek a nőn nem volt semmi míg Harry rajta feküdt és épp csókolóztak, a másik képen pedig a hasát puszilgatta. Az arcát nem láttam csak a göndör haját és ekkor már biztos voltam benne, hogy Harry az aki ott fekszik. A dátum szerint tényleg ma készült. Nem szóltam semmit csak becsaptam az ajtót az orra előtt. Eltámolyogtam a kanapéig és leültem. Már nem bírtam tovább, kiszakadt belőlem a zokogás. Hogy tehette ezt velem? Azt mondta, hogy szeret, mégis amint teheti más lány karjai közé veti magát. Még a nevét sem tudom. Így ültem míg meg nem hallottam, hogy a zárban fordul a kulcs és kinyílik az ajtó.