52. fejezet: Indulás Hawaii-ra

Ez a rész valamiért nagyon nehézkesen jött, de azért remélem tetszeni fog nektek. Azaz igazság, hogy késő este írtam és akkor már nagyon fáradt voltam, így nem lett olyan amilyent szerettem volna. Kíváncsian várom a ti véleményeteket.

Puszi! :)

52. fejezet: Indulás Hawaii-ra

Miután kikürtöltem a fiúknak, hogy megyek Harry-vel Hawaii-ra felhívtam Mayát és elhívtam vásásrolni. Lelkesen beleegyezett, mert neki is van mesélni valója. Két nap is indulunk. Olyan izgatott vagyok, hogy alig bírok aludni és enni. Még soha nem utaztam el sehova. Apa nem találta érdekfeszítőnek az utazásokat és nem is volt olyan a viszonyunk, hogy úgy gondoltam volna, jót tesz majd egy kis kikapcsolódás. Talán ezért várom annyira, hogy végre elutazhassak, és ami a legjobb kettesben leszek Harry-vel Senki nem fog minket zavarni. Ennél tökéletesebb már nem is kell. Mayával az egész napunkat vásárlással töltöttük. Vettem három fajta fürdőruhát, mert biztos voltam benne, hogy időn nagy részét a parton fogjuk tölteni. Minden üzletet végig jártunk a környéken. Annyi ruhát vettem, hogy a kezembe már nem fért semmi a sok szatyortól. Este kilencre értem haza. Amint beléptem a házba Harry rohant felém.

- Hol a francban voltál? Van róla fogalmad, hogy mennyire aggódtam? – értetlenkedve nézek rá hisz pontosan tudta, hogy merre megyek és kivel. Semmi oka nem volt az aggódásra.

- Mi bajod Harry? Vásárolni voltam Mayával, de ezt te is tudod, akkor pedig miért aggódtál ennyire? Egyébként pedig hívhattál volna telefonon.

- Ki vagy kapcsolva, épp ezért lettem ideges – ölelt jó szorosan magához. – Ugyanez történt mikor elraboltak. Már attól féltem, hogy helyetted a rendőrség fog megint megérkezni. Nem akarom, hogy bármi bajod essék – ezekre a szavakra már a könnyeim is kicsordultak. Nem is gondoltam arra, hogy miközben én vásárolok, Harry-t ilyen rémes gondolatok üldözik.

- Nyugodj meg. Most már itthon vagyok – motyogtam bele a nyakába. Éreztem, hogy a szavaim hatására ellazul, de még mindig szorosan ölelt. – Meg akarod nézni, hogy mit vettem? – kérdezem meg egy idő után, gyorsan elengedett és rám nézett.

- Naná – ezzel elkezdett húzni a szobám felé. A folyosón összefutottunk Liam-el.

- De jó, hogy megjöttél Ada. Azt hittem már, hogy Harry meg fog bolondulni. Épp a rendőrségre akart menni, hogy megkeressenek. Nem tesz neki jót az, hogy külön vagytok – vigyorgott rám. Kíváncsian néztem Harry-re, hogy megerősítse Liam szavait. Nem akartam elhinni, hogy képes lett volna elmenni a rendőrségre. Úgy látszik Harry túlzásba viszi az aggódást.

- Nem vagytok éhesek? Épp most készülök rendelni kaját ezért mindenkitől megkérdezem, hogy mit enne.

- Én éhes vagyok – vágtam rá rögtön. reggel óta nem ettem egy falatot, se mert még ma el akartam intézni a nagy bevásárlást  Holnap indulunk és akkor már csak a csomagolással szeretnék foglalkozni.

- Én is – szólalt meg mellettem Harry.

- Mit ennétek? – vett elő egy papírt és egy tollat. Láthatta, hogy fura fejet vágok ezért megmagyarázta – Niall elég sok mindent kért. Nem bírtam mindent megjegyezni – ezen nevetnem kellett. Nem is Niall lenne, ha nem rendelne annyit, hogy egy egész hadseregnek elég legyen.

