46. fejezet: Megcsaltál?

Nagyon örülök neki, hogy ilyen hamar össze jöttek a kommentek. Nem is hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni a történetem. a következő rész 4 komi és 5 tetszik után jön! Remélem ez is olyan hamar meglesz mint az előző. Nem is szaporítom tovább a szót, illetve ebben az esteben az írást. Ehhez a részhez is jó olvasást!
Puszi mindenkinek! :)

Bea Styles

46. fejezet: Megcsaltál?

Amint kinyílt az ajtó Harry gyönyörű szép zöld szemével találtam szemben magam. Megcsóváltam a fejem. Nem hagyom, hogy a szép szeme levegyen a lábamról. Nem érdemli meg, hogy akár egyetlen könnycseppet is hullajtsak miatta. Mégsem bírom megállni. A képek még mindig a kezemben voltak.
- Szia kicsim - jött oda mellém Harry. Amint meglátta a kisírt szememet aggódva húzta fel a szemöldökét. - Mi a baj? Történt valami? - gugolt le mellém. Ahogy bele néztem a szemébe megint kicsordult egy könny a szememből. Most már a többiek is aggódva vettek körül.
- Ada, mi a baj? - jött mellém Zayn. Gyorsan hozzá bújtam, hogy erőt tudjak gyűjteni miközben a kezem elhúztam Harry-től. Láttam rajta, hogy rosszul esik neki a távolságtartásom, de nem tudtam mit csinálni. Egyszerűen nem tudtam neki megbocsátani, hogy megcsalt miközben tegnap megígérte, hogy várni fog amíg készen nem állok rá.
- Mond már kicsim, hogy mi bánt. Bántott valaki? - nyúlt ismét a kezem felé. Annyi aggódás volt a tekintetében, hogy nem bírtam elviselni.
- Ne nyúlj hozzám - préseltem ki magamból egy halk suttogást.
- Mégis miért? - értetlenkedett. Itt szakadt el végleg a cérna. Nem bírtam tovább tartani magamat.
- Te kérdezed még, hogy miért? Hogy van merszed ide jönni azok után, hogy reggelt annál a nőnél voltál? Nem szégyelled magad? Hogy bírsz ezek után a szemembe nézni? Ezt sosem fogom neked megbocsátani Harry. Soha - üvöltöttem teljes hangerővel.
- Mégis mit tettem? Nem voltam semmilyen nővel. - szabadkozott ijedten. Őt is megleptem a kitörésemmel, de most ez érdekelt a legkevésbé.
- Van képed a szemembe hazudni? Sajnos nem tudod letagadni mert van róla képem. Ezek után mit mondasz? - vágtam hozzá a képeket, majd felrohantam a szobámba meg se várva a válaszát. Zokogva borultam az ágyamra. Hogy tehette ezt? Azt mondta, hogy szeret. Tényleg csak üres fecsegés volt az egész? Olyan fájdalmat éreztem a mellkasomban amit édesanyám halála óta nem. Nem akartam elhinni, hogy hagytam magam megsebezni azok után, hogy megfogadtam magamnak soha senkit nem engedek annyira közel magamhoz, hogy kiboruljak, de megszegtem a saját szavamat. Bele szerettem egy gyönyörű szemű fiúba és semmit sem tudok tenni ez ellen a fájdalom ellen. Ez ellen már nem tudok védekezni. Elhagyott az erőm. Egy olyan fiúba szerettem bele aki örömét leli abban, hogy egyre több lányt szerezzen meg magának, de sajnos ez nekem a vesztemet fogja jelenteni. Olyan üresnek éreztem magam, mintha az egész világ meghalt volna és egyedül lennék a világon. Nem érzek semmit csak szűnni nem akaró fájdalmat.

Harry:

Elhűlve néztem azokat a képeket amiket Ada hozzám vágott. Ez nem lehetek én, hisz egész reggel a fiúkkal voltam és csak azért, hogy Adának vegyek egy meglepetést amit szerelmem biztosításaként adtam volna neki. Nem értettem, hogy mi történt az alatt az idő alatt amíg mi interjún voltunk. Este még olyan boldog volt és olyan édesen bújt hozzám. Honnan a fenéből szerezte ezeket a képeket? A dátum az mai, de az egészen biztos, hogy én nem lehetek rajta mert ebben az időpontban én épp egy ékszer üzletben voltam a fiúkkal együtt.
- Ti értitek, hogy mi folyik itt? - fordultam végül a négy fiú felé akik még mindig a lépcsőt nézték ahol Ada felrohant a szobájába. Valami logikus magyarázatot akartam kapni, de nagyon gyorsan.
- Nem. Tegnap még olyan boldog volt mikor készülődtünk az esti randitokhoz. Történt valami az este? - nézett rám Zayn kérdőn. Láttam rajta, hogy ő sem ért az egészből semmit.
- Nem. Gyönyörű volt minden. Még vacsorázni is elmentünk és nagyon jól éreztük magunkat. Este még meg is ölelt és puszit adott az arcomra. Azóta pedig nem beszéltem vele. Este még olyan boldog volt és nem csak ő hanem én is. Most pedig ezeket a képeket vágja hozzám. Ti is tudjátok, hogy ebben az időpontban mi épp az ékszerésznél voltunk - nyújtottam feléjük a képeket. Mindenki érdeklődve nézegette a képet. Senki nem értett az egészből semmit.
- Várjatok egy kicsit - szólalt meg Liam néhány perc tanulmányozás után. - Ez a nő tisztára úgy néz ki mint Alison. Nem? - mindenki közelebb húzódott a képhez. Most már én is láttam. Eddig nem tűnt fel mert csak a göndör hajat néztem, de most már tisztán látom, hogy ez Alison. Még régebben találkoztam vele az egyik interjún. Mindenáron össze akart velem jönni, azt állította, hogy szerelmes belém. Egyszer meg is fenyegetett, hogy ha nem leszek a pasija szól az apjának és ezt nem úszom meg szárazon. Persze akkor még a fenyegetésével nem nagyon törődtem és azóta sem láttam. Ez lenne a bosszúja? Tönkre akar tenni azért mert anno elutasítottam? Ha tényleg ez a szándéka akkor egészen biztosan nem fogom hagyni, hogy Ada és közém álljon.
- Felmegyek és beszélek vele - mondtam pár perc hallgatás után. Nem bírtam elviselni a gondolatot sem, hogy Ada amiatt a nő miatt szenved, ráadásul úgy, hogy nincsen semmi alapja. Ez csak egy hazugság, hogy tönkre tegyék az életünket. Már csak reménykedni tudtam, hogy ezt Ada el fogja hinni nekem. Lassan felsétáltam Ada szobájához. Egy ideig álltam az ajtó előtt és néztem a kilincset. Néha-néha hallottam, hogy szipog ebből pedig azt következtettem, hogy sír és pedig miattam. A szívem összefacsarodott. Nem akarom, hogy miattam sírjon. Azt szeretném ha boldog lenne. Megérdemli végre a boldogságot. Épp elégszer szenvedett már szegény. Nagy levegőt vettem és bekopogtam.
- Ki az? - hallom meg gyönyörű hangját az ajtó túloldaláról.
- Ada, én vagyok. Könyörgöm nyisd ki. Meg tudom magyarázni. Azokon a képeken nem én vagyok. Könyörgöm, nyisd ki ezt az átkozott ajtót - csak remélni tudtam, hogy kinyitja. Tudom, hogy szeret még ha nem is mondja mert ha nem szeretne akkor nem sírna. Nem igaz? Bár az is lehet, hogy csak áltatom magam.
- Mit akarsz? - vágódott ki az ajtó. A szeme duzzadt és vörös volt a sok sírástól, az orra folyt, de én még így is gyönyörűnek találtam. Nincs nála szebb nő az egész világon.
- Mint mondtam azokon a képeken nem én vagyok. Hinned kell nekem.
- A haja teljesen ugyan olyan mint a tiéd. Ráadásul miért találna ki ijed nekem egy nőt? Vicces, de még a nevét sem tudom. Lefogadom, hogy most az jön te nem is ismered. Igaz?
- Ezt nem mondtam.
- Harry, van róla fogalmad, hogy milyen érzés volt azt hallgatni, hogy te csak kihasználsz engem? Épp tegnap ígérted meg, hogy várni fogsz rám. Eddig tartott az ígéreted? Ennyi volt? Én pedig bíztam benned. Jobban mint eddig bármelyik pasiban Zayn-en kívül. Látni se akarlak - és ezzel becsapta előttem az ajtót. A szemem sarkából egy könnycsepp gördült ki. Nem bírtam tovább vissza tartani a sírást. A legfontosabb embert az életemben elvesztettem és fogalmam sincs, hogy hogyan szerezzem vissza. A torkomba gombóc nőtt és a könnyek megállás nélkül csorogtak le az arcomon. Már nem tudtam őket megállítani, de nem is akartam. Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon. Hátra néztem és ott volt az egész banda.
- Gondoltuk jól jönne egy kis támogatás - ölelt meg Louis. Megtöröltem a szemem, de még így sem tudtam megállítani a kitörő könnyeket. Lementünk a nappaliban és csöndben ültünk a kanapén.
- Még sosem láttalak ennyire késznek egyetlen lány miatt - szólalt meg végül Niall. Igaza van még sosem készültem ki senki miatt. Azért mert ők nem jelentettek nekem semmit. Őket csak arra használtam, hogy kielégítsem a vágyaimat, de semmi többre.
- Ada más - suttogtam végül.
- Igazad van haver - vert hátba Zayn. ezen csak mosolyogni tudtam. - Mit fogsz csinálni? - ezen a kérdésen én is elgondolkoztam. Nem fogom hagyni, hogy Ada egyszerűen csak kisétáljon az ajtón és mindezt azért mert nem harcoltam érte. Nem fogom hagyni, hogy egy ijen rossz indulatú perszóna miatt tönkre menjen az egyetlen olyan kapcsolatom ami jelent nekem valamit. Felpattantam a kanapéról. A fiúk csak érdeklődve néztek rám.
- Felkeresem most azonnal Alison-t. - ezzel kirohantam az ajtón a kocsim felé. Számon fogom tőle kérni, hogy mi ez az egész és a saját érdekében ajánlom neki, hogy ne akarjon még jobban feldühíteni mert még a végén képes leszek megfojtani és ezzel megszegném azt, hogy soha az életben nem bántok nőt.