48. fejezet: Boldoggá tehetlek

A következő rész 4 komi és 7 tetszik után jön. Jó olvasást :)
Puszi!

48. fejezet: Boldoggá tehetlek

Hazafelé az úton egyikünk sem szólalt meg. Nehezen, de vissza tudtam fogni a kíváncsiságomat, hogy Ada mit szól a beszélgetésemhez Alison-nal. Most már tudta, hogy nem hazudtam neki, és ami a legfontosabb nem csaltam meg. Leparkoltam a házunk előtt és vártam, hogy Ada szólaljon meg előbb. Egyikünk sem szállt ki a kocsiból, csak meredten néztünk előre.

- Bocsáss meg nekem - szólalt meg végül Ada. Nem szóltam semmit. Csak magamhoz öleltem. Erre a három szóra volt szükségem ahhoz, hogy biztosan tudjam már megbánta, hogy nem hitt nekem. Ez azt jelenti, hogy még mindig érez valamit irántam, akárhogy is próbálta letagadni mikor haragudott rám. Még magának sem meri bevallani, hogy belém szeretett, de én örömmel szembesítem majd vele. Boldogan gondoltam erre az új feladatra. - Nem haragszol? - szólalt meg tíz perc ölelgetés után. Nem szóltam semmit csak még erősebben öleltem. Ez volt az én büntetésem neki, hogy hagyom egy kicsit kétségek között hánykódni. Ez igazán semmi ahhoz a két borzalmas naphoz.

- Nem haragszom kicsim. Örülök, hogy most már hiszel nekem - válaszoltam mikor megéreztem a könnyeit a pólómon. Nem akartam, hogy sírjon, azt nem bírom elviselni. - Viszont valamit meg kell ígérned nekem. - megvártam, míg kíváncsian felém fordítja könny áztatta arcát és csak aztán folytattam. - Mindig hinned kell nekem. Jó? Bizalom nélkül nem fog menni. Ígérd meg, hogy mindig bízni fogsz bennem.

- Megígérem Harry - bújt megint hozzám. Annyira megkönnyebbültem, hogy ismét minden rendben van közöttünk.

- Egyébként van valamim a számodra. Tegnap akartam oda adni, de nem eszem, hogy örömmel fogadtad volna. - ezzel elő húztam egy ezüst nyakláncot, amit még azelőtt vettem neki, hogy megharagudott rám. A medál egy szív volt, ami kövekkel volt kirakva. Bele pedig az volt írva, hogy I Love You. Ada szeme megint könnybe lábadtak.

- Köszönöm - suttogta és adott az arcomra egy puszit. Megfordítottam és felraktam a nyakába. - Hogy áll?

- Gyönyörű. - ahogy rám mosolygott melegség árasztotta el az egész bensőmet. Olyan jó volt ismét ilyen boldognak látni és az volt a legjobb, hogy őt nagyon egyszerű volt boldoggá tenni. A legtöbb barátnőm azt kérdezte volna, hogy miért nem egy házat vagy gyűrűt kapott tőlem. Nem egyszer jártam már így egy lánnyal, de Ada más. Jobban örül ennek a nyakláncnak, mintha vettem volna neki egy házat. - Egyébként miért nem hordod anyukád nyakláncát? - szaladt ki a számon a kérdés. Rögtön lehervadt a mosoly az arcáról és én már nagyon bántam, hogy nem tudtam tartani a számat.

- Azért mert fájdalmas emlékeket idéz bennem, de ha nem gond erről most nem szeretnék beszélni- bólintottam. Jobb, ha nem faggatom, ha készen áll rá úgyis el fogja nekem mondani.

- Nem kellett volna ennyit költened rám Harry - szólalt meg újabb tíz perc ölelgetés után. Ezen a mondatán csak mosolyogni tudtam, ebből is látszik, hogy ő teljesen már mint az összes többi lány.

- Ne foglalkozz vele, van annyi pénzem, hogy megengedhessem magamnak azt, hogy az én gyönyörű barátnőmet kényeztessem egy kicsit.