- Én Steak-ot kérek – olyan régóta ennék, de soha nem volt rá alkalmam. Gondoltam ideje kipróbálni.

- Én is azt kérek – szólalt meg ismét Harry. Ezután lementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra tévét nézni, csak később jutott eszembe, hogy tulajdonképpen nem is mutattam meg Harry-nek a ruhákat. Na, mindegy. legalább meglepetés lesz, akkor mikor felveszem. Megérkeztek az ételek. mindenki éhesen vetette rá magát az ételre- nevetnem kellett azon, hogy Niall egy egész kondérnyi ételt húzott maga elé. Miután mindenki jól lakott Louis felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha néznénk egy filmet a tévében, de én tagadóan ráztam a fejem.

- Reggel korán szeretnék kelni. Nem szeretném lekésni a gépet – ezzel kimentem a konyhából fel a szobámba. Mikor csuktam volna be a szobám ajtaját akkor vettem észre, hogy a hátam mögött van Harry.

- Hát te? – nézek rá csodálkozva. Nem vettem észre, hogy utánam jött. Bele volt merülve a beszélgetésbe Liam-el ezért nem is zavartam.

- Jövök veled aludni – válaszolta megszeppenve és bizonytalanul. Mostanában kialakult köztünk az a szokás, hogy minden este együtt alszunk. Nagyon szeretem, mikor reggelt tudom nézni miközben, alszik és azt is nagyon szeretem, hogy hozzá tudok bújni. Sosem gondoltam volna, hogy eljutok valaha is arra a pontra egy fiúval, hogy egy ágyban aludjak vele. Mondjuk az is igaz, hogy Harry még semmit sem tud a múltamról. Lehet, hogy amint megtudja mi történt velem elhagy. Gyorsan elhessegettem a gondolatot. Harry nem hagyna el ezért vagy mégis? A borús gondolatok miatt a jókedvem is oda lett és ezt Harry is észrevette.

- Mi a baj? Nem akarod, hogy itt aludjak? – éreztem a pánikot a hangjában. Gyorsan megráztam a fejemet és megöleltem. Értetlenkedve áll a viselkedésem előtt. Nem érti mi ez a hirtelen hangulatváltozás.

- Azt szeretném, ha velem aludnál – nyögtem ki végül. Harry száját egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el. Elmentem gyorsan lezuhanyozni. Mire vissza értem Harry már az ágyamban feküdt. Amint észrevett kinyújtotta felém a kezét és maga mellé húzott az ágyra. Harry átkarolt és így néztük még egy darabig a tévét. Reggel kipihenten ébredek fel. Nagyot nyújtózkodok, majd megnézem az ágyam melletti ébresztő órát. Még nem csörgött az ébresztőm, úgyhogy még nagyon korán lehet.  Amint megnézem, mennyi az idő kipattanok az ágyból.

- Harry ébredj fel. – kezdtem el rázni a vállát – Elaludtunk. Másfél óra múlva indul a gépünk – erre már neki is kipattantak a szemei. Felpattant az ágyról és sebtében elkezdet öltözködni. Amilyen gyorsan csak tudtunk elkészülődtünk. 20 perc múlva már a kocsiban ültünk és a reptér felé tartottunk. Szerencsénkre az ellenőrzésen hamar átjutottunk, így nem kellett a miatt aggódnunk, hogy lekéssük a gépet.

- Szerencsénk volt, hogy nem késtük le a gépet – szólalt meg Harry miután elfoglaltuk a helyünket a gépen. Lelkesen bólogattam, miközben hozzábújtam Harry vállához. Ámultan néztem ki a repülő ablakán. Még életemben nem ültem repülőt és most nem akartam elhinni, hogy ez valaha is meg fog velem történni.

- Köszönöm – súgtam oda neki miközben felszállt a gépünk a felhők közé.