- De én nem tudom viszonozni - húzódott hátrébb.

- Nem is kell kicsim. Azért vettem neked a nyakláncot, hogy mindig biztos lehess benne, hogy téged szeretlek. Ezzel a nyaklánccal közszemlére teszem, hogy te csakis az enyém vagy és ne merjen hozzád nyúlni egyetlen fiú se. - kacsintottam egyet. Erre az utolsó mondatomra gyöngyöző kacaj hallatott. Imádtam mikor ilyen felszabadultan nevetett.

Ada:

Mikor kiderült, hogy Harry végig igazat mondott azt hittem, hogy ott helyben elsüllyedek. Nem bíztam benne pedig nem adott okot a bizalmatlanságomra. Ráadásul egy gyönyörű nyakláncot is vett nekem, hogy ezzel biztosítsa a szerelmét. El sem tudom mondani mennyire megkönnyebbültem, hogy nem haragszik rám. Ez mindennél többet jelent nekem.  Miután megbeszéltük a dolgokat kézen fogva bementünk a házba. Mikor a fiúk meglátták, hogy egymás kezét fogjuk körénk tömörültek és elkezdtek faggatni.

- Meséljetek el mindent. Hogy szedted fel a pasimat? - ezen mindenki jót nevetett. Leült mindenki a kanapéra. Harry az ölébe húzott és úgy kezdtük el mesélni, hogy mi történt. Először kicsit feszélyezve éreztem magam Harry ölében, de utána már ellazultam. Türelmesen válaszoltunk minden kérdésre. Harry gyengéden simogatta a hajamat, én pedig a fejemet a vállára hajtottam. Elkaptam Zayn cinkos pillantást. Ő is annyira örült, mint én, hogy végre rátaláltunk egymásra, de tudtam jól, hogy a fejünk fölött addig gyülekeznek a sötét felhők, míg el nem mondom Harry-nek, hogy mi történt velem. Minél tovább húzom annál nehezebb lesz.

- Nézzünk horror filmet - kiáltott fel Liam. Mindenki ujjongott, kivéve engem. Nem igazán szeretem a horrort, főleg azóta, hogy magam is rész vettem egyben. A saját történetem hasonlított egy horror történetre, de sajnos ez a valóság volt.

- Mi a baj kicsim? Nem szereted az ilyen filmeket? - mikor megráztam a fejemet felállt és elköszönt a fiúktól, engem is magával húzva.

- Hova mentek? Harry te is szereted a horrort, nem? Eddig mindig nézted. Nehogy azt mond, hogy nincs kedved. Olyan nincs. - háborgott Louis.

- Ne aggódj Louis. Ada nem szereti, az ilyen filmeket ezért inkább felmegyünk a szobájába és nézünk valami vígjátékot. Jó filmezést - ezzel húzott is tovább a szobám felé.

- Harry, visszamehetsz hozzájuk, ha akarsz. Attól, hogy én nem szeretem az ilyen filmeket, te még nézheted. Elleszek én egyedül.

- Ki van zárva. Szeretem a horrort, de én veled szeretnék lenni és nem oda lent - nem vitatkoztam tovább, mert ismertem már annyira, hogy tudjam, felesleges lenne ellenkeznem. Beraktuk a kellék feleséget és lefeküdtünk az ágyamra. Összebújva néztük végig a filmet. Reggel mikor felkeltem még mindig összebújva feküdtünk Harry-vel. Ő még mindig szuszogott, én pedig mosolyogva néztem. Olyan édes volt.

- Elég nehéz úgy aludni, hogy közben nézel. Idegesítő. Ébredés után nem vagyok olyan sármos. - nem bírtam tovább és elnevettem magam.

- Nem baj, nekem így is tetszel - a szeme még mindig csukva volt, így kihasználtam az alkalmat és adtam egy gyors puszit a szájára, erre rögtön kipattant a szeme és kikeredett szemmel nézett rám. Ezen csak mosolyogni tudtam, tényleg nagyon imádnivaló